Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BUDA ATTILA: Újonnan előkerült fotók Babits Mihályról és családjáról
bet nőiskola rendes tanára lett. Irodalmi munkássága különböző pedagógiai cikkekből áll. Gyermekeik közül említendő Csemez Paula (1888 - ?), aki tanárnő lett, Székesfehérvárott működött 1911től, s az 1940-es évek elején a VKM Tanügyi Tanácsának volt a tagja. Ő az a titokzatos „Pali húgod", aki több levéllel szerepel Babits (IV) Mihály hagyatékában: családja egyszerre szólította Pólinak és Palinak, de inkább az utóbbinak. Prohászka Ottokár lelki gyermeke volt, s két testvére is - Irén és Ilona - apáca lett. 1 5 Buday (I) Tekla (1866 - 1927), Buday Mária ikertestvére nem ment férjhez, végzettségére nézve tanítónő volt. Hosszabb ideig a pozsonyi tanítóképzőben dolgozott, közben, utána a munkácsi, mohácsi, abonyi, kispesti polgári leányiskolákban tanított. Alkalmi költeményei, neveléstudományi szakcikkei jelentek meg. Húga, Buday Klára (1868-1943 ut.) szintén egyedül élt. Ő is tanári képesítést szerzett, tanulmányait és nyelvi ismereteit (francia szakos volt) Genfben és Grenoble-ban mélyítette el. 1909-től a pécsi polgári leányiskolában tanított francia nyelvet, az újságok tárcáit, cikkeit, fordításait közölték. A budapesti, a pécsi és a szekszárdi rokonság között Kelemen (II) Mihály mellett ő tartotta elsősorban a kapcsolatot. Hivatásának szentelte életét Buday Jolán (1871-1925) is. 1905-től kinevezett nevelő volt az Erzsébet nőiskolában, majd 1918-tól az Amizoni Nőnevelő Intézetben tanított. Testvéreihez hasonlóan novellákat, szakcikkeket jelentetett meg. Korai halálát betegség és csalódások siettették. 1 6 A négy lány után ismét egy fiú született, Buday (I) László (1873-1925). Jogi diplomát szerzett, de a statisztika elhódította a közigazgatástól vagy a bíráskodástól. 1896-tól a Statisztikai Hivatalban dolgozott, 1914-ben pedig kinevezték igazgatójává. A világháború után, 1920-tól a műegyetem statisztika tanszékét vezette. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Statisztikai írásai mellett fiatalabb korában verseket, műfordításokat, elbeszéléseket is közölt. Felesége Szekula Mária (1877-1939) volt, egy fiúk és egy lányuk született. 1 7 Az utolsó előtti gyermek, Buday Dezső (1879-1919) legfiatalabb bátyjához hasonlóan jogi végzettséggel rendelkezett. 1906-tól Kolozsvárott egyetemi tanár lett. Jogi és szociológiai témájú tanulmányai mellett megjelent egy regénye, egy cikkét és egy versét a Nyugat is közölte. Emberbaráti meggondolásból szakított környezetével, ahol az övével hasonló felfogásra csak Babits (IV) Mihálynál találhatott bizonyos mértékben. Meghasonlottságát mutatja az is, hogy felekezetet váltott: római katolikusból reformátussá lett. Konzekvens, mondhatni túlzó igazságérzete a tanácsköztársaság alatt a kecskeméti direktóriumba vitte, ahonnan egyenes út vezetett Orgoványba. Feleségét Jóritz Hildának (?-?) hívták. Végül kell említeni Buday Margitot (1881-1943 ut.), Babits (IV) Mihály gyermekkori, de nála legfeljebb három évvel idősebb játszótársát, aki élete céljául saját családját választotta, férjének, Halász (I) Antalnak (? - ?) négy fiúgyermeket szülve. 1 8 A Kelemenek és a Budayak 1 9 A családi levelezés megjelent három kötetének vitathatatlanul központi alakja Kelemen Auróra, Babits (IV) Mihály édesanyja. Négy-öt éves lehetett, amikor apja húga, Kelemen (I) Tekla megházasodott, s Szekszárd és Pécs közelsége, a családi látogatások, a rokoni kapcsolatok intenzitása a sorban születő Buday gyerekekkel, értelemszerűen elsősorban a lányokkal az összetartozás tudatát alakította 1 5 HORVÁTH 2009,141-144. p. 1 6 Buday Jolán - Kelemen (I) Ilonának; Budapest, 1923. augusztus 11. = BCSL 2, 215. p. 1 7 BUDA 2007,134-136. p. ""18 Kelemen (I) Mihály halotti jelentésén a Buday-unokák közül két név hiányzik, Buday Dezsőé és Buday Margité, hiszen ők akkor még nem születtek meg. Mivel pedig Kelemen (I) Mihály 1879. február 17-én halt meg, Buday Dezső pedig május 28-án született, ez eldönti a sorrendet a két unoka között. 1 9 A Rédey-, Buday-, Csemez-családokról lásd még GYÖRGYI 2003. 471
