Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

Bogár Gy. Mihály kezén, mely házától étzakának idején lopattatott volt el és mind biliege mind bur­tony fája le daraboltatott volt, mely tselekedeteért Bogár Gy. Mihálynak másfél hetekig az Csónak­nak dugaszban lett tartásáért és az időnek utána lett töltéséért - 5 forint és 12 pálca. " 17 8 Az összes 102 lopási esetből 17-t követtek el nők és 13-t gyermekek. A nők általában apró jószá­got (lúd, csirke, réce), élelmiszert (kenyér, káposzta, hagyma, tök stb.) ágyi ruhát, nyers vásznat lop­tak. A gyermekek listája is sokrétű: hal, bor, só, fokhagyma, kacsa, tyúk, tehénbőr, kesztyű, zab, pénz stb. A bűnösök közül nyolc esetben pásztorok, főleg bojtárok követték el a bűncselekményt, ők lop­tak: libát, tyúkot, malacot, sertést, szénát, fát bort, lepedőt, vánkost, kötelet, szalmazsákot, sajtárt stb. Deesen 1842-ben két kanászbojtár a 13 éves Csete Marci és a szintén 13 éves Horvát Pista négy prés­házból „tolvajlottak:" három jó vászonból való lepedőt, fél akó (kb. 27 liter) bort, egy kötelet, egy ván­kost, három „kantát", egy szalmazsákot, egy serpenyőt, egy tölgyfa sajtárt, az okozott kár 12 forint 30 krajcár volt. 17 9 Három esetben a lopás mellett orgazdákat is büntettek. így Deesen „Csat István jelenti: 14a febr. 5. Tyúkját el lopták, és gyanúja nem másra mint Csötöni kortsmárosra volna, azon okból, hogy mivel leányának 15 február készfogoja lévén, és azon vendégségben több tyúkok valának süve és főve feltéve, ámbár magának egy tsibe fija sem volt. Annál fogva kérdőre vonattatott ki ugyan sok vallatásaink után Csötöni kortsmárosné ki válván, hogy ő maga nem lopott, hanem azon tyúko­kat Sz. Rátz János szolgája Magyar István és Dani Péter szolgája Karátsony András ugy tulajdon fija Szél Mihály szolgája. Csötönyi Dániel hozták és lopták legyen nékie. A szolgák sem tagadtak, hanem azt tévén hozzá, hogy Csötöninének ingerlése és késztetéséből lopták Sallai Andrásnak el két tyúkját, maga pedig fija Csötöni Dániel Csat Istványét 5töt, mely a nevezett kézfogó alkalmakor kelt légyen el. Annál fogva mind ezen 7 tyúkoknak megfizetése mint orgazda és késztető Csötöniné nyakában egy forintyával egyet számítván ítéltetett az tolvajló szolga legényeknek pedig fej énként 12 páleza az or­gazda Csötöninének pedig 12 korbáts rendeltetett. " 1 8° A lopások szenvedő alanyai általában magánosok voltak, a közösségtől való lopást ritkán merték megkockáztatni. Mindössze négy esetben fordult elő a közösségi tulajdon meglopása: két esetben a község rétjéről szénát, két esetben fát lopott a vétkes férfiú. Decs 1843. febr. 5-én „Szél A. István a helység szénája lopásán megfogatván, mely rossz tettyéért az el lopott egy nyaláb szénáért nyalába 5 forint és 12 pálca. " 18 1 „A csőszök a helység erdejében fa lopás közben megfogták Drubits Istvánt" - 30 krajcár és 6 pálca. 18 2 Alsónyéken „Hagyó János, hogy az helység a Sár Vize szélin ültetett fűz fát tövi­ről levágván ellopta, amelyen az helység tizedessei rajta kapván az fát is tölle elvették." 18 3 A tolvajok, orgazdák súlyos büntetéseit a parasztság is igazságosnak tartotta, sőt aktívan segített kézre keríteni a tetteseket. Kivételt képeztek azok az esetek, amelyek a földesúr tulajdonának meg­védését szolgálták volna: a földesúrtól lopni nem számított erkölcstelen cselekedetnek. A falu határának, terményeinek védelme minden egyes lakos legfőbb értékeinek védelme is, hisz a faluhatár biztosítja az életet, a megélhetést. A védelem meglehetősen nehéz feladat volt, mivel nagy terület megóvásáról volt szó, és azt nem könnyű biztosítani, hogy valaki a sok, apró, nadrágszíj par­celláról nem a saját, hanem más terményét vitte haza. Éppen ezért a határ védelmére csőszöket ál­lítottak, mely bizalmi posztnak számított, fontos közügy volt. Nem mindig sikerült azonban meg­bízható csőszöket találni. így jártak a decsiek 1823-ban, mikor a helység lakosai panaszkodtak, hogy sok kár érte rétjeiket. Egy este a bíró maga mellé véve a kisbírót és a hadnagyokat, a község kocsiján éjszakai ellenőrzésre indult. Legnagyobb elképedésükre a külső réten két csőszük a szomszéd tele­pülés, Várdomb két lakosával a földön fekve társalgott. A várdombiak lovai a közelben legelésztek, és a rétet már több helyen lekaszálva találták. A bíró kérdésére elmondták a szomszéd község lakói, 17 8 Decs közs. prot. - 1827. máj, 6. 17 9 Decs közs. prot. - 1842. dec. 31. 18 0 Decs közs. prot. - 1830. febr. 19. 18 1 Decs közs. prot. - 1845. febr. 5. 18 2 Decs közs prot. - 1821. okt. 2. 18 3 Alsónyék közs. prot. - 1820. nov 5. 362

Next

/
Oldalképek
Tartalom