Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században

Ezer madár megindult, egyik köztük megsántult, a többi mind megállóit? Ha egy fonál elszakad, a szövőszéket meg kell állítani.

Komámasszony elvesztette eckit-peckit, kanasó-kanafóriáját; komámuram megesküdött: Engem Isten úgy segéljen, nem látta meckedet-peckedet, kanasó-kanafóriádat? Kerekes rokka.

Ut-fut picike, úgy tölti horpaszát? Rokka.

Az én kis disznóm forogva hízik? Orsó.

Két kis csikóm van: az egyik fut és hízik, a másik a sarjában hever, mégis untalanfogy? Orsó. Virágzik, nem magzik; nem virágzik, magzik? A hím és magvas kender.

Erdőn vágják, itthon szól? Törő.

Az erdőn kányák ugrálnak rajta, hazaviszik, követ raknak rá? Tiló.

Út-fut picike, mért fut picike? Azért fut picike, hogy teljék a begye? Orsó.

Áll a fa töviben, de nem maga gyepiben; egy kis madár csipedi, de nem maga hegyibe? Rokka. Háromlába, egy farka, tudom: volt a markodba? Rokka.

Csitteg-csattog zörög a vár, ezernyolcszáz madzagon jár? Szövőszék.

Általvetegtető, szőrös püszögtető? A nyüst és vetéllő.

Öt az eresz alatt ázik, öt pedig nem kívül ázik? A fonó csak a kender alatt levő kezét nyálazzaK

A játékok után furulya- és citeraszóra párostáncokat jártak. Ilyenkor adták át a legények szerelmi ajándékaikat: az ólomból készült, kicifrázott rokkaszeget, vagy más faragott, festett tárgyakat. A lányokat haza is kísérték. Ha a leányok a fonóban vagy a kísérgetések alatt a legényekkel összekülönböztek, azok bosszúból kivették a kapufélfát vagy szétszedték a kocsit és a ház tetején rakták össze.55 56 A fonó emléke a népdalokban is fennmaradt:

Édösanyám sokat kért a jóra,

Hogy egyedül ne járjak a fonóba.

Eljárok a fonóba, sej a varróba,

Ott választok szeretőt magamnak.57

Féja Géza58 Bátán gyűjtötte fel az öreg fonóasszonyok ironikus dalát:

Szomszédasszony, adjon Isten jó estét, Megjöttek az öreg fonó menyecskék.

Hogyha köllünk, akkor itten maradunk,

Ha nem köllünk, akkor visszaballagunk.

Sej szomszédasszony, üljünk le hát sorjába, Ne legyünk a fiatalok útjába.

Az öregnek úgy sincs sok becsülete,

Bír dolgozni, úgy van csakis kenyere.

Iparkodjunk, pörgessük hát a rokkát, Fiatalnak úgyse elég a munkánk. Nem nézik az öreg elgyöngülésit,

Sej, csak akkor, ha ők is azt megérzik.

Sej, fiatalok, tik is odakerültök, Hogyha ezt az öregkort megéritök. Akkor jusson édesanyád eszébe, Hogyan bántál öregkor idejibe.

A fonók szabadosságának korlátozására 1897-ben Tolna megye szabályrendeletet volt kénytelen alkotni.59

55 SZENDREY 1928, 153-154.

56 KATONA 1962, 160.

57 OLSVAI-KÖNCZÖL 1974,163.

58 FÉJA 1963, 49.

59 CSIZMADIA 1974,417. - Egyéb szóbeszédre is lehetőséget adott a fonó: Császár István őcsényi református kurátor írta a főszolgabíróhoz írt levelében 1865. február 16-án: „Folyó év és hó 13án nőm azon aljas hírt hallotta őcsényi lakos Szabó Erzsébetitől, szül: Deák Mihály nőtől, hogy én Magyar István sógorom nejét szül. Tavali Sárát (ki nőm testvérjének leánya) szeretőmül bírom; - mely betsüle- temet sértő hír házamnál nyugton nem hagyván, esti 6-7 óra tájban, gazdasági dolgaim bevégzése után, elmentem Magyar István Sógorom házához, megtudandó a betsület sértő pletyka hír eredetét; - Azomban oda menetelem alkalmával Sógoromat nem találtam

324