Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

Az 1935. augusztus 28-án megjelenő helyi lapok „A Gyönyösbokréta váraljai csoportjának nagy sikere a budapesti Szent István ünnepségek alatt. " címmel írtak a váraljaiakról. „A világhírű Gyöngyös bokréta a szentistváni ünnepség fénypontja volt. Paulini Béla kiváló vezetése alatt ez a népies bemutató egyre hatalmasabb sikert könyvelhet el. A mostani bemutató alkalmával különösen nagy sikere volt a tolnamegyei Váralja község csoportjának. Újhelyi Jánosné remekül állította össze a női tagok ősi ruháit. A csodaszép, igazán magyaros szinözön nemcsak a járókelőket bűvölte el, hanem a fővárosban sűrű rajokban autózó idegenek, újságírók valósággal megostromolták a fegyelmezett rendben sétáló csoportot fényképfelvételek miatt. Az öreg Dömötör Sándor furulyás a világ legjobbja - mondták a szakértők. A váraljai fonó hívogató és meleg. A fővárosban tartózkodó lengyelek, hollandok, valamint angolok és franciák, a csoport tagjaival táncra perdültek az ebéd helyén és nem csak a csárdást tanulták meg, hanem Magyarországot is megszerették és éltették. A csoport szeptember végére tervezi a váraljai helyi bokrétanapot a hetényi és a szeremlei csoportok részvételével. Ez a nap fogja igazolni a váraljai csoport nagy értékét, amelyen minden ruhadarab, a zörgős papucstól kezdve a fejet ékesítő gyöngyösbokrétáig ősi és színmagyar. Valamint ősi és színmagyar a tánc és a dal is. A 18 tagból álló csoportnak vezetője Jánosi György ref. lelkész. "

I

J" Jánosi György és leánya Jánosi Ilona váraljai népviseletben. 1935. nyár végén ősz elején -, Hosszúhetényben a strand területén nagyszabású bokréta napot tartottak. A medence mellett felállított színpadon szerepeltek a résztvevő csoportok, amelyek tagjai Pécsváradról, Zengővárkonyból. Ptispökbogádról, Váraljáról és Szeremléről érkeztek. Ebédet a hosszúhetényi családoknál kaptak.

13

1 A váraljai bokrétás csoportnak fennállása alatt mindössze két műsorszáma volt, a már említett Fonó, és a Szüreti Korona - hátravágós, melyekben lényegében az élő szokásokat állították színpadra és valamennyi 1,1

1 Tolnamegyei Újság 1935. jún. 15. 13

1 PAPP én. 322