Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században

Vasárnap délután és este szintén a társas élet találkozási időszakaként szolgált. Ilyenkor az öregek és az asszonyok kiültek az utcára a ház elé, beszélgettek, nézegették az arra sétálókat, leánycsoportokat, akiknek illett köszönni mindenkinek. A kisebb gyermekek a beszélgetésbe merült anyjuk mellett voltak, míg a nagyobbak külön játszottak. A falu vasárnapi nyilvánossága előtt azonban nemcsak békés beszélgetés, jó értelmű magamutogatás, szemlélődés zajlott. Alkalmanként egyes megsértett vagy sértődött személyek is ilyenkor vettek maguknak elégtételt, kiabálva haragosuk, ellenségük vélt vagy valós bűnét.

A középkorban egész Magyarországon elterjedt szokás volt a húsvéti határkerülés vagy határjárás. Sok helyen e szokás Szent György napjához kötődött. Legtöbbször férfiak vettek részt a határkerülésben. Járhattak gyalog és lovon egyaránt. Nagy lármával, zajjal haladtak. Közben énekeltek és imádkoztak. A szokás néhol összekapcsolódott a határbeli kutak és források tisztításával. A határkerülők járhattak nagyszombat estéjén, nagyszombat éjszakáján, de volt példa a vasárnap délelőtti határjárásra is. A húsvéti határkerülést gyakran emlegették a 18. századi határperekben mint egy- egy földdarab hovatartozását bizonyító cselekményt. A falu földterületének végpontjait kijelölték, azok védelméről gondoskodtak és rendszeresen megújították. A falvak határának sérthetetlenségét a községi elöljárók biztosították, s a közösségben állandóan tudatosították a határjelek helyét. A természetes és mesterséges határjeleket rögzítették, az általános eljárás az volt, hogy a tanácsi emberek vagy ezen alkalomra választott tisztségviselők vezetésével a férfiak húsvét időszakában évente körüljárták a falu határát. A határjárás alkalmával a legényeket megvesszőzték, megcsapták, hogy halálukig emlékezzenek a határ nevezetes pontjára.

A nagyhét a természet újjászületésének időszaka, következésképpen az emberi környezet megújulására és tisztítására is ragyogó alkalom. A parasztgazdák a nagyhéten iparkodtak rendbe tenni a portájukat. A faluközösségek is a nagyhéten végezték a közmunkák jelentős részét, pl. a határbéli utak javítását, a kutak tisztítását, az árkok újraásását. A falu, a közösség számára végzett munka tulajdonképpen valamennyi résztvevő számára hasznos. Ezért többnyire saját kosztjukon végezték azt, legfeljebb a befejezéskor a falu vezetői kínálták meg a résztvevőket egy kis itallal. Az ilyen munkákban általában férfiak vettek részt. Közös munkának számított a legelők karbantartása. Kora tavasszal a férfiak kivonultak a vakondtúrások elegyengetésére, a bokrok, száraz, szúrós gyomok kiirtására, a kutak, vályúk, itatok megjavítására. Mindenki maga vitt ennivalót, csak az italt adta az elöljáróság vagy a legelőtársulat. Hasonlóképpen történt a tavaszi időszakban a mezei utak, a mes- gyék karbantartása is. A szőlőhegy határának gondozását és karbantartását a hegytörvények alapján a hegyközségi elöljárók a tavaszi és őszi gyepűjárás alkalmával felügyelték.

4, A SZABAD IDŐ „KÖTÖTT” ELTÖLTÉSE

A kötött szabad időről az egész falusi közösség szükségletei szerint döntött a tanács, az ebbe a kategóriába sorolható, irányított tevékenység elsősorban a település biztonságát és védelmét szolgálta. A középkor óta a biztonsági és tűzvédelmi előírásokat pontosan rögzítették, megszabva mindenki feladatát.

Sokkal békésebb körülmények között zajlott le a másik olyan összejövetel, amely a sárközi parasztpolgárság jelentős részének szintén minden évben kötelező volt - a bíró és az esküdtek választása. Választójoggal ugyan kevesen rendelkeztek, de kellemes szórakozást ígért a választáson való passzív részvétel is. A választás több volt egyszerű voksolásnál: az egész napos alkalomhoz hozzátartozott az ünnepélyes istentisztelet, a választás előírásos lefolytatása, előtte és utána az eredmények és a jelöltek esélyeinek latolgatása, akár a korteskedés egyik vagy a másik jelölt mellett, majd a választás után az újonnan megválasztott tisztségviselők esküje a templomban és végül a mulatság, amelyet az új bíró rendezett. Lakomákkal zárultak azok a rendszeresen megtartott inspekciók is, amelyek során megvizsgálták a település házainak tűzvédelmi biztonságát és egyéb közösségi összejö311