Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében
20-i Szent Jobb körmenet résztvevői voltak a sárközi bokrétások. A mozgalom utolsó 1944-es éve a Sárközben már nem hagyott nyomot. Magyarország 1944. márciusi német megszállása után Paulini Béla beszüntette a Gyöngyösbokréta előadásait. A mozgalom történetében az 1945. év a gyász esztendeje volt. Paulini Béla és felesége halála egyben a mozgalom végét is jelentette. Paulini halálát Marschalkó Lajos: Vörös vihar című regényében a következőképpen örökítette meg: „ Valaki azt mondja, hogy Móron megölték Paulini Bélát. Mire odaérünk, öreg este van. A haditudósító század fotográfusai már fényképeket mutatják. Paulini Béla a pesti harcok elöl móri házacskájába húzódott feleségével. Az oroszok meglepték őket, és az idős hölgyet tíz orosz katona, férje szeme láttára meggyalázta. A magyar csapatok már holtan találták Paulini Bélát és feleségét. A katonaorvos azt mondja, hogy nagyon erős mérget ittak mind a ketten...Eszünkbe jut a tegnap. Ott megy a Gyöngyös-bokréta élén, ő, aki újjáteremtette a magyar népművészetet. Paulini Béla! Szegény, amolyan igazi magyar költő volt ...Ritkán láttam csalódottabb arcot, mint amilyen most a fényképről tekint ránk. S a Gyöngyös-bokréta szépségeiről most rángatja le a százráncú szoknyát a barbárság... El fogják-e hinni egyszer nyugaton, hogy ez így volt? Paulini Béla: a megölt magyar kultúra lelke. "~ , v A Bokréta Szövetség formailag még 1948-ig működött, Paulini nélkül azonban már nem volt jelentősebb megmozdulása. Végül a Szövetséget belügyminiszteri rendelet oszlatta fel. bokrétanapok jelentőségét. Erre a 'házi' ünnepségre aztán meghívott minden magyart és magyar földön nyaraló idegent, hogy jöjjön az ő falujába, nézze meg olt a bokrétát. A bokréta-napot vasárnap Kocsolán elsőízben rendezték meg ebben a járásban, mióta bokréták híre-neve az országhatáron is túláradt. Ezen a napon Dombóvárról, a környékről. Siójókról stb. egész autóparkkal vonult fel a 'város ' népe s Kocsolának ezen a napon hatalmas 'idegenforgalma' volt. Az Ihusz is hozta autóbuszain a külföldieket s így, szemet gyönyörködtető lüktetésben, vasárnap Kocsola volt a járás fénypontja. Mind-e rendkívüli érdeklődésnek az időjárás is pompásan kedvezett. A Károlyi vendéglő kertjében Himnusz nyitotta meg a bokrétanapot, melyet a törökkoppányiak csókapohár-köszöntője, lakodalmi jelenete követett, harmónikaszó mellett. A lakodalmi jelenet menyasszonya egy mesebeli-szép koppányi lány. Tobak Rózsi volt, ki aztán boldog-boldogtalan perceken át heves fényképezőostrom alá fogott. A koppányszántóiak üvegtánca, verbunkos és kanásztánca csak növelte a bokréta országos hírét. Különösen a kanásztánc keltett viharos sikert, mely oly látványt nyújtott, mintha pillangók röpködtek volna. A kocsolai bokréta dr. Györffy Béla betanításában gyermekbokrétával is szerepelt, mely a gyönyörű népi játékaival szerzett méltó elismerést. Törökkoppánv verbunkosa után a kocsolaiak mutatták be üvegtáncukat és verbunkosukat. - A bokréta-napot Györffy Zoltán kocsolai főjegyző zárta be, megköszönve a szép, nagyszabásúi és előkelő közönség páratlan érdeklődését ezután ropogós tánc és gulyás kerültek az estébe hajló ünnepnap műsorára. " Dombóvár és Vidéke 1936. aug. 15. - Györffy Zoltán főjegyző Szekszárdon született 1878-ban. Tanulmányait Szekszárdon, Gyönkön és Tamásiban végezte. Kurdi főjegyzőnek 1909-ben választották meg, majd Kocsola főjegyzője lett. Úgy községének, mint járásának minden jelentősebb társadalmi mozgalmából kivette részét és mindenütt a legtevékenyebb vezetők között szerepelt. A helybeli egyesületeken kívül tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, elnöke a járás jegyzőegyesületének és világi elnöke az iskolaszéknek. - HÍRN 1930. 