Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

CSEKŐ ERNŐ: Befogadás és kitagadás

sokhelyütt ad teret leplezetlenül a zsidókkal szembeni erőteljes ellenérzéseinek, aminek eredményeként a Bujdosó könyv igen hamar a honi zsidósággal szembeni politikai törekvések egyik hivatkozási alapjává is vált a korban. Az előbb elmondottak miatt Tormay Cécile 1945 után a hivatalos kultúrpolitika részéről felejtésre ítéltetett. Már az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945 februárjában hozott, s a fasisztának, antidemokratikusnak, illetve szovjetellenesnek minősített sajtótermékekre vonatkozó rendelete nagymértékben terjedt ki Tormay munkásságárára is. Amint Tormay újabb monográfusa, Kollarits Krisztina egyik tanulmányában írja, ekkor a Bujdosó könyv mellett betiltották az 1923-ban megjelenő Megállt az óra című novelláskötetét, illetve a beszédeit és visszaemlékezéseit tartalmazó Küzdelmek. Emlékezések (1937) című kötetet is. Ugyancsak betiltották az általa szerkesztett irodalmi folyóiratot, a Nyugat ellenlapjának szánt Napkelet 19231940 közt napvilágot látott valamennyi évfolyamát is.

2 Ugyan Tormay további műveit, köztük nagysikerű regényeit (Emberek a kövek között; A régi ház; Az ősi küldött I—IIL, 1933, 1934, 1937) nem vonták be, s nem zúzták be, de az 1990-es évekig ki sem adták azokat. Igaz, az irodalomtörténet, illetve a magyar irodalom szakos egyetemi oktatás az 1960-as évektől, de inkább az 1970-es évektől teljesen nem kerülte el a nevét, mi több egyes irodalmi műveinek értékét is elismerte. Amiképpen a Napkelet évfolyamait se lehetett teljesen negligálni, hiszen az a két világháború közti időszak legnívósabb konzervatív, illetve konzervatív-liberális szellemű irodalmi orgánuma volt. Dienes Valéria munkásságának megítélése közel sem mozog olyan szélsőségek közt, mint Tormay Cécilé. Ennek megfelelően Dienes személyét, munkásságát sem ítélték olyan formában szilenciumra 1945-öt követően, mint Tormayét. Egyszerűen csak megfeledkeztek róla, pedig ő itt élt közöttünk. A kommunista diktatúra kiépülése, a Rákosi-korszak, de a Kádár-rendszer első évtizede sem kedvezett Dienes Valéria életművének. Igazából ebben változást, mi több fordulatot a polgári radikálisok 1960-as évek végével kezdődő rehabilitálása jelentett, amivel szorosan összefüggött a szociológia tudományának ekkora, illetve az 1970-es évek első felére eső elismerésének, hazai újjászerveződésének, intézményesülésének folyamata. A 20. század első két évtizedét a polgári radikálisok közegében - részben férje, Dienes Pál neves matematikus révén is velük szoros barátságban töltő Dienes Valéria ekkor a kor tanújaként tudott szólni Jászi Oszkárról, Szabó Ervinről, Madzsar Józsefről, a Huszadik Század körének törekvéseiről, belső életéről, illetve a kor további, új szellemi áramlatairól. Ezen felül költőkről, írókról is közeli emlékekkel rendelkezett, mindenekelőtt földijéről, távoli rokonáról, Babits Mihályról. Nagy visszhangot váltott ki a szélesebb közvéleményben, illetve az egész ország előtt tette egyszerre ismertté a Vitányi Iván által 1975-ben vele készített tv-interjú, amelyben egy életkora szerint 96 éves asszonyt láttak a nézők, aki ugyanakkor a korát meghazudtoló szellemi frissességével, impulzív jelenlétével teljesen kitöltötte a rendelkezésre álló időt és teret. A tanulmányomban ezen interjúra is hivatkozom,

3 amint Dienes Valériának 1966-ban megjelent, Babits Mihályra történt viszszaemlékezésére úgyszintén.

4 Az 1960-as években a táncművészet terén újra aktívvá váló - tanulmányai, írásai a Táncművészeti Értesítőben, illetve a Táncművészeti Tanulmányokban jelentek meg 2 A 530/1945. ME. számú kormányrendelet értelmében a betiltott sajtótermékeket be kellett szolgáltatni. Természetesen a magántulajdonban lévő könyvekre, folyóiratokra, heti- és napilapokra vonatkozóan ez nem valósul(hatot)t meg a maga teljességében, ugyanakkor a könyvtárak és könyvkereskedések esetében a hatóságok ezt könnyebben elérték. Ezekből összegyűjtötték és megsemmisítették a betiltásra kerülő sajtótermékeket, s csak az Országos Széchényi Könyvtárban engedélyeztek művenként egy-két példányt megőrzésre. KOLLARITS 2011c, 21. 3 VITÁNYI 1975, illetve BORÚS 1978. 4 DIENES 1966. Tormay Cécile (1875-1937) 432