Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Bronzkori áldozati állvány Regölyből

Szabó Géza - Fekete Mária Bronzkori áldozati állvány Regölyből A Wosinsky Mór Múzeum régészeti gyűjteménye 2011 kora tavaszán egy különös formájú késő bronzkori régészeti lelettel gazdagodott. Azonban nem csak a műtárgy alakja, hanem előkerülési körülményei is elég szokatlannak mondhatók. Egy dombóvári ismerősünkkel, Kovacsik Zoltánnal beszélgetve említést tett valami furcsa formájú bronz tárgyról. Elmondása szerint Regölyben találtak valamit, de senki nem tudja, mi lehet az. Mindenféle csüngők vannak rajta, azt gondolja, hogy talán valami régi ágyvég díszítéséhez tartozhatott. Szavai alapján nehéz volt még elképzelni is miről beszélhet, de feltámadt a gyanú, hogy talán mégsem valami néprajzi tárgy hányódik a faluban. Ezért megbeszéltük, hogy alkalomadtán megmutatja, mi is az a valami. Hamarosan sikerült kölcsönkérnie a tárgyat, és így már mi is laposan szemügyre vehettük. Bár elég volt a hatalmas tűszerű, mákgubó alakú fejéről lelógó láncokon levél alakú csüngőkkel és akasztóhoroggal díszített bronzra már csak rápillantani is, hogy tudjuk: ez egy egészen különleges, késő bronzkori lelet, amihez hasonlót addig még töredékes állapotban sem láttunk a múzeumokban. Az már az elsődleges vizsgálatok során is hamar kiderült, hogy egyértelműen eredeti, régészeti tárgyról van szó, amelynek tudományos értéke felbecsülhetetlen, így mindenképpen közgyűjteményben a helye. Éppen újdonsága miatt azonban sokáig még megnevezni se volt egyszerű, ezért később a formájára és használati módjára utalóan áldozati állványnak neveztük el. A műtárgy pontos lelőhelyéről, előkerülési körülményeiről azonban csak annyit tudtunk, hogy valahol Regöly határában találták. Csak hosszas és kalandos szervezés után sikerült elérni, hogy a lelet Kovacsik Zoltán segítségével a múzeum gyűjteményébe kerüljön, majd az előkerülés körülményeit is megismerjük. A tárgy Regölytől délre, a Kapós túlsó oldalán lévő szántók és az erdős dombláb találkozásánál egy vízmosásból került elő. Ezen a területen Regöly és Szárazd között a Kapós jelenti a faluhatárt. A folyópart menti keskeny szántó és a dombok lába között futó földesúton túl azonban az erdős hegyoldal közigazgatásilag már Hőgyészhez tartozik. így a lelőhely pontos megnevezése Hőgyész-Bozótos, ami igen sokatmondó lehet a korábbi, közelebbről ismeretlen lelőhelyü kincsleletek értékelésekor. Most a közigazgatási határok helyett fontosabbnak tartjuk a történeti-földrajzi körülmények miatt a Kapós menti leletekkel való szoros összefüggés és a múzeumba kerülés tényleges helye miatt Regöly nevét hangsúlyozni. Nagy nehezen sikerült a lelet megtalálóját is megszólaltatni és kivinni a helyszínre. Elmondása szerint a földesút és a vasút közötti táblát szántotta, amikor megállt pihenni, egy kicsit besétált az erdőbe. Akkor akadt meg a szeme a vízmosás aljából mintegy arasznyira kiálló fémhegyen, amit először valami nagy vasszögnek gondolt. Megpróbálta kihúzni, de az nem engedett, ezért elkezdte egy fadarabbal kipiszkálni, míg végül sikerült kiemelnie a felszín alatt alig pár centire fekvő furcsa tárgyat. Kíváncsi volt, mi lehetet az, ezért hazavitte, s több embernek is megmutatta - így jutott el hozzánk a különös lelet híre. A lelőhely környékét többször is alaposan bejártuk, lentebb, a folyót kísérő szántások dombjain mindenütt találtunk őskori, legtöbbször rézkori edénytöredékeket, de feljebb, a hegyre felfutó egykori földútból kialakult vízmosásban és annak szélén, vízgyűjtő területén, egyáltalán nem voltak régészeti korú leletek. Minden jel arra mutat, hogy a megtalált bronztárgy eredetileg valahol másutt lehetett, a vízmosás aljába csak a mára már elmosott földút 18. századi kialakulását követően került, talán az utóbbi fél évszázadban. Az áldozati állványt több, különböző módon készített bronz alkatrészből szerelték össze. (1. tábla 1.) Alapja a hosszú, öntött, majd kalapálással tovább alakított tűszerű szár volt, amelynek végére lefelé fordított csészeszerű, 4 lyukkal áttört elemet és egy díszes, mákgubóhoz hasonló öntött gömböt illesztettek. (1. tábla 2.) A lyukakkal áttört lemezöntvény széléről hat, egyenletesen elosztott, egyenként kilenc, kalapálással formált láncszemből álló csüngősort lógattak, végükön l-l füzfalevél alakú csüngővel. Az egyik legfelső láncszembe egy plusz karikával egy lemeztestü, hegyes, horgos végű akasztókampót illesztettek. A bronztárgy teljes hossza: 85,8 cm, előkerülésekor a gömbös fejen és környékén több helyen jelentős mennyiségű vasrozsda borította.' (1. tábla 3.) 1 A tárgy rendkívül gondos, az eredeti patinát is megőrző restaurálásáért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani T. Bruder Katalinnak, aki szakmai elhivatottságból kérésünkre ingyen is elvállalta a feladatot. 7