Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
Most tösziföl vitéz csákóját, Gyere haza szép Szent György. Elkészült már a szép a szép Szent György vitéz. Gyere haza szép Szent Györgyi Itt vagyon ennek a vége, Itt vagyon ennek az öröme, Gyere haza szép Szent György! Elvégeztük az aratás, éjjel van, Haza hoztuk a szép Szent Győrt, Uccu náj-náj-náj! Bodzafa botja, szalma kalapja Uccu náj. Meghúztuk már a Szent Győrt, Uccu náj-náj-náj. A koszorút felmutatva jelképesen át is adták. A gazda megvendégelte őket, s zene, tánc után énekszóval elvonultak, hazavitték a koszorút.7'1 A szokás nyilvánvalóan hajdani liturgikus gyakorlatnak megkopott, elvilágiasodott maradványa. A búzavetés, aratás Györgynek, a tavaszi zsendülés patró- nusának különleges oltalma alá került: megvédte a gonosz hatalmától. Tolnában is - az ország egyéb területeihez hasonlóan - aratás végén válogatott kalászokból a hosz- szúkás, kosárfonásra kötött Jézus bölcsője készítésére került sor. Rúdon két aratólány vitte a gazdához, aki munkásait megvendégelte.74 75 A sárköziek népdalaikban is megörökítették az aratást: Megérött a tiszta búza, aratnak, Én is szeretőt választok magamnak. Amikor az aratásnak vége lösz, Barna kislány az én menyasszonyom lösz.76 % % % Búza, búza, de szép tábla búza, Kihajlik a hírős decsi útra. Hírős decsi legényök aratják, Babájukkal körösztbe is rakják.77 78 A Bátai Gyöngyösbokréta ezt az ünnepi szokást vitte először színpadra 1934-ben. Kaszasarló és a „szengyör” bemutatásával szemléltették a paraszti élet aratási szokásait.8 Ez nem más, mint az aratás befejezésének megünneplése, amelyet nagybirtokos vidékeken látványos közösségi szokásként tartottak számon. Az aratás utolsó vagy utolsó előtti napján fonta a marokszedő búzakalászból az aratókoszorút, amellyel az aratók ünneplő ruhában, menetben vonultak a gazda portájára. Az aratókoszorú formáját tekintve különböző volt Bátán, korona vagy koszorú alakú. A nagyobb koszorút általában vesszővázra fonták, réti virágokkal és különböző színű szalagokkal díszítették. Az aratókoszorút kézben, párnán, rúdon vagy fejre helyezve vitték. A koszorút a gazda vagy a gazdaasszony vízzel öntözte meg, melynek bőségvarázsló, esővarázsló célja volt. Azután a gazda megköszönte az aratókoszorút és áldomást ittak, gyakran étellel is megvendégelte aratóit. A vendégség rendszerint 74 KATONA 1962, 151-152., BÁLINT 1998, III. 27-29. - A helyi lap tudósítása szerint Bátán felújították az ősi aratás utáni Szent György ünnepet. Fájth Jenő plébános fáradtságos munkájának történelmi, néprajzi előtanulmányainak eredménye, hogy valóban azok a népviseleti dolgok, népszokások kerültek elő, amelyek történelmi szempontból is jelentőséggel bírnak. - BALÁZS KOVÁCS 2007. 417-418. 75 BÁLINT 1998, III. 29. 76 BOGÁR 1966, 26. 77 Békás Jánosné Megyesi Mária 1900, Decs - Saját gyűjtés. 78 Bokrétások Lapja 1934. augusztus. - KATONA 1962, 151-152., BÁLINT III. 1998, 27-29. 331
