Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából IV.
Törökkoppány)7 ismert, de többek közt a távolabbi Vál és a jelentős délszláv lakosságú Buda területéről is közlésre került - igaz jóval kisebb számarányban - néhány délszláv típusú, kézikorongolt kerámiatárgy.8 Itt kell elmondanunk, hogy leleteink kapcsán is igazolható a kutatás azon felvetése, miszerint a kézikorongos fazekas technika a Dél-Dunántúlon a törökök (délszlávok) érkeztének idején még nem merült teljesen feledésbe és a helyi mesterek számára sem volt idegen.9 E tényt 15-16. századi régészeti leletek - többek között a közeli Őcsény és Decs-Ete leletei - is bizonyítják, a bajosai vár leletei pedig arra utalnak, hogy a hódoltság időszakában helyi mesterek kezén is továbbélt ez az egyszerű technológia.10 11 12 Az ősi, egyszerű és főleg olcsó eljárások a házikerámia vonatkozásában jóval tovább éltek, mint azt hinnénk. Wosinsky Mór az őskori kerámia készítésének kapcsán írta 1896-ban megjelent monográfiájában, hogy hasonlót tapasztalt „a szegényebb sorsú magyar ajkú községekben, hol a nép még manap is korong nélkül, kézzel készíti házi szükségletére edényeit"}1 Wartha Vince 1905-ben megjelent írása szerint más alkalommal már helységneveket is említett: „ Wosinsky M. apát szíves közlése szerint még 25 évvel ezelőtt a Tolna megyei Döbrököz és Gyula-Jo- vánca községekben néhány család korong nélkül tisztán csak szabad kézből formált házi szükségletre szánt edényeket. Érdekes volna kikutatni, hogy létezik-e a módszer még ma is valahol az országban,”n Kézikorongolt fazekak A fazekak anyaga Soványítás nélküli agyagból készített főzőfazék az újpalánki leletanyagban elég ritkán fordul elő, hiszen ezeknél az edényeknél éppen a megfelelő hőállóság és a jó hőmegtartás elérése volt a cél. Ilyen soványításmentes anyagú töredékünk egy hullámvonalkötegekkel díszített, vörösbarna színű edény- fal- és peremdarab, melynek finoman iszapolt anyaga égetés után is krétásan puha, egyes vaskori edényekhez hasonlóan kenődő felületű maradt (5. tábla 4). Főként a vastagabb falú, egyszerűbb kivitelezésű fazekak anyagát keverték (homokkal, vagy anélkül) apró szemű kőzúzalékkal. A zúzalékot kavicsok, vagy egyéb kőanyag összetörése útján nyerhették, de megfigyelhető, hogy a szemcsék színe olykor vegyesen fekete, vöröses és fehér, ritkábban viszont szinte egységesen fehér.13 A fehér kőszemcséket néha nem csak az edények anyagába keverték (pl. 1. tábla 4), egyik kézikorongolt fedőnknél még a fogógomb felszínét is beszórták vele (15. tábla 7). A kőzúzalékos soványítás a barcsi leleteknél szintén előfordul, míg a bátaszéki kézikorongolt edények esetében csak az agyag homokkal keverését említi az ásató.14 Szélesebb körű elterjedtségét mutatja egy Buda Szent György-téri „délszláv” fazék, melynek barnássárga, de feketére kormozódott anyaga ugyanúgy „apróra tört, világos színű kavicszúzalékkal soványított”, mint újpalánki edényeink némelyike.15 Néhány esetben a homok és kőzúzalék közé apróra tört, vörös színű kerámia- vagy téglaszemcséket is kevertek. Ezek a kiégett agyagot porózussá, mikro méretű lyukakkal telítetté változtatták, ami olykor a felszínen is (leginkább az edény belső felületén), máskor viszont csak a törésfelületen látható (2. tábla 2-5,16. tábla 6-7). A csak homokkal történő soványításra mind az egyszerűbb kivitelű mind pedig a gondosabban megmunkált edényeknél találunk példákat. A két eljárás olykor azonos típusú edényeknél is váltakozva fordul elő, nyilván az agyag minőségének és a fazekas személyének függvényeként. 7 A lelőhelyek felsorolását Pusztai Tamás munkájából vettük át. Az idevágó irodalmat is ld. PUSZTAI 2002, 291. 31. jegyzet. s GERELYES 1991; TÓTH 2002. 9 HOLL 1963, 80. 10 KOVÁCS 2002a, 248-249. 11 WOSINSKY 1896, 322. *) jegyz. 12 WARTHA 1905, 572. 1. jegyzet. Idézi: HOLL 1963b, 9. jegyzet. 13 Előbbinél felvetődhet egy könnyen morzsolható kőfajta, a többszínű szemcsékből képződött mórágyi gránit felhasználásának a lehetősége is, mivel ez a kőfajta a térség régészeti lelőhelyein felszíni leletként is gyakran előkerül. 14 KOVÁCS 1998,161; PUSZTAI 2002, 291. 15 KOLLÁTH, 2012, 173-174. 3. kép. 220
