Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

Balázs Kovács Sándor A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében Előzmények A 20. század fordulójára Európa szerte megtörtént a nemzeti államok kialakulása, a nemzeti öntudat, a saját kultúra felismerése és kifejlesztése. Ez az érzés csúcsosodik ki az 1896-os budapesti millenniumi kiállításon, majd a 20. század első évtizedeiben Malonyay Dezső 1 szerkesztésében megjelent „A magyar nép művészete" című kötetben (1907-1922). Itt említhetjük meg Ács Lipót 2 20. század eleji sárközi kezdeményezését is, majd később a dr. Pilisy Elemér-féle' gyűjtő, tanító, tanuló, valamint a vele párhuzamosan zajló Gyöngyösbokréta mozgalmat. (Váralján Jánosi György 4, Ocsényben Szilágyi Béla 5, Deesen Arany Dénes' 1 református lelkész, Sióagárdon Gyöke József 7 főjegyző szervezte.) 1 Malonyay Dezső (Pest, 1866. máj. 3. - Budapest, 1916. ápr. 22.): író, művészettörténész. Az Erdélyi Irodalmi Társaság titkára. A Petőfi Társaság tagja (t. 1916.), a Francia Akadémiai Pálmák tulajdonosa. A kolozsvári és a párizsi egyetemen tanult. A kolozsvári egyetemen magyar-francia szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1892-től Kolozsvárott tanított, 1893-tól Párizsban művészettörténeti tanulmányokat folytatott, közben beutazta Európa nagy részét. 1897-től a budapesti, V. kerületi főreáliskola tanára. 1886-tól magyar és francia lapok külső munkatársa. Elbeszélések és regények mellett írt társadalmi és művészeti kérdéseket tárgyaló cikkeket, tanulmányokat, könyvkritikákat, fordított regényeket és színdarabokat. - MARKÓ IV. 2002. 452. " Ács Lipót, ered. (1904-ig) Auerbach (Vizsoly, 1868. aug. 5. - Budapest, 1945. júl. 11.): festő, keramikus, etnográfus. A budapesti Mintarajziskolában Aggházy Gyula, Gregus János, Schulek Frigyes, Stróbl Alajos és Székely Bertalan növendéke (1889-1893), a Képzőművészeti Főiskolán Lötz Károly mesteriskolájában rajztanári oklevelet szerzett (1895). Velencében (1894, 1899, 1903, 1908), Firenzében (1894, 1903). Münchenben és Bécsben (1895) volt tanulmányúton. Az Abaúj-csányi népiskola tanítója (1888), a budapesti m. kir. Gyakorló Főiskola (Trefort u.) ösztöndíjas gyakorló tanára, a Sümegi Állami Reáliskola (1895-1896), majd a Szekszárdi Állami Főgimnázium rajztanára, egyúttal a Tolna vármegyei Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményének gondozója (1896-1912), közben a szekszárdi „Munkásgimnázium" igazgató helyettese (1911-1912), a ..Múzeumegylet" által fenntartott „Szabad Líceum" vezetője (1912-ig), a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársa (1912-1921). A szekszárdi kir. Törvényszék kinevezett hites írásszakértője. A Thonet-Mundus hajlított bútor-gyárak magyarországi műszaki vezetője (1927-1928). Nyugdíjba vonulása után a Corvin Áruház Részvénytársaság művészeti tanácsadója (1932-1937). Szekszárdon kerámiamühelyt alapított (1901), Ocsényben háziipari telepet létesített, majd Fischer Emil Majolikagyárának tervezője lett (1908-1909). Kerámiákat, díszítményeket, vázákat, korsókat készített. írásai elsősorban a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete Értesítőjében, a Magyar Iparművészet, a Népművelés, A Ház, valamint A Gyermek című lapokban jelentek meg. A szekszárdi izraelita iskolaszék és az izraelita hitközség képviselő-testületének tagja (1898-1912). A Magyar Gyermektudományi Társaság igazgató tanácsának tagja. ­BALÁZS KOVÁCS 2002. 