Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Vízi Márta: Decs-Ete mezőváros régészeti kutatása - A 10. ház és kályhája
motívumjegy. Igen fontos jellemző, hogy ezekből egymás mellé és fölé rakva őket olyan felületet lehetett kialakítani, amely egy végtelenített mintát mutatott. Természetesen kialakul az a rendszer is, amikor a kályha sarkán záró elemet találunk, amely egyrészt kereteli a kályha felületét - a lábazatnál és a felső szélnél párkány a keretelő elem -, valamint a kötésbeni rakás miatt keletkező feles csempehely esztétikus zárását, befejezését is adja. 1980 márciusában rendeztek kiállítást egy régi salzburgi fazekasház (Steingasse 67.) felújítása során talált leletekből.70 1974-ben különböző felújítási munkák közben különös „tégladarabokat” talált Ernst Langthaler.71 Ezekről kiderült, hogy kályhacsempe modellek, illetve negatívok. Hosszas küzdelem után végül lehetőségük volt szisztematikus kutatásra. Mintegy 100 kályhacsempemodellt és csempét találtak a falakban. A tárgyak egy részét Langthaler megfigyelései szerint gondosan homokba ágyazták.72 Minden valószínűség szerint egy fazekas család készletét képezték a tárgyak. Az előkerült leletek az adatok alapján 1550 és 1750 közé keltezhetőek.73 A leletek elemzése nyilván más megvilágításba helyezte a kályhásság vizsgálata kapcsán eddig csak feltételezett kérdésköröket. Az eddig a használat vagy feltételezhető használat helyén fellelt kályhák elemzése nyilván hozhat más eredményt, mint a bizonyíthatóan a készítés helyén talált negatívok, modellek alapján készített elemzések. A salzburgi Steingassén talált leletek jó része a tapétamintás csempék csoportjába sorolható. Franz a leleteket az 1565-1622 között élt Thomas Stroblhoz, annak műhelyéhez köti.74 A műhely azonban a történeti kutatások szerint számos fazekas családhoz köthető, amelyek házasságokkal hoztak létre egymással szoros kapcsolatokat, és minden valószínűség szerint ez a modellkészletek egyesítését, cseréjét is jelentette. Rosemarie Franz az 1981-ben megjelent, javított, kiegészített kályha monográfiájában külön részt szentel a salzburgi leleteknek és az ahhoz kapcsolható kályháknak.75 Az összefoglalás és elemzés egyik igen fontos megállapítása, hogy a salzburgi körzet, a délnémet területek, Svájc és Steiermark kályháinak, modelljeinek hatása, kereszthatása olyan bonyolult, hogy minden valószínűség szerint még újabb leletek előkerülése és elemzése nyomán lehet majd nagy valószínűséggel a kölcsönhatásokat kibogozni. Az általam tanulmányozott, Étén talált tapétamintás darabok származási helye minden valószínűség szerint az ausztriai műhelyekkel hozható összefüggésbe. Ezek közül feltehetőleg Salzburg fazekas-kályhás műhelyeivel, a ma leginkább ismert Strobl műhellyel tételezhetünk fel kapcsolatot. Ez egyelőre nem vihető tovább annál a feltevésnél, miszerint Franz véleményéhez csatlakozva, a műhely eladásra is gyártott modelleket, negatívokat, és így kereskedelmi úton jutott el a készlet a Duna mellékére. Másrészt nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy egy vándorúton lévő fazekas a Salzburgban, talán a Strobl-műhelyben elsajátított tudást és tárgyait, a negatívokat és/vagy modelleket hozta magával. A színes mázas kályhacsempék kapcsán nem zárhatjuk ki a tárgy idekerülését sem. Ennek kiderítése széleskörű, további vizsgálatokat igényel. Rokon modellek, negatívok (csempék) a Steingasse-i leletben Az Ernst Langthaler által 1974-ben összegyűjtött leletek között jelentős számban találunk olyan darabokat, amelyek igen szoros rokonságba hozhatók az etei feltárások során előkerült leletekkel.76 A 70 FRANZ 1981, 707-709. ábra. 71 Hafnerkunst 1975, Vorwort. 72 FRANZ 1975, 3. 73 FRANZ 1975,4. 74 FRANZ 1975, 8-9. 75 FRANZ 1981,176-183. 76 Hafnerkunst 1975. Ernst Langthaler 1979-ben további kutatásai során újabb modelleket talált a Steingasse 67-ben. Ezek egy része még a 16. század második felére keltezhető, de jelentős részük későbbi. Ezek azonban igen fontosak a Dunántúl egy másik helyén, a szigligeti várban talált kályhák elemzéséhez. 172
