Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

Az önigazgatás kérdéseihez sorolható az a tevékenység, amelyet a bíró és a tanács a külvilág felé a falusi emberek védelmében és érdekében kifejtett. Falubeliről ritkán írtak rosszat. Elsősorban akkor, ha közösségellenes magatartása miatt meg akartak szabadulni tőle. Többször előfordult, hogy a tanács vagy a tanácsbeliek egy csoportja állt jót valamelyik gazdáért, ha úriszéki fogságba került. Még a pásztorokról is igyekezetek jót írni, hacsak nem volt egyértelmű a bűnösségük. Ha valamelyik szomszéd község véleményt kért az oda házasodóról, általában kedvezően nyilatkoztak az illetőről. Bizonygatták „attyafiuk,, korábbi jó magaviseletét és erényes életvitelét. A decsi elöljárók tanúsítványa szerint „helységünk betsületes lakossa Bálás János fia András Dets helységünkben születtetvén és neveltetvén mind eddig az ideig, magát jámborul, józanon és mindenekhez ditséretes engedelmességgel úgy viselte, hogy mindnyájunknak hajlandóságát s kedvét meg nyervén, belőle nem ok nélkül hasznos polgárt reménylhetni'.'

5

0 Forrásainkból nem derül ki, hogy mennyire lett hasznos állampolgár Balázs András. Nem sok időt töltött egyébként Őcsényben, pár esztendő múltán összekülönbözött feleségével és annak családjával, elvált, és visszatért Decsre itteni örökségébe.

5

1 Adataink azt sejtetik, hogy a bírónak mint a faluközösség első emberének fontos szerepe volt a falubeliek egymás közti üzleti kapcsolataiban is. A vevő a bírónak számolta le a ház árát, aki továbbította az eladónak. így biztosították az üzlet hivatalosságát és megfellebbezhetetlenségét. Az adásvételeket vagy a tanácsülési jegyzőkönyvekben, vagy az erre a célra rendszeresített külön protokollumba jegyezték fel. Innen tudjuk, hogy Deesen 1789. augusztus 17-én „Sirásó Mihály által Drubits Mihálynak örökben el adott 78 forintokért egyfertál sessióból álló szántó földje a végett inprothoculaltatott, hogy mivel egymásnak oly contractualis levelet adtak helységpetsétje alatt, hogy soha Drubits János Sirásó Mihálytól pénzit vissza nem kívánhatja, úgy ellenben Sirásó Mihály azon egy fertály szántóföldet Drubits Mihálytól akármi szin alatt vissza nem veheti,"

5

2 4.1.4. Jegyző (nótárius) A falusi adminisztrációért felelős tisztviselő a jegyző volt, ő vezette a tanácsülési jegyzőkönyveket, lebonyolította a hivatali levelezést, részt vett a végrendeletek rögzítésében, hagyatéki leltárak felvételében, segített a gazdasági ügyek adminisztrálásában. A községi jegyzői állás megszervezése a 17-18. századra esik. Nagyon sok körülmény játszott közre, amely a jegyzők tartását szükségessé tette a falvakban. Ezek között a legelső a közműveltség emelkedése, ami különösen a vallási villongások hatása alatt a nép köréből a tanítói és jegyzői állásra számtalan alkalmas embert termelt ki. A 18. századi konszolidáció, az adózási viszonyok, az úrbéri ügyek előtérbe kerülése miatt a falusi bírák nem nélkülözhették az írástudó segítséget. Általában a jegyző működése és a községi szervezet szorosan összefüggött az úrbéri ügyek rendezésével, amit igazol az is, hogy a Mária Terézia által 1767-ben kiadott urbárium a községi bíró választása mellett a jegyző alkalmazását is rendezte. A jegyzők munkába állítását az állandó hadsereg felállítása is szükségessé tette, miután a hadsereg élelmezését a megállapított és adóba beszámított árakon a jobbágyfalvak látták el. Ez a körülmény érthetően sok számadással járt, ami meghaladta a járatlan falusi bírák képességeit. A jegyző nem a falugyűlés által választott tagja, hanem alkalmazottja volt a tanácsnak. A falu szabadon, de a földesúr jóváhagyásával fogadta. A jegyző írástudó, törvényismerő ember volt, aki a hatóságok előtt a bíróval együtt felelt a falu rendjéért, az állami és földesúri rendelkezések betartásáért. Ő végezte a tanácsnál az írásbeli munkákat: vezette a jegyzőkönyveket. Elkészítette a számadásokat, leveleket fogalmazott. Lemásolta és továbbította a földesúri és vármegyei „currenseket", körleveleket, persze csak akkor, ha időben kézhez kapta. Előfordult, hogy „elkeveredtek" a levelek. Egy decsi feljegyzés is ezt bizonyítja: „Dets,febr. 4dikén 1816. vette, de minthogy az Őtsényi Oláh nem a helység vagy nótárius házához, hanem a bíró 5

0 Ocsény közs. prot. - 1821. jan. 10. 5

1 BALÁZS KOVÁCS 1996, 299-316. 5

2 Decs közs. prot. - 1789. aug. 17. 334