2., KOLLEGA TARSOLY 1996. 66. Pilisy Elemér (Nagyszöllős, 1892. - Budapest,1937.): ügyvéd, királyi ügyész. A Sárköz. Tolnamegyei Népművészeti Egyesület alapítója és alelnöke. Kimagasló érdemeket szerzett a sárközi ősi népművészeti értékek újjáélesztésében. Népművészeti tanfolyamokat, kiállításokat szervezett a sárközi népművészeti értékek közkinccsé tétele érdekében. Röviddel halála előtt Budapestre helyezték királyi ügyésznek. Ott hunyt el. Nagyszöllősön temették el. - SIPTER 1973. 56., BALÁZS KOVÁCS 2010. 453-538., BALÁZS KOVÁCS 2007. 387-438. 4 Jánosi György (Beregszász, 1889. február 28. - Váralja. 1966.): publicista, mesekönyveket, népszínműveket írt, a költészettel is próbálkozott. Több írása jelent meg a Pesti Napló, a Magyarország és az Est országos napilapokban, és a Tolnamegyei Újságban. Édesanyja Kaskóczi Teréz, édesapja Jánosi György iparos, harangöntő kézműves. Elemi iskoláit és a gimnáziumot szülővárosában végezte, kitűnő eredménnyel. A református teológia első évét Sárospatakon, a többit Budapesten járta. A lelkészképesítőn 1915. szeptember 16-án jelesen képesítettnek nyilvánították. Papi dolgozatát ,.Eg\'házi életünk reformjának szükségessége, főbb eszközei és várható eredmények... " címmel írta. Papi hivatását segédlelkészként Monyoródon kezdte. 1914. június 30-án Beregszászon kötött házasságot Csiszár Ilonával. Négy gyermekük született: Ilona (1915), György (1917), Zoltán (1919) és Márta (1921). Az első világháborúban tábori lelkész. 1918-ban először Bölcskén szolgált, majd 1918. szeptember 22-én a váraljai református gyülekezet nyolc jelölt közül 79 érvényes szavazattal választotta meg lelkészének. 1919. március 21-én 30 évesen foglalta el lelkészi állását. Főhivatásában, a lelkészi szolgálatban nagy tekintélyre és népszerűségre tett szert. Új életre keltette a népi hagyományt, a népzenét, néptáncot. Meséket, verseket, színpadi müveket írt. Hírlapi cikkeiben közéleti problémákat vetett fel, felolvasásokat tartott a rádióban. 1953-ban Sztálin halálakor bevonatta a gyászlobogót a református templom tetejéről. Az ÁVH 1953 márciusa és augusztusa között fogva tartotta. 1954. január 15-én kényszernyugdíjazták. 1966-ban megbetegedett és életének 77. évében elhunyt. - KREINER 1996., KREINER 2011. - Irodalmi munkássága során került kapcsolatba Paulini Béla sógorával, Balogh Rudolf ismert fényképésszel, aki első ízben 1931-ben járt Váralján. Felvételeket készített az itteni viseletről a bokrétás mozgalom számára. „Jánosi Baloghon keresztül kerül kapcsolatba Paulini Bélával, és rövidesen a mozgalom lelkes híve lesz. írói és újságírói tevékenysége mellett mind több időt fordít a váraljai hagyományok, szokások alapos megismerésére. Több, a magyar parasztság, a magyar hagyományőrzés helyzetével foglalkozó írásai jelentek meg az országos és a megyei sajtóban. Megismerkedett Ortutay Gyulával és Pörös Sándorral, akik gyűjtőmunkájuk során Váraljára is eljutnak. " (BÁNÁTI - MAGYAR - STALLENBERGER 1992. 30.) 287

Next

/
Oldalképek
Tartalom