Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

SZABÓ GÉZA - CSÁNYI VIKTOR: Werbőczy dombóvári és döbröközi várainak újabb régészeti leletei

vastag bolygatatlan barna humuszréteg húzódott. Ezen itt is megfigyelhető volt egy 25 cm vastag meszes habarccsal, néhány téglatöredékkel kevert barna humuszos réteg. Ezt egy 45 cm vastag, faszénszemcsékkel, egészen apró téglaszemcsékkel kevert, világosbarna humuszos réteg követte. A két réteg határa nem vált el élesen, az átmenet inkább folyamatosnak tűnt, a különbség szó szerint is csak árnyalatnyi volt. Itt ezen a fokozatosan kivilágosodó réteg tetején jelentkezett a már a szomszédos gödörben is megfigyelt sárga, agyagos réteg, amelyben faszénszemcsék és egészen apró, körömnyi téglatöredékek voltak. A felső, 30 cm vastag szántott humuszréteg itt is teljesen kevert volt. A domb felső részén lévő DGQ47. gödör déli oldalánál már 135 cm mélyen egy nagyon finom folyami homokréteget értünk el, aminek a tetején 18 cm vastagon barna, leletmentes humuszréteg volt. Azon 3-5 cm vastagságban egy élesen kirajzolódó, erősen téglatörmelékes csík húzódott, ami fölött eltérő összetétele miatt három rétegre bontható sárga, agyagos rétegsor volt. Az alsó, 30 cm vastag részén egy-két apró tégladarabbal volt keverve, a középső 20 cm-ben inkább a mészszemcsék apró fehér pöttyeinek elszíneződése határozta meg a réteg jellegét, fölötte viszont már mintegy 30 cm vastagságban az apró tégladarabok mellett észrevehetően megnőtt a meszes habarcs aránya is. A felette lévő 10 cm vastag kevert, barna humuszos réteg tetejét már elérte a szántás is. A gödör északi oldalán azonban a sárga agyagos rétegződés helyett végig szinte csak téglatörmelék volt, ami arra utal, hogy itt esetleg valami kiszedett fal, vagy törmelékkel feltöltött 18. századi gödör lehetett. Az esetleges falalap vagy árok ellen szól, hogy a többi, a K-Ny irányú sorban lévő gödrök egyikének aljában sem figyeltünk meg hasonló téglatörmelékes feltöltődést. Már a dombtető széléhez tartozó részen futott s gyümölcsfáknak ásott legfelső gödörsor, ahol a DGQ60. beásásban 180 cm mélységben találtuk meg a leletanyag nélküli barna humuszréteget. Fölötte fél méter vastag szürke, habarcsos, faszéndarabokkal kevert omladékjellegü réteg volt, amelyben csak egy két egészen apró tégladarab hevert. Ebben a rétegben szokatlanul sok volt az értékelhető leletanyag, többek között a mázas, középkori kályhacsempe töredékek kerültek elő. Viszont az ezt fedő 90 cm vastag sittes réteg, amely teljesen tele volt téglával, falomladékkal, már alig tartalmazott korhatározó leleteket. Mindezek alapján az alsó feltöltés feltehetően vár használati korának végéhez közeli időszakban keletkezhetett, felső téglás réteg viszont már a vár 18. századi lerombolásával, az árkoknak a forrásokban is leírt feltöltésével függhet össze. Miután a talajszondáink alapján egyértelműen kiderült, hogy a várfalak a domboldalig nem terjedtek, ott csak feltöltési rétegek vannak, a két legfelső gyümölcsfa sor utolsó előtti beásásánál a DGQ53. és 66. gödröket a rétegsor megfigyelésére alkalmasabb talajszelvényhez összenyitottuk. A beásások nyugati oldalán egybenyitott rész 3,4 m hosszú és 1,8 mély volt. Az alján megfigyelt sárga, homokos altalajnak a felszínnel ellentétes, dombtető felőli lejtése nagyobb méretű beásásra utal ezen a részen, ami akár egy árok is lehetett. Erre mutat az is, hogy itt a bolygatatlan humuszréteg hiányzott, közvetlenül a sárga homokon mintegy 40 cm vastagságú, hasonló színű és állagú réteg következett, amelyben azonban egészen apró, körömnyi téglatörmelékek, fekete faszéndarabok jelezték az emberi tevékenység nyomát. Ezt 5-6 cm vastag agyagos, majd 10-12 cm vastag szürkéssárga homokos réteg zárta. Ettől színében is jól elkülönült a felette lévő sötétszürke, agyagos, téglatörmelékes, faszénszemcsékkel kevert, mintegy fél méter vastag réteg. Az ezt fedő homokos, viszonylag leletanyag mentes, mintegy 20 cm vastag szürkéssárga agyagos, homokos kevert réteget a környező gödrök aljához hasonlóan nem téglatörmelékes, hanem egy 5-8 cm vastag, inkább égett, faszenes réteg választja el a szántás aljától (2. kép). A megfigyelt metszetek alapján jól látható, hogy a domb déli oldala a szántó alatti részen egészen az egykori medertől a fenti erdő széléig 100-180 cm mélységtől felfelé már téglával kevert omladékrétegekből álló feltöltés van. Ennek a felszínre különösen a DGQ34-37. gödrök között kifutó világosabb színű, habarcsos, téglatörmelékes rétege a szántáson vonalszerűén végigfut, az elszíneződése alapján itt akár egy fal is feltételezhető lenne. Azonban a terület vastag, omladékos feltöltése inkább az ártérből kiemelkedő homokdomb déli oldalára kihordott, és így az omladékrétegeknek az eredeti felszínhez való hozzátöltésével megnövelt területre utal, ahol statikai és stratégiai 181