Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében
népművészet. A jelmezeket tervező Tüdős Klára, - aki Örzsét (Nagy Izabellát) sárközi viseletbe öltöztette 2" - emlékrajzában erről így ír: „olyan ragyogó stilizált sárközi parádéba öltöztettem, hogy nyílt színi tapsot kapott a premieren, ahogy kilépett a színpadra. " 3 0 A legismertebb - s a sárközi népviselet, népművészet iránti érdeklődéséről is jól ismert - látogató a Sárközben kétségkívül a festőművész Csók István (1865-1961)" volt. Csók Istvánt származása és érdeklődése is kötötte a Dél-Dunántúl népéhez. Párizsi sikerei után és közben is gyakran hazatért szülőföldjére, és már a 20. század elején felfedezte magának festői témaként a népéletct és Sárköz népművészetét. Nyaranta Őcsényben töltött hosszabb időt, és kereste, gyűjtötte az élményeket műveihez. 12 Természetesen ismeretséget kötött és kapcsolatban volt a népi kultúra értékei iránt érdeklődő és felelősséget érző helyi értelmiségiekkel, így Kovách Aladárral 3 3 és Ács Lipóttal is. A helyi újságok folyamatos - és lelkesen ünneplő - híradásaiból kitetszően nagy társadalmi esemény volt a festő leköltözése. Scjthetőleg nemcsak azért, mert a cecei-sáregresi illetőségű Csók-családot egyébként is számon tartották. Sokkal inkább azért, mert a múzeumi néprajzi kutatások, s a néphagyományra hivatkozó, háziipar jellegű iparművészet megszervezésén munkálkodó szekszárdi tudósok és művészek - intellektuális és esztétikai értelemben egyaránt - kiváló szövetségest reméltek az ünnepelt festőben.' 4 Népéletet ábrázoló képei elsősorban a szépséget, színességet, a parasztságban rejlő életerőt jelenítik meg, mindenekelőtt ünnepi eseményeket, szép, egészséges, fiatal és ünneplőbe öltözött alakokat örökített meg. Lovas Jánosné Szemes Erzsébet őcsényi 3 4 A főispánné, dr. Thuránszky Lászlóné Vécsey Terézia bárónő Magyar Estjén részt vett Nagy Izabella operaénekesnő, Bordy Bella az operaház táncosnője, Gutari Földes László zongoraművész, és Szunyoghné Tüdős Klára. Másnap kirándultak a Sárközbe és Sióagárdra, megtekintették a népviseletet és a táncokat. ..A cigány muzsikával kisért ének és művészi magyar tánc pedig felejthetetlen külön élmény volt. Az élmény nagyszerűségét csak fokozta, hogy a művésznők minden számban más és más magyaros ruhát öltöttek és mind ennek a koronája volt, mikor Bordy Bella végül sárga harisnyás, papucsos, féketős, színpompás sárközi ruhában libbent a dobogóra és ott szinte utolérhetetlen virtuozitással és temperamentummal táncolta a csárdásokat. " Tolnamegyei Ujség 1938. márc. 2. 3 0 Új Idők 1930. ápr. 18. 3 1 Csók István (Sáregres, 1865. febr. 13. - Budapest, 1961. febr. 1.): Festő. Kétszeres Kossuth-díjas (1948, 1952), kiváló művész (1952). A budapesti Mintarajztanodában Greguss János, Székely Bertalan, Lötz Károly, 1886-1887-ben a müncheni akadémián Löfftz, Hackl, végül 1889-ben a párizsi Julián Akadémián Bougereau, Robert-Fleury növendéke volt. Ezután évekig Münchenben élt, s képeivel nagy nemzetközi díjakat nyert. 1896-ban csatlakozott a Hollósy Simon vezette nagybányai csoporthoz, s a nyarakat Nagybányán töltve Budapesten élt. 1903-ban Párizsba költözött, s festészete egyre inkább közel került a posztimpresszionisták foltfestészetéhez, színei, az impresszionisták keveretlen ragyogásához. Ekkor készültek nevezetessé vált aktos kompozíciói. Hazatérve 1911-ben nagy állami aranyérmet nyert. 