Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében
K. NÉMETH ANDRÁS Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében I. Vízimalmok’ BEVEZETÉS A vízgazdálkodás kutatása az utóbbi évtizedben a középkoros régészet érdeklődésének homlokterébe került. A halászat, a vízimalmok, a vízgyűjtő- és elvezető rendszerek, a hidak és vízi átkelőhelyek terepi nyomait tájrégészeti módszerekkel kutatják, és a hajózás egyre több tárgyi emléke is előkerül a víz alatti régészeti kutatásoknak köszönhetően.1 Egyre fontosabb szerepet kap a fenti részterületek kisebb-nagyobb tájegységekre kiterjedő, összefüggésükben történő vizsgálata. A mainál jóval nagyobb, a jelenlegi Somogy megye keleti és Baranya megye északi sávját is magába foglaló középkori Tolna megye településtörténeti adattárának folyamatban lévő összeállítása során számos halastóra vagy halászóhelyre, vízimalomra és egyéb, vízgazdálkodással kapcsolatos objektumra vonatkozó írott forrást találtam. Egy négyrészes cikksorozat keretében először a középkori vízimalmokra vonatkozó írásos, régészeti és egyéb adatokat teszem közzé, később a halászat, majd a többi objektumtípus feldolgozását tervezem, végül pedig a középkori vízneveket is szeretném ösz- szegyüjteni. Munkám elsősorban topográfiai szempontú, azaz a malmok elterjedését vizsgálja, és az egyes objektumok minél pontosabb helymeghatározására törekszik. Természetesen kitérek néhány, a források alapján vizsgálható egyéb kérdésre is - a malomkerekek számára, a birtokosok személyére, a forrásokban való feltűnés idejére -, de az adatok jellegéből következően számos, főként technika- és gazdaságtörténeti kérdés nem tisztázható pusztán egyetlen megye példáján keresztül. A megye középkori vízimalmai még nem képezték önálló vizsgálat tárgyát, bár több kisebb-nagyobb résztanulmány érintette témánkat. Első helyre kívánkozik ezek közül Kárpáti Andrásné negyedszázada megjelent, könyv terjedelmű tanulmánya, amely e korszak vonatkozásában nem törekedett teljességre, de így is mintegy 30 település közép- és törökkori malmaira vonatkozóan tartalmaz adatokat.2 Ezelőtt csaknem fél évszázaddal, 1938-ban Kiss István már mintaszerű, önálló fejezetet szentelt helytörténeti monográfiájában Simontornya malmainak, így a középkoriaknak is.3 Kifejezetten középkori malmokkal - nevezetesen a hazai ciszterci apátságok malmaival - foglalA tanulmány az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00003/12/2) támogatásával készült. A térképet Kiss Kinga (Pazirik Informatikai Kft.) készítette, munkáját köszönöm. Köszönöm lektorom, Jankovich Bésán Dénes hasznos megjegyzéseit. 1 A vízszabályozás, a halászat és a vízimalmok kutatástörténetére újabban: FERENCZI 2008, 351-356. 2 KÁRPÁTI 1987, a korszakunkat érintő adatok: 344-348. A megyei levéltári kiadványokon kívül középkori adatait Kiss István Simontornya- és Békefi Rémig Cikádor-kötetéből merítette, a törökkoriakat pedig Velics és Kämmerer defter-kiadásából. Az általa Tolna megye kapcsán - ÉRSZEGI 1978,61 nyomán - említett 1382-es, Tótira vonatkozó dunai malomadat valójában a Bodrog megyei Tóti faluról szól (ma Csátalja-Tótfalu). Vö. ENGEL 2001, 2424. cellakód. 3 KISS 1938, 321-325. 121
