Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor – Csapai János: Első világháborús katonaemlékek a Sárközből: levelek, fényképek, emlékművek
mondjanak neki. Senki halottja volt, és mindnyájunk halottja lett. elhagyatva halt meg, mint egy koldus és virág-erdő alatt pihent, mint egy királyfi. Tudtuk, hogy a távolban egy édes anyának és egy édes apának fáj a szíve, s a szívünk is fájt. Messze, hű szemekből könnyek hullnak, a mi szemünket is elborította a könny. Ez csak egy eset. Gondoljunk arra, hogy mennyire egyek voltunk másban is. Mindenben a magyar szív fájdalmára magyar fajdalom, örömére magyar öröm volt a visszhang. Ez tett bennünket képesekké arra, hogy a ránk zúduló csapásokat oly sokáig bírni tudtuk, s mikor vesztettünk, akkor is mi voltunk a győzők. Istenem, úgy hangzik ez minékünk most, mint valami távolból idecsapódó mese, amelyet fülünkbe suttognak meleg nézésű öreg dajkák, s amely után olyan jól esik elaludni. Megvan-e köztünk most ez az egyetértés? Most, mikor legárvábbak vagyunk a világon, testvéreknek érezzük e mi egymást? Mikor bennünket mindenki gyűlöl, szeretjük-e mi egymást? Nem válaszolok erre. Nagyon szomorú lenne a válasz. Te beszélj nekünk, te búsuló vitéz, a magyar egyetértésről! Azt mondottam, hogy ez a szobor beszél. Hozzá teszem, hogy csak akkor beszél, ha mi akarjuk, hogy beszéljen. Ha mi érzés nélkül, szívtelen szívvel megyünk el mellette, akkor elhallgat, de akkor, jaj, nekünk! Akkor a magyar hegedű összetört, a magyar lélek meghalt! Szánthatunk, vethetünk azután is, gyúlhat a szívünk szerelemre, felcsaphat ajkunkon azután is a dal, de mint magyarok, halottak leszünk, temető lesz a hazánk, sírbolt a házunk, kalapunk bokrétája halotti koszorú, szerelmes nótánk sirató ének, a mi magunk önmagunknak üregesszemű árnyai. Ha lesüt földünkre a nap, idegen lesz az is, fájó lesz az is. Olyan, mint mikor Istennek egy szánakozó mosolya bevillan egy szomorú, elátkozott világba. Csak, ha úgy nézünk rá, mint egy köztünk lévő rendületlen Ígéretre, vágyaink őrére, akkor beszél. De akkor szavától ragyogóbbak lesznek ezek az aranyos betűk, kigyúlnak a hegyek, a távoli erdők, a szivek, az arcok és eljön hozzánk, győzelmesem, mint a hajnal, mint a kikelet, a régi szép, szabad, nagy, boldog Magyarország! f elemelő beszéd után a dalárda a " Nyugosznak ők a hős fiak " szövegű dalt énekelte. Szilágyi Ilonka szavalta el Göde Lajos ,, Öcsényi hősi emlék-szobornál" c. gyönyörű versét, mély átérzéssel és csokrot helyezett el az emlék talpazatára. Szilágyi Béla, a szoborbizottság elnöke, az egész ünnepség fáradhatatlan rendezője adta át ezután lelkes szavakban a község vezetőségének a hősök szobrát megőrzésre. Kis Gergely főjegyző vette át az emlékművet és ígérte, hogy gondozni fogják a szobrot, hogy hirdesse soká a magyar dicsőséget. Az ünnepség végén az egész közönség a Szózatot énekelte, majd 1 órakor a református olvasókörben közebéd volt, ahol Jankó Ágoston főispán mondott lelkes felköszöntöt a kormányzóra. A rendezőség intézkedése folytán több felköszöntő nem volt, a dalárda énekelt néhány kiválóan betanult dalt. Elismeréssel kell e helyen megemlékezni a dalárda szerepléséről és arról a készültségről, amelynek az ünnepélyen több ízben tanújelét adta. Ügybuzgó karnagyuknak, Nagy Lászlónak legszebb dicsérete volt a dalárda bemutatkozása. A vonat indulásával asztalbontás következett, mert többen azzal utaztak el. Van tehát csonka országunk területén egy újabb emlék, amely az érzések nemes megnyilatkozásából emeltetett, azért, hogy emlékeztessen ifjat és öreget a hősükre és a mai kietlen, anyagias, önző korban arra, ami oda van a szobor alapjára vésve örökfigyelmeztetrésül: Mindent a Hazáért! Csupán érdekesség végett említem meg, hogy szintén ebből a lapból derült ki, hogy Ocsényben előbb volt hősi emlékmű, mint Szekszárdon. Ugyanis oda van írva, hogy az akkori szekszárdi közgyűlés még csak döntött, hogy melyik alkotó, melyik szobra kerüljön majd következő tavasszal a Szent István térre. " Az öcsényi hősök szobrán 113 név szerepel: Mindent a hazáért 1914-1918 Amrein Ferenc 2 Andics József 2s Balázs Sándor 29 Barabás János 3 1 Amrein István Abró Lajos Balogh Mihály 30 Bayer Pál Hősi halált halt 1917. dec. 12-én, 23 évesen Romániában. Gyalogos volt a cs. és kir. 82. gyalogezredben. Hősi halált halt 1917. máj. 31-én, 23 évesen. Szülei: Andics József és Deák Erzsébet. Gyalogos volt a cs. és kir. 44. gyalogezredben. Hősi halált hall 1917. dec. 31-én, 22 évesen. Felesége: Széki Éva, szülei: Balázs József és Gombkötő Mária. Gyalogos volt a 30. honvéd gyalogezredben. 1 0 Hősi halált halt 1914. szept. 30-án, 36 évesen. Felesége: Dán Julianna, szülei: Balogh Márton és Farkas Rozália. Népfelkelő gyalogos a m. kir. 17. honvéd gyalogezredben 412
