Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről

azok közvetlen hatása alatt álló szomszédos területek jelentették. A szobor megfogalmazásában elsősorban a görög mitológia elemeire ismerhetünk, amelyek az adott korszakban akár több olyan irányból is érhették volna területünket, ahol az általunk időben erősen kiterjesztett értelemben használt ión vándorlás, gyarmatosítás hatásai érezhetők voltak. A legkézenfekvőbb lett volna az, ha Itália felől a késő bronzkortól meglévő szoros kapcsolatok útvonalát követve, vagy a Fekete-tengeri görög gyarmatvárosok szomszédságából érkező szkíták révén jutott volna el hozzánk Janus szobra és mindaz, ami mögötte van. Azonban a regölyi halom többi lelete arra mutat, hogy a késő bronzkorban kezdődő több hullámú ión vándorlások területünket korábban áttéteteken többször is érintő hullámverésének mintegy végső lezárásaként közvetlenül Kis-Ázsiából érkezik a kétarcú istent hozó nép, illetve annak legalább egy része. A Dunántúlnak a Balatontól délre eső területét a Kr. e. 7. sz. utolsó harmadában elfoglaló törzsek regölyi királyságának több szálból formálódó indoeurópai gyökerű, de útján indoiráni elemeket is magába olvasztó népe: - Gyökereiben, tárgyi kultúrájában pedig főleg fegyverzetében és lószerszámaiban a Kubán-vidéktől visszafelé egészen a szibériai Andronovo kultúráig követhetően mutat kapcsolatokat. - A leletanyagban megfigyelhető különleges, fedőperemes- és üreges peremű kerámiák, üvegtöredékek, csontfaragványok, a Regöly környéki korszakbeli bronzleletek, főleg a lyd és a késő-hettita-phryg Gordion műhelytermékei felé mutató kapcsolatai, ugyanakkor a leletanyagból hiányzó szkíta állatstílus jegyei alapján, alapos okkal feltételezzük, hogy nem a megszokott északi úton, hanem Kis-Azsián át, délről kerülte meg a Fekete-tengert (Argonauták útja). - Útja során ezen a területen más népeket, néptöredékeket is magába olvasztott vagy elragadott, köztük minden jel szerint mesterembereket is, akik új hazájukban folytatták korábbi, magas szakmai színvonalú műhelytevékenységüket. - Területük megszállásakor magukba olvasztották a hallstatti őslakosokat, így körükben élt tovább a Hallstatt kultúra számos jellemző vonása. A most csak előzetesen bemutatott leletanyagválogatás alapján is világosan látható, hogy ez a népcsoport nem tekinthető sem a magyarországi szkíta, sem a Hallstatt kultúra részének, azoktól - mind területileg mind etnikailag - határozottan elkülönül. Anyagi kultúráját tekintve, szomszédai közül, a tőle délre lakó, etnikumát tekintve illírnek, venétnek meghatározott régészeti hagyatékok közül, különösen a Száva menti Kaptol-csoport felé mutat határozott rokonságot. A horvát kutatásnak a Ny-Balkánon elkülönített régészeti csoportjainak területi kiegészítéseként javasoljuk a regölyi központ - korabeli királyság - leletei és körének most felvázolt területi, időrendi és etnikai különállása alapján a Regöly csoport elnevezést. A Mediterráneummal rendkívül szoros kapcsolatokat mutató régészeti hagyaték - és az írásos forráshelyek alapján - a Regöly csoport területét az ókori forrásokban említett Pannoniával, népüket a pannonokkal azonosítjuk. A Regöly csoport hagyatékának Kis-Azsia felé mutató erős kapcsolatai tükrében Hérodotos több forráshelye különös jelentőséget kap. Érthetővé válik, mire is gondol, amikor az Isztroszon túl lakó, a méd viseletben járó szigünnákról ír (Herodotos V.9.). Csak idő kérdése, hogy a regölyi anyag tanulságai alapján a továbbiakban sor kerülhessen a Kárpát-medencei perzsa leletek célzott elkülönítésére... A pannon név megfejtése valószínű még sokkal tovább nyitott kérdés marad a kutatás számára. Azonban az, hogy a források szerint a görögöket az asszírokon át megismerő szkíták minden népet aki görög származású volt az iónokhoz soroltak, egyfajta mankót jelenthet az ión területekkel szoros kapcsolatokat mutató, Pannoniát évszázadokon át lakó Regöly csoport hagyatékénak megismerése. A Kr. e. 8-7. század fordulóján a Bosut-Basarabi elemek északra hatolásával balkáni (makedóniai) közvetítéssel megjelennek a görög késő-geometrikus hatásokat mutató helyi készítmények a Kárpátmedencében. A ténylegesen görög műhelyekben készült presztízstárgyak itteni felbukkanása egységesen a 7. század második felére keltezhető. Az eddig rendelkezésre álló kevés adat miatt ezek eredetét a kutatás általában a kereskedelmi tevékenységgel kapcsolta össze. Azonban véleményünk szerint az eredeti görög tárgyak itteni megjelenése már az új korszakhatárt jelentő történeti események következményei. A mostani regölyi leletek arra is felhívják a figyelmet, hogy a Kr. e. 7. század második felében a Dunántúlon egy közvetlenül az iónok hatása alatt álló, Belső-Ázsiából induló, de Kis-Ázsia területét is érintő, az ottani mesterembereket is magával hozó betelepüléssel kell számolnunk. A jövevények nem 49