Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

tanulmányozására Szekszárdra érkezett. ,,A tekintélyes és előkelő idegent a város nevében Cs. Popp Jenő"' helyettes polgármester, a szekszárdi MANSZ részéről szép virágcsokorral, Sárossy Károly né

6' és vitéz Tihanyi Szilárdné

6

3 fogadta az állomáson. A város megtekintése után az írónő vasárnap du. dr. Pi/isy kíséretében a Sárközbe utazott, hogy a népszokásokat és népművészetet megismerhesse. Az előkelő idegeneket dr. Hagymássy Zoltán főispán látta vendégül. "

M A helyi sajtó újpesti iskolás leányok sárközi tanulmányútjáról írt.''" 1933-ban a Szekszárdi Héten részt vett Móricz Zsigmond is/'

6 A Sárköz és a paraszti kultúra iránti érdeklődés felkeltésében jelentős szerepe volt az 1930-as évek falukutató irodalmának is. A népi írók, szociográfusok és néprajzkutatók publicisztikája ugyancsak befolyásolta a közvéleményt, kivált az értelmiség és az ifjúság rétegeit. Ez az irodalom - miközben rámutatott a magyar falu súlyos szociális problémáira - szükségképpen felhívta a figyelmet a népművészet veszendő értékeire is, s nemcsak az értelmiség körében, hanem a parasztságon belül is tudatosította a tradíciók értékét/" A Gyöngvösbokréta A Gyöngyösbokréta olyan rendszeresen visszatérő színházi program volt Budapesten, 1931-1944 között, augusztusban. Szent István ünnep hetében, ahol a népi csoportok eredeti népviseletben dalolták el ősi dalaikat, táncolták el ősi táncaikat, mutatták be ősi szokásaikat. Ezeken a programokon keresztül egy sajátos kulturális mozgalom bontakozott ki. Nagy jelentősége volt a hagyományőrzés szempontjából is, lényegében tekinthetjük a kialakulóban lévő magyar néptáncmozgalom egyik legfontosabb, induló szakaszának. A kissé hivalkodóan romantikus név hamar meggyökeresedett, s a továbbiakban a mozgalom egészét már Gyöngyösbokrétának hívták, míg a helyi népművészeti csoportokat az adott község „bokrétásainak", mint ben, 1967 és 1971 között a Limestone College-ban (Gaffney) tanított. Tagja volt az Amerikai Orientalisták Társaságának. 1960-tól a World Confederation of Organisations of the Teaching Profession informátiós osztályát vezette. 1956-ban a Magyar Könyvtár szerkesztője. Tanulmányait számos magyar, angol és spanyol nyelvű folyóirat közölte. - MARKO I. 2001. 771-772. 1,

1 Cs. Papp Jenő (Fiume, 1890. Szekszárd, 1965.): jogász. Jogot végzett, a trianoni békeszerződésig Erdélyben, Kolozsvárott élt, ahol édesapja az egyetem tanára volt. Nem volt hajlandó felesküdni a román hatalomra, ezért át kellett települnie Magyarországra, így került Szekszárdra, ahol a város alpolgármestere lett. <>

2 Sárossy Károlyné polgári iskolai igazgató felesége. Férje 1897-ben nyert kinevezést a szekszárdi polgári fiúiskolához, ahol 1911 és 1920 között igazgató volt. Vitéz Tihanyi Szilárdné a Tolna megyei Vitézi Szék Kapitányának felesége. Férje katonatiszt volt. szolgálaton kívüli őrnagyi rangban, Erdélyből kerültek Szekszárdra. 6

4 Tolnamegyei Hírlap 1933. máj. 3 1. 6

5 Tolnamegyei Hírlap 1933. jún. 3. - ..Mindig örömmel emlékezünk meg a Sárköz idegenforgalmáról. Tavaly a dombóvári Orsolya rend pompázó koszorúja tette illatossá Sárköz hímes rétjét, most Deák Gyula ipariskolai igazgató vezetésével az újpesti ipariskola növendékei merültek el a néhány napos tanulmányút keretében az ősi sárközi művészet csodálatos szemléletében. Élmény volt számukra a sok cifra szőttes, virágos rokolya, hímzett röpike, bibbancsos harisnya s annyira beleélték magukat a sárközi lány remek színpompás viseletébe, Itogy' néhány kedves helyes kislány ...beöltöztek a susogó-ropogó selyem csodákba és ugy örökítették meg magukat nemcsak a késő utókor hanem a mai selyem harisnyás pestiek számára is..." - Tolnamegyei Hírlap 1933. jún. 3. 6

6 Tolnamegyei Hírlap 1933. okt. 14. - ,,Móricz Zsigmond, a kiváló író visszaemlékezése a Szekszárdi Hétre. - Szekszárdi emlék. Mint ismeretes, a szekszárdi ünnepségeken több a magyar irodalom kitűnősége is megjelent, akik a legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak az itt látottakról. Köszönöm Szerkesztő Ur, hogy kérdésével alkalmat ad rá. hogy a szekszárdi szép benyomásaimról meséljek. Köszönöm, igen jól éreztem magam. Szeretem ezt a várost s bár bornemissza vagyok, csodálom a borát. A szekszárdi vörös óbor a világ legelső bora - a fixli meg a legcsuszamlósabb. Nagy dolog, ha én bort dicsérek, mert a saját szőlőmet is kivágtam. Mikor azt itt törzsökös szőlősgazdák előtt elmondtam, olyan megütődve néztek rám, mint egv kegyetlen lélekre: - Miért? - Mert a szőlőm nem a Bakián volt... Az én szőlőmben olyan bort szűrtünk, hogy aki egyszer megvette a boromat, az nekem többet nem köszönt... Tehát azért tartsam fenn a szőlőt, hogy végeredményben ellenséget teremjen nekem?...Ha az kell könnyebben szerzek én ilyeneket egy-egy cikkel... De Szekszárdon a szőlői fenn kell tartani, mert ez barátokat szerez, itthon a hazában s az egész világon. Legfeljebb Bordeaux haragszik... Viszek egy fonott palackot én is Szekszárdról, hogy a feleségem előtt igazoljam három napi ittmar adásomat. Ez a legjobb szekszárdi emlék, mert ez a legjobb visszacsalogató. Meleg üdvözlettel Móricz Zsigmond. " - Tolnamegyei Hírlap 1933. okt. 14. 6

7 MAÁCZ 1983. 53. 296