Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
CSEKŐ ERNŐ: Befogadás és kitagadás
annale családi örökségként áthagyományozódó tapasztalata is. Tormay Károly 1850-ben a Helytartóság tanácsosa lett, illetve Pest város főorvosa. S bár Tormay ezen döntését, s a mögötte meghúzódó szempontokat magunk is árnyaltuk, az leegyszerűsítve, a korabeli közvélemény jelentős része számára, a magyar szabadság elárulását jelentette. Ezen értelmezés szerint 1850-ben Tormay Károly Magyarország és annak függetlensége helyett az elnyomó osztrák, német, császári stb. hatalom szolgálatát választotta. S tán az előbb felidézett családi örökségnek, s az egykoron közkeletű véleménynek is hatása lehetett abban, hogy oly határozott s erőteljes a Bujdosó könyvben is megörökített kiállás Magyarország mellett. De jegyezzük meg, a Magyar Királyság mellett, a fennálló politikai és társadalmi rend mellett. Tormay Cécile számára a forradalom, valamint az ország megcsonkítása nem csupán a politikai és a társadalmi rend feldúlását, illetve a „haza" kirablását jelenti, hanem egyet jelent az ő és a Tormayak országának pusztulásával is. Hiszen számára ők, azaz nagyapja, az édesapja azok, akik felépítették a „modern Magyarországot", a polgári, s majdan 1867-től önálló Magyarország szakigazgatási rendszerét, intézményrendszerét s infrastruktúráját. Tormay Károly és Tormay Cécile kapcsán előbb felállított modellünk Geiger Gyula és Dienes Valéria esetében is érvényesnek tűnik. Ezzel kapcsolatban idézzük fel, hogy Tormay Károlyhoz hasonlóan szintén sikeresen nyelvi közeget és társadalmi réteget váltó Geiger bukásához és a helyi elitből történt kiközösítéséhez elsősorban mentalitásbeli, illetve értékrendszerbeli különbségek járultak. A befogadó közeg norma- és szabályrendszereivel szembeni sűrűsödő összeütközések, illetve azok ignorálása vezetett ugyanis a perifériára sodródásához, bukásához. A fontosabb társadalmi egyesületekből (kaszinó, polgári olvasókör, tisztviselő egyesület) 1897 őszén történt kizárását, kiszorítását követően Geiger Gyula már kifejezetten a szélesebb rétegek felé nyitott, s láthatóan fogékonyabbá vált az ebben az időszakban amúgy is jobban előtérbe kerülő, illetve kiéleződő társadalmi egyenlőtlenségek, visszásságok iránt. A kaszinóból történő kiüldöztetés, amely a korban szinte egyenértékű volt a helyi társadalmi, társasági elitből történő kiutasítással amint Boda Vilmos fogalmazott: az „erkölcsi halál"-lal 14 8 -, Geiger értékorientálódásában is változást eredményezhetett. Megélve a társadalmi elismertség, presztízs törékenységét, illetve körön kívülre kerülve, a körön belül érvényesülő szabályok üres meddőségét, őszintének tűnő szándékkal nyitott a szélesebb rétegek problémái felé. Természetesen Geiger támaszt is igyekezett szerezni - az 1897-től még további négy évig vívott, egyre elkeseredettebb küzdelmeihez, amelyet valós és egyre gyakrabban vélt ellenségei ellen folytatott - az általa hangsúlyosan „polgárok"-nak titulált földművesség vagyonos rétege, a módosabb parasztgazdák, parasztpolgárok, illetve az iparosság köréből. A Szekszárd Vidéke legutolsó éveiben (1900-1901) írt - többek közt a vármegyei törvényhatósági politikát bíráló, vagy épp a megyegyűlés összetételének alakulását nehezményező nagyobb lélegzetvételű írásaiban 14 9 már megfogalmazódik egy, a közhatalom érdemi gyakorlásából kiszorítottakra, az iparosság mellett elsődlegesen a módos parasztságra támaszkodó megyei párt megszervezésének gondolata, szándéka is. 15 0 Témánk szempontjából különösen figyelemre méltó, s egyben tanulságos, hogy Geiger ezekben az években az egykori családi hátterét adó réteghez hasonló, vagy éppen azzal azonos társadalmi közeg irányában tájékozódik. így aktív tagja, mi több választmányi tagja a kispolgárosodó, egyben jelentős részben a magyarosodó német származású iparos réteg által az 1890-es évek elején alapított szekszárdi első magyar asztaltársaságnak. 15 1 Szülővárosában, Tolnán pedig még 1900 decemberében is komoly megbecsülés veszi körül: a fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő helyi iparos kör házszentelési ünnepélyére díszvendégnek, ünnepi szónoknak kérik fel. Mindössze pár héttel a számára 14 8 A Geiger kaszinóból történő kizárásáról döntő választmányi ülésről tudósító cikkében fogalmazott Boda Vilmos így. Tolnamegyei Közlöny 1897. október 31. 1. 14 9 Több e tárgyú írásának újraközlését ld. CSEKŐ 2010, 563-583. 'so Figyelemre méltó, hogy sok tekintetben ehhez rokonítható törekvéseket a megyében valójában csak 5-10 évvel később, a gazdamozgalmak szervezkedésében lehet megfigyelni. 15 1 Szekszárd Vidéke 1901. január 26. 3., február 23. 2. 459
