Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
műveltségéhez. Annak egésze sűrítve itt jelenhetett meg mások előtt is. Az oda látogatók úgy öltöztek fel, hogy mindenki láthassa honnan jöttek a vásárra. Ahogy Garay János írta 1833-ban a sárköziekről: „...ha így eredeti viseletökben fürgén és tsinosan a szegzárdi, báttaszéki vagy mohátsi heti vásárokra megjelennek, kinek fején egy kosár gyümöltsel, tojással, vagy egyébbel megrakva: mulattató őket hallani..., míg férjeik az alatt halakat s rákokat árulnak. ”66 A sokadalom alkalmat adott a helyi és tágabb identitás kinyilvánítására, megélésére, egyben általános atmoszférája kihívást is jelentett, ki mennyire tud ellent állni a tömeg kínálta szélsőséges megnyilvánulás ingerének. Itt tehát nemcsak kultúráját, hanem egy nép tartását, értékrendjét is megismerhette a világ. Leányvásár A vásárok minden fajtája a helyben lakók és a környékbeliek legnagyobb társas összejöveteli alkalma volt korra, nemre vagy társadalmi állásra való tekintet nélkül. Rokonok, barátok, ismerősök keresték fel, látogatták meg egymást: adtak-vettek vagy éppen csak szórakoztak együtt. Új ismeretségek, barátságok és szerelmek szövődtek. Több más társas összejövetel mellett a vásárok egy része házasságszerző alkalom is volt. E szempontból még a közönséges vásároknál is fontosabbak voltak a világi-vallásos elemeket egyesítő búcsúvásárok, valamint a még meghittebb búcsúk; az utóbbi alkalomkor tartották a színpompás, regényes leányvásárokat. Az ún. leányvásárokat Nyugat- és Eszak-Európában, továbbá szomszédságunkban is mindenütt ismerték. Magyarországon a vegyes nemzetiségű és vallású, apró falvas településeken, nagyon szigorú a fiatalságtól követelt illem, ezért kevés lehetőségük volt a párválasztásra. Különösen olyan településeken volt nehéz a választás, amelyek szomszédságában más vallású és nemzetiségű lakosok éltek és így a legények között még gyakrabban robbanhatott ki ellentét.67 Az ellentétesen ható erők hozták létre a fiatalság találkozó alkalmainak intézményét, a leányvásároknak nevezett napokat, melyek áthidalták és felfüggesztették a falvak közti ellentéteket, a fiatalok viselkedését szabályozó szigorú helyi erkölcsöt és az egymástól való távolságot. A leányvásárok országos vagy helyi jellegű sokadalmakhoz, vásárokhoz vagy búcsúkhoz kapcsolódtak. Minden házassági körzetnek megvolt a maga leányvására, helye és napja. E mellett tulajdonképpen többé-ke- vésbé leányvásári alkalomnak tartották a nyári vásárok második napját, a ruhavásárt is. A főbb leányvásárok egyben a falu templomszentelési búcsú-ünnepéhez kapcsolódtak, vagy a középkori védőszent napja maradt, illetve lett a leányvásár napja a református falvakban. Voltak bizonyos búcsújáró helyek is, melyeken bizonyos búcsújárási napokon többnyire fiatalok jelentek meg és ismerkedési alkalmat is jelentettek a kegyes szándékon felül. Szükség volt tehát évenként legalább egyszer olyan nagyobb körzeti találkozókra, amelyeken homogén csoportok találkozhattak és ismerkedhettek, szórakozhattak. Zengővárkony A legnevesebb vásárok helye és ideje bizonyos helységre, vidékre jellemző termények betakarításának idejéhez is kötődött. A fontos termények betakarítása eleve ünnepi alkalomnak számítódott ősidők óta az egész világon. így pl. Zengővárkonyban október 18-án tartották az ún. Lukács-napi leányvásárt, a három megyében is elszórt, református magyar ifjúság ismerkedési alkalmát, amely a híres zengőalji gesztenye betakarításával esett egybe. Minden udvaron ropogott a rőzsetűz és sütötték a gesztenyét a távolról jött vendégeknek. Úgy rendezték ezt az e naphoz közeleső szombaton, hogy másnap a szomszédos Pécsváradon állat- és kirakodó vásár volt, ahol a legény, szándéka komolyságát kifejező mézeskalácsot is vásárolhatott választottjának.68 Madarassy László és Gönyei Sándor az 1930-as évek elején jártak ebben a vásárban. Madarassy 66 GARAY 1833, 23-26. 67 BALÁZS KOVÁCS 2008,452. 68 ANDRÁSFALVY 2006,12-13. 328
