Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni-Palanka) feltárásából II. Talpastálak, kiöntőcsöves korsók

Gaál Attila Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából II. Talpastálak, kiöntőcsöves korsók A lelőhelyről és egykori lakóiról A mintegy évtizedig folyó feltárás időszakában született néhány rövidebb híradást' követően, jelen évkönyv korábbi számaiban adtuk közre a Szekszárdtól északra, mintegy négy kilométernyi távolságban egykor volt török palánkvár. Jeni Palanka, azaz Újpalánk feltárásából és területének terepbejárásából származó egy-egy jelesebb leletcsoport feldolgozását Ezúttal a fenti gyakorlattal szakítva, csak a falakon belül előkerült, feltárási leletekre szorítkozva a törökök által lakott várak és települések jellegzetes edényfajtáival, a talpas cserépedényekkel és a kiöntőcsöves korsókkal foglalkozunk. E két edénytípus a török kiűzését követő igen rövid időn belül eltűnt ugyan a hazai használati cserépedények köréből, néhány éves továbbélésükkel azonban - csakúgy mint a jelentős török, vagy balkáni eredetű maradvány lakossággal rendelkező városokban, például Szegeden vagy Egerben 2 -, a visszatelepülő rácok miatt Újpalánk esetében is számolhatunk. 3 Talpastálak és -csészék (szahan) Mint a típus elnevezése is utal rá, ezen edényfajta alját nem az edény öblének ellaposodó fenékrésze, hanem az edénytesthez alulról csatlakoztatott, attól külön műveletben készített talprész képezi. 4 Ez a talprész az egyszerű, sima talpgyűrűtől, az akár többszörösen tagolt domború, homorú, vagy ezek kombinációjából álló, magas, csonkakúp alakú „csőtalpig" szinte minden elképzelhető változatban előfordul. Hasonló változatosság jellemzi az edénytesteket is, melynek mérete és formája az apró csésze, vagy kehely formától a lapos, tányérszerű, valamint az igen gyakori félgömb alakú tálak különböző szélű