Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

ugyanígy épültek fel, az irányítás mégis inkább egyszemélyes volt, a bokréta vezetője, Paulini Béla személyében. A szövetségen kívül még számos csoport Gyöngyösbokréta néven tartott előadást, de a budapesti fellépésekre a szervezeten kívül működő együttesek nem jutottak el. Gazdasági oldalról a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal gyakorolt ellenőrzést a szervezet felett. A szövetség költségeihez, a vezetők fizetéséhez, lapjuk fenntartásához, levelezéseikhez állami költségvetés állt rendelkezésükre. Ezen túl néhány magán ember és jogi személy is támogatta a szövetséget, ők az alapszabály értelmében alapító tagoknak számítottak. A szövetség fennállása alatt több mint 100 helyi szervezet működött és mintegy 4000 tagot számlált. A szervezet kiterjedt az Alföld, a Dunántúl és az északi Palócföld viseletben és hagyományokban gazdag községeire, a harmincas és negyvenes évek fordulóján pedig, erdélyi és bácskai falvakban is megalakultak a helyi bokréták. A helyi bokréták településeiken bokrétanapot rendeztek s erre meghívták a szomszédos bokrétákat: bokrétás család, bokrétás családot látott ilyenkor vendégül asztalánál. 1934-ben a VKM rendeletet adott ki, mely szerint a népi csoportokat csak a Bokréta Szövetség elvei és munkaterve szerint lehetett megtervezni. 1935-ben a Belügyminisztérium is kiadta rendeletét a Bokréta Szövetség támogatásáról. A VKM a tanítóknak szabadságot, a Bokréta Szövetség napidíjat biztosított mindennemű bokrétás ügy elintézésének idejére. A Bokréta Szövetség léte anyagilag biztosítottnak látszott. Paulini most „eszmeileg" törekedett megszilárdítani azt. Persze szó sincs valamiféle egységes eszmei vagy politikai állásfoglalásról. Paulini egyéni gondolataival találkozunk, melyeket mintegy magyarázatként a szervezés aktuális kérdéseivel kapcsolatban ugyanakkor a mozgalom védelmében vetett papírra: „Sok ezer bokrétás van az országban, s mintha testvérek volnának. És csak a vezetők tartoznak az értelmiséghez, a működő tagok mind földművelők, a bokréta mozgalom tényleg a néppel művelteti a népművészetet. " 1935 októberében a Bokrétások havonta megjelenő lapjában Paulini beszámolt a Szövetség módosított alapszabályairól. Nevüket ekkor változtatták Országos Magyar Bokréta Szövetségre. „A Szövetség célja a magyar népművészet minden megnyilvánulásának - népi dalnak, táncnak, népviseletnek, szokásnak, népiparnak stb. - országosan való óvása, de új virágoztatása is, a művészi értelmű népipar jutalmazása, nép ipari tárgyak értékesítése útján... A bokrétába tömörült rendes tagok tagdíjat nem fizetnek, viszont a bokrétán át elért rendszeres jövedelmeik - szereplések alkalmával élvezett költőpénz stb. - 5 %-át tartoznak a bokrétába befizetni. "

8

S Móricz Zsigmond 1934-ben lelkesedéssel számolt be a csoportok játékáról, az együttesek tagjainak kiemelkedő ének- és tánckultúrájáról. Paulini Béláról ezt írta: „0 volt az, aki az eszmét felvetette, s arra egy ember teljes munkásságát áldozta. De az ennél nagyobb, hiszen sok életrevaló eszmét vetnek fel ebben az országban és sok emberélet őrlődik fel: de neki sikerült fanatizálni a vidéket, és sikerült sikert érni el Budapesten. "

H

4 A mozgalom megindulásától a végsőkig óvta és féltette ezt a számára oly sokat jelentő intézményt. A Budapesti Hírlap újságírójával folytatott beszélgetéskor ekképpen adott hangot jövőbeni félelmének: „...ha az ország nem vagy vigyáz rá, akkor elpusztul. Rendkívül fontos, hogy túltengés ne álljon be ezen a területen, ne zavarja meg rendszertelenség, s még kevésbé jusson szerephez az üzleti szellem. Az a katasztrófa fenyeget, hogy az elsorolt esetekben elmosódik az egésznek a lelki tartalma. Minél nagyobb eredményt mutat fel a Gyöngyösbokréta, annál inkább hajszálon függ a sorsa... A mozgalom tevékenységéről és feladatairól Paulini az általa szerkesztett folyóiratokban tájékoztatta a tagságot és a közleményt. 1934-től a Bokrétások Lapja

8*', majd 1940-től a Hagyomány Szava a hivatalos tartja. Tagdijat nem fizetnek. Alapítótag, aki alapítótagsági dij cimén a Szövetség céljaira, egyszersmindenkorra és egy összegben legalább 100 pengőt a Szövetség pénztárába befizet. Pártoló tag az, aki havi 2 P tagsági dijat fizet, viszont tagdija fejében minden év karácsonvára megfelelő értékű népipari tárgyal, tárgyakat kap. E tárgyakat a Szövetség egyebesen a termelőktől szerzi be. A tagokat jelentkezésre vagy a szövetség hívja fel vagy önmaguk jelentkeznek. A tagokat a Szövetség Igazgatósága veszi fel. Oly helyeken pedig, ahol a Szövetségnek fiókszervezete, bokrétája alakul ennek a vezetősége. Pártoló tag az is lehet, akinek már valamilyen tagsága van. Annál is inkább, mert a pártoló tagság tulajdonképpen csak azok pártolása - a Szövetségen át -, akik művészi értelmű népipari tárgyakat készítenek. - A 'Magyar Bokréta' Szövetség alapszabályai, 1933. okt. 7. - gépirat, sokszorosítás - Az őcsényi református egyház tulajdonában. 8

3 Bokrétások Lapja 1935. október. 8

4 Móricz Zsigmond: Őstehetségek a színpadon. Színházi Élet 1934/35. 16. 8

5 Budapesti Hírlap 1934. augusztus 14. Művészek, akiknek nincs lámpalázuk, nem idegesek és nem áhítoznak a tapsra. Ahol nyolcszáz szerző a maga dalát énekli beszélgetés Paulini Bélával a Gyöngyösbokréta megteremtőjével 8

6 A lap mindenről beszámolt, pl. hírekben: „Bokrétás újszülöttek. Báláról írják: Angvó Sándor és neje, Német Rózsi bokrétásoknak, valamint Mikó András és neje, Angi'ó Lidia bokrétásoknak gyermekük született. Mind a két újszülött leányka." - „Bokrétás lakodalmak, de - igazában. Incze Imre rektor, a bátai bokréta titkára, október 5-én esküdött örök hűséget Dunai Annának. A 302