1914-ben gyűjteményes kiállításon mutatta be addigi alkotásait a Műcsarnokban. Ebben az időben festette legszebb és legérettebb képsorozatait. 1920-ban a Szinyei Társaság elnökévé választották. 1921 és 1932 között a Képzőművészeti Főiskola tanára. A II. világháború kitöréséig egyenletes és fejlődő erővel dolgozott új és régebbi témáin. A háború azonban lefékezte munkakedvét és munkabírását, amelyet a felszabadulás magas kora miatt már csak részben adhatott vissza. Dunaföldvári tájképeit festette akkor (1947). 1951-ben betetőzte életművét a háború és béke hármas kompozíciójával. 1949-ben a Magyar Képzőművész- és Iparművész Szövetség elnökévé választották. Egyike volt azon kevés számú nem olasz művésznek, akiknek önarcképét az Uffizi-képtár kitüntetésképpen gyűjteményében kifüggesztette. Müveinek túlnyomó része a Magyar nemzeti galériában található, ahol 1965-ben emlékkiállítása volt. KENYERES 1967. 319320. 1 3 ..Héjjus Éva a királynál. Nem ugyan személyesen, hanem remekül megfestett képmásában került Héjjus Éva öcsénvi fiatal menyecske a király elé. Csók István a nyáron festett Tiltott gyümölcs cím alatt egy kedves kis képet, melyen Héjjus Éva éppen a szentegyházból hazajövet beoson a szobába s a tulipános ládában levő kosárból kecses mozdulattal kicsen egy szép piros almát s azt ingerlően hamiskás mosollyal készült megízlelni. Ez a bájos kép, melyet a művész a mostani téli képtárlaton mutatott be, megtetszett az O felsége a király részére válogató bizottságnak is és megvette a magyar király számára s a budapesti királyi palotában lesz elhelyezve. Örvendünk Csóknak ezen újabbi nagy sikerén és örvendünk azon is. hogy Sárközünk magyar népe az ö festői díszes öltözetében bevonult a magyar király palotájába. " - Tolnavármegye 1903. nov. 22., idézi TÖTTOS 1996. 37. Kovách Aladár (Nyitra, 1860. ápr. 17. - Szekszárd, 1930. máj. 7.): Levéltáros, etnográfus, múzeumigazgató. A pápai református egyházkerületi főiskolán jogi alapvizsgát (1881), majd közhivatalnoki munkája mellett községjegyzői szigorlatot tett (1884, 1887), s államszámviteltanból, utóbb levéltárkezelésből szakvizsgázott. Néprajzi ismereteit (a vezető etnográfusokkal folytatott konzultációkon túl) a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán eltöltött két hónap alatt szerezte (1902). Tolna vármegye allevéltárosa (1900-1921), főlevéltárosa (1921-1930). A múzeumegyesület titkára, majd a Tolna vármegyei Múzeum Néprajzi Osztályának őre (1901-1907), a múzeum igazgatója (1908-1930). A Tolnavármegye, majd a Közérdek című lap munkatársa. Kutatási témája a Sárköz néprajza. Elsősorban néprajzi tanulmányai ismertek, azonban kéziratos hagyatéka és a helyi lapokban megjelent cikkei sokkal szélesebb körű tájékozottságról tanúskodnak. Wosinsky Mór mellett a múzeum néprajzi gyűjteményének megalapozója, néprajzi fényképei a 20. század elejének kiváló forrásai. Tanulmányai elsősorban az Ethnographia, a Néprajzi Értesítő, a Magyar Nyelvőr, a Múzeumi és Könyvtári Értesítő és az Archaeologiai Értesítő hasábjain jelentek meg. - BALÁZS KOVÁCS 2003. 11-19., KOVÁCH 1904. 148. 3 4 SZILÁGYI 1980. 69. 292