170. Tolnamegyei Hírlap 1936. jún. 20. - ..Bokréta-nap Koppány szánt ón. Az országos Magyar Bokréta Szövetség koppányszántói csoportja folyó hó 21-én délután 5 órai kezdettel a Hősök Ligetében a karádi és kocsolai bokréták közreműködésével bokrétanapot tart, ahol bemutatásra kerülnek a régi magyar népies táncok kanásztánc, üvegcsárdás, seprűtánc, verbunkos, pinceszeri jelenet stb. Előadás után reggelig tánc. Belépődíj: uraknak 50 fillér, hölgyeknek 30 fillér. " Tolnamegyci Újság 1936. jún. 20. 21 7 ..Érdekes hírt közölt az Új Magyarság című napilap fi hó 14-i számában, amelyben a következőt irta: „nem közömbös az állam szempontjából, hogy mi történik az idegenforgalom berkeiben, hog' miképp használják ki egyesek üzleti célokra ezt a mind nagyobb jelentőségű propaganda alkalmat. Ebből a felismerésből fakad bizonyára az olasz kormány legújabb rendelete is, amely kimondja, hogy ezentúl az idegenforgalmi ügynökök tevékenysége különleges engedélyhez kötött ipar lesz és csupán a kultuszminiszter engedélyével gyakorolható. " Hazánk népi szépségei sem maradnak el olasz hon szépségei mögött s mégis csak eg'etlen egy ember volt, aki megelőzve az olasz kormány álláspontját az idegenforgalmi szempontból oly fontos gyöngyösbokréták működését saját hatáskörében megrendszabályozta. Ez az ember Fischer Béla, Baranya vármegye alispánja volt. Őrködni kívánt a fölött, hog' a megyéje területére lépő idegenek csakugyan a nemes és valódiságéihoz kétséget nem engedő népi művészetet lássák meg. A jószemű idegen hamar észrevesz minden apró csalafintaságot, melyet mi talán megszokásból sem veszünk észre s ebből fakadó kellemetlen benyomását talán egész életében magéiban hordja. Kétszeresen kel! tehát nekünk sárközieknek figyelnünk arra, hogy a Pécsről e hó 25-én ideránduló nag'obb külföldi csoport csak a tiszta magyaros népi művészetét lássa, százszorosan kell figyelnünk arra, hogy ezen kitűnő alkalmat senki se merje megragadni a túlzott üzletszerűségre! Bárki bárhol a népi művészetet, a gyöngyösbokrétát felhasználva, a külföldiek f ogadására programot állit össze, annak a legnag'obb nyilvánossággal kell bírnia. Nem az a cél, hogy egyénileg jó barátokat, esetleg üzletfeleket keressünk és találjunk, hanem igenis az, hogy az osztatlan magyar nemzet barátságával távozzon körünkből minden idegen. Nem szabad semmi körülmények között megengedni tehát olyan megmozdulást, olyan művészeti bemutatót, ahová csak aranyszegélyes meghívó birtokában léphet az emberfia, mert igenis azok, akik a nemzet bármilyen kincsét még ha önzetlenül is - pedig manapság ritkaság - fel merik használni, ug\ > használják fel. hogy a kulisszák, mögé egész bátran tekintsen bele a nagyközönség s örömmel állapítsa meg, hogy nincs semmi takargatni való!" Tolnamegyei Újság. 1937. júl. 17. 21 8 Tolnamegyci Hírlap 1940. nov. 23. 21 9 Idézi PIRISA 2011. 346
