Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

fellépésükön ezekkel, vagy ezek variációival szerepeltek. 13

2 Fonó. Színpadra állította és szövegét írta: Jánosi György. Rövid tartalma: a háznál az asszonyok, leányok jönnek össze. Rokkával a gyapjút sodorják fonallá. Folyt a beszélgetés, dalolgatás, plctykálás. A ház előtt a legények gyülekeztek. Jelenlétükre dalolással hívták fel a bentiek figyelmét, bekéredzkedtek. Bent mókáztak, tréfálkoztak. Játékos párválasztás az eladó leányok és legények között. A játékot az asszonyok irányították. A vendégek kínálása, dalolgatás, tánc, búcsúzkodás. 1934-ben a műsorba bekerült táncbetétként a „Hátravágós" pásztortánc. A táncot betanította és furulyával kísérte: Dömötör Sándor. A tánc koreográfiája és zenéje feltételezhetően saját szerzeménye. A műsorban betétként használt dallamanyag: ,, Váraljai templomtornyán fönnakadt a pántlikám... ", „ Váraljai erdőszélen vasalják a lovamat... ", „Szombat este kimentem a kútra... ", „A váraljai dobogós hegy alatt... ", „Le van a szívem láncolva, nincsen aki föloldja... " Szüreti korona 4 - hátravágós. Színpadra állította és szövegét írta: Jánosi György. Rövid tartalma: Vége a szüretnek, szíiretelők ünnepélyes köszöntővel díszes szüreti koronát nyújtottak át a szőlősgazdának, ami után természetesen áldomás következett. Betétként használt dallamanyag: „Ősszel érik babám a fekete szőlő... ", „Sárga tolla... ", „Kiszáradt a körtefa... ", „Széna, széna, széna van a réten... "'

3

5 A váraljai bokréta 1934-ben a fonót, a maszkásokat, valamint tolnai- és hátravágós csárdást, 1935-ben üvegcsárdást 1936-1937-ben a szüreti koronát mutatta be. 1938-1939-ben a Játék a párnával című produkciójuk aratott sikert.

1 A váraljaiak sikerén felbuzdulva a Magyar Rádió elhatározta, hogy e település népszokásait bemutató adást szervez. A közvetítésre 1933. szeptember 14-én került sor, melyet Paulini Béla vezetett: A program a 13

2 KREINER 1996. 13

3 Az ismerkedésre a lányok csoportos munkavégzése volt az egyik legjobb alkalom. A télen tartott fonók munkabeosztását alaposan befolyásolta, hogy a legények odajártak, és a munkát félbeszakítva magukra vonták a lányok figyelmét. Teljes értékű munkaidőnek csak az számított, amikor magukban voltak a lányok. A legények megjelenésével kezdetét vette a játék, a szórakozás. A Sárközben is külön fontak a lányok és külön az asszonyok, esténként más-más háznál gyűltek össze. A legények érkezése előtt a lányok énekeltek, cueorkáztak: a kenderkócot meggyújtották s amerre szállt, arról várták a legényeket. Megérkezésük után már nem nagyon dolgoztak: a legények ellopkodták az orsót, a szöszösfát (guzsalyt), és csak csókért adták vissza, vagy egyszerűen elszakították a fonalat, hogy minél élőbb játékba vihessék a lányokat. Közben páros-felelgetős nótákban csipkedték egymást. A régi fonókban szokás volt a szerelmi vonzalmak kiéneklése, a fiatalok „összedalolása" is, emlékét már csak néhány népdalszöveg őrzi. Ha idősebbek is voltak jelen, meséket és balladákat is előadtak, de a társasjátékon volt a fő hangsúly. A durákos és a Siess szamár!(Csapd le csacsi?) nevű kártyajáték mellett a különféle zálogosdikat kedvelték. Majdnem valamennyi játék azt célozta, hogy az érzelmi kapcsolatokra fényt derítsen, s a fiatalok jót nevethessenek. Az ún. ajtónyitogatósbzm egy leány a bírótól társainak csak a virágnevét tudta meg, azok közül kellett találomra választania, akit aztán meg is csókolt. Hasonlított ehhez a párválasztás, amikor a szereted-e a párod? kérdésre igennel, vagy nemmel kellett felelni, de a kérdezett kijelölt párját csak a felelet után tudja meg. A kútbaesésnél annyi csókot kellett adni a „póruljárt" szerelmesnek, ahány méter mély a kút stb. „Eljártunk forrni is, mikor a fonóba jártak a lányok, a fiúk is mentek oda. Játszottak olyan ajtónyitást, csókért váltották ki egymást. Azt mondták neki. hog fordulj bóha, nem fordulok, meddig, mondta, meddig, kit vársz, mondta, hog várom ezt, várom Varga Évát, várom Bogár Évát, a lány meg mondta, hog várom Piicsök Jancsit, vag a Békás Jancsit, vagy ehhöz hasonlókat. Humoros játékok voltak. A fiúk meg meggújtották a csöppüt, és mondták: máma fő hónap le. Vörös Margit fonnya le. - Akkor tették azt a fiúk, nem mentek velük táncolni. " A játékok után furulya- és citeraszóra párostáncokat jártak. Ilyenkor adták át a legények szerelmi ajándékaikat: az ólomból készült, kicifrázott rokkaszeget, vagy más faragott, festett tárgyakat. A lányokat haza is kísérték. 1897-ben Tolna megye szabályrendeletet volt kénytelen alkotni a fonó betiltása érdekében. - BALÁZS KOVÁCS 1999/b. 371. 13

4 A szüret időpontja a 18-19. században hagyományosan meghatározott volt, valamilyen jeles naphoz kötődött. Szent Mihálytól (szeptember 29), Simon-Júdás (október 28) napjáig. Környékünkön általában Terézia napján (október 15) kezdődött. A kisebb szőlőkben ma is a család meghívott segítőkkel szüretel. A szőlőfürtöket asszonyok, lányok, férfiak szedik, helyesebben késsel lemetszik, így nem potyognak a földre a bogyók. Puttonyban szállítják a présházhoz. A pincékhez hordott szőlőt ma már a legtöbb helyen a készen vett szőlöörlővel darálják le. A kádon lévő darálóból a must a kádba és innen a kád alatt lévő faedénybe folyik. Kevés helyen használnak már csak taposókádat, taposózsákot. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szíiretelőket étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihetnek haza. Az előző századokban a szüret idejére a tanítás is szünetelt az iskolákban és a törvénykezést is felfüggesztették. Amikor a szüret befejeződött, megtartották a szüreti bálokat. Szüreti felvonulást is rendeztek, választottak bírót, bírónét a legügyesebb csőszlányok, csöszlegényck közül. A bíró kíséretéhez tartozott a kisbíró. A felvonulás során a bíró és bíróné mögött a kocsiban a leányok ültek. A legények pedig a leányok mellett lovagoltak. A szőlőhegyen leszedtek annyi szőlőt, amennyi a bálterem díszítésére kellett. Nagy szőlőkoszorút készítettek, amit a fő helyre tettek. Ezt az éjszaka folyamán ellophatták, vagy a végén kisorsolták. A csőszlegények, -leányok feladata volt, hogy vigyázzanak a szölőlopásra. Azután reggelig állt a bál. BALÁZS KOVÁCS 2011/b. 107-110. 13

5 KREINER 2011. 143. I

3"PÁLFI 1970. 157-158. 323