Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után II.
ÁRVIZEK ÉS ASZÁLYOK 1926-ban majdnem akkora áradás volt a Dunán, mint az 1876-os, akkor a bátai vízmércén 720 cm-t, 50 évvel később 693 cm-t mértek. Csak azért nem lett 7,5 méter magas a vízszint, mert a Dráva-to- rok felett több helyen átszakadt a töltés. Ráadásul a tartósan magas vízállás is - június 15-től augusztus 20-ig állandóan 5,5-6,5 méter között volt - veszélyeztette a sárközi településeket. A belvizet nem lehetett a zsilipeken leengedni, nagyon sokat kellett szivattyúzni, aminek eredményeképp a tervezett, de még el nem készült csatornák melletti részeken állt a víz.59 60 Fél évszázados nagy víz után szintén ötven éve nem tapasztalt, csaknem egy évtizedig tartó szárazság és aszály sújtotta egész Európát, ami a gazdasági világválság miatt még rosszabbul érintette az embereket. 1928-ban olyan aszály volt, hogy a csatornák legnagyobb része teljesen kiszáradt, nagyon alacsony volt a Duna vízállása, a szivattyútelepek időlegesen mégis elég sokat dolgoztak. A pengő bevezetése után abban reménykedett mindenki, hogy a korábbi befektetéseiket megfelelő értékben számítják át, azonban ez a valorizáció nem sikerült. Az adó-visszatérítésnek csak a fenntartási kiadások után járó részét valorizálták, a befektetési költségek után továbbra is papírkorona értékben fizették ki. A mezőgazdasági termények értékesítése már a válság kezdetén nagyon nehézkessé vált, így az ártéri adóknak csak egy része folyt be. Az ártéri földek hozama már nem állt arányban az adózással, ezért elszegényedéssel, a föld elértéktelenedésével kellett szembenézni.50 Évekig tartó kérelmek, levelezések, beadványok sorával sem sikerült az adó-visszatérítések, a vasúti és közúti hozzájárulások és a betegsegélyezés ügyét elintézni még 1929-ben sem.61 18-19. kép. A „Jolán” kotróhajó, 1928 A csatornák karbantartását persze folytatni kellett. A régi Sárvíz meder (Lajvér-patak) annyira feltöltődött, hogy záporoknál nemhogy elvezette volna a vizet, hanem elöntötte a környező földeket, kikotrása 40 ezer köbméter föld megmozgatását igényelte, amelyet eredetileg nem terveztek be a költségek közé, ezért fedezetet kellett rá találni. Ezért a „Margit” kotró bérleti idejét másfél évvel meghosszabbították, a főcsatornát a „Jolán” hajóval a Dárfoki beömlésig használták, majd a áthelyezték a Kis-Dunára. így a főcsatorna felső szakaszára felvett kölcsönt tudták a Sárvízre fordítani. Bátától Alsónyékig kikotorták a medret, két átmetszés is készült Furkó pusztán, amivel 3,5 km-rel rövidebb lett a csatorna hossza, s így akadálytalanul vezethette le a Lajvér-patak vizét. A környező lápok és Bátaszék belvizeit a Sárvízbe vezették.62 Ez persze nem jelentett végleges megoldást, a felső szakasz nem készült el, nem vezette le a vizet, kicsi volt a vasúti hidak áteresztő képessége, az alsó szakasz pedig újra feliszapolódott. Ezért 1931-ben a Földművelésügyi Minisztérium elrendelte a patak sza59 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Válaszmányi ü. jkv. 1926. november 10. 60 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Évi jelentés 1928-ról 61 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Évi jelentés 1929-ről 62 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Válaszmányi ü. jkv. 1928. okt. 15. 394
