Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Vízi Márta: Decs-Ete mezőváros régészeti kutatása - A 10. ház és kályhája
miszerint a kályhát is bútornak tekintették. Ez eredményezte, hogy készítésükben művészek vettek részt. A Németországba érkező reneszánsz azonban nem volt olyan átütő erejű, amely teljesen átalakította volna a korszak bútorkészítését és új típusú bútorokat eredményezett volna. A motívumkincset vették át és alkalmazták, a 16. század második felében is még a bútorok díszítésének megváltozását észlelhetjük. Ezzel kapcsolatban H. S. mester fametszeteit és Peter Flötner bútorait kell említeni. A kályhák fejlődése a bútorokét követte, ezért a 16. század közepe táján még megmaradt a gótikus felépítés, de a díszítés reneszánsz mintákat és ábrázolásokat mutat. A 16. század közepén keletkezik Nürnbergben a reneszánsz kályha típusa. Állatformájú lábakon vagy falazott lábazaton áll, hasáb formájú alsó része van, egy vagy két oldalával a falnak támaszkodik, ezen szabadon álló, négy- szögletes alaprajzú felső rész látható. Az újdonság a kályha tagolása. A 16. század második felében oly mértékig szélesednek a kályhacsempék, hogy a kályha keskenyebbik oldalát majdnem teljesen elfoglalják. Egy nagyméretű csempét kétoldalt oszlopszerű csempék fognak keretbe, alul-felül pedig párkánycsempék találhatóak. Alul lábazati párkány, felül egyenes és derékszögű főpárkány. A reneszánsz kályhák első típusa úgy néz ki, mint egy építészeti alkotás. Sokszorosan profilált lábazat, pilasztercsempékkel, amelyek kinyúló, gazdagon díszített párkányt tartottak. Az oszlopok zárták közre a gazdagon díszített nagyméretű csempéket. A fejlődés második fázisában, a 16. század utolsó negyedében visszaszorulnak az építészeti formák és szabad helyet adnak a nagy, gazdag díszítésű domborműves csempéknek. A végső fázisban pedig megjelennek a kályhákon a körben, teljesen megformált figurák is. (Szabadon álló, szoborszerű, illetve majdnem kivétel nélkül szoborszerű alkotások.) A reneszánsz kályhák építészeti felépítése egészen 1700-ig változatlanul megmarad. A nürnbergi kályhásműhely igen nagy hatással volt mintegy 200 évig a kályhásságra. Innen terjedt el ez a típus Németország majdnem egész területére. Ennek a nagyjelentőségű kályhatípusnak a művészi formái lelőhelyünkön nem fordulnak elő. Ehhez a magas színvonalú tevékenységhez több művészeti ágban jártas mesterek és kiváló kályhások összehangolt munkája kellett. Nem utolsósorban pedig egy olyan társadalmi réteg gazdasági ereje, amely ezt meg tudta fizetni. Étén minden valószínűség szerint ennyire tehetős réteg nem volt. A művészi reneszánsz kályhák nagyméretű csempéin azonban megfigyelhetők azok a díszítő elemek, amelyeket az általam tanulmányozott régészeti leletanyag tárgyai mutatnak. A bécsi Österreis- ches Museum für Angewandte Kunst Salzburgból vagy Felső-Ausztriából származó arabeszk mintás kályhája59 igen jó példa erre (54. kép). A féloszlopok közötti nagyméretű csempe nem mitológiai jelenetet vagy egyéb nagy felületet megkövetelő figurális ábrázolást tartalmaz, hanem egy centrális, jellegzetes levelekből, indákból álló mintát. Ennek negyed eleme, némi átformálással, más szalagkerettel jelenik meg az etei lapcsempenegatívokon és lapcsempéken. (Az arabeszkes centrális mintát nem hajlított kacsos szalag, hanem homorú ív-egyenes szakasz-domború ív határolja, amely szalagokból 4 csempe megfelelő illesztéssel egy medaillonszerű formát képez a kályha felületén.) Szintén Rosemarie Franz kutatásai alapján mondhatjuk, hogy a 16. század elején jelennek meg Salzburgban a Nürnbergből kivándorolt fazekasok, akik jelentős befolyást gyakoroltak a felső-ausztriai fazekasságra.60 A 16. század második felére keltezhető, említett kályhák jó részén megtalálhatók a szalag- és veretmotívumok, levéldíszek olyan formái, amelyek az Étén fellelt csempék sajátjai. A művészi igényű, domborműves jeleneteket ábrázoló kályhákon ezek az elemek a féloszlopok elemeiként a főcsempét körülvevő csempéken nyilván csak másodlagos szerepet játszottak. A Steingasse-i leletek kapcsán Franz úgy véli, hogy a tapétamintás csempék kályhatípusa kialakulásának helye Salzburg, ideje a 16. század első fele.61 Ezzel a kijelentéssel azonban későbbi munkájában már nem találkozunk. Ezt a típust az itáliai textil- és bőrtapéták nyomán, az egységes lakásbelső-kialakítás eszközeként említi. Pontos kialakulási környezetük kijelölése helyett annyit tudunk, hogy ez a típus Ausztriában volt igen 59 FRANZ 1981,113, 184. 351. kép, 13. tábla; FRANZ 1975, 6. la. tábla. 60 FRANZ 1981,110. 61 FRANZ 1975, 7. 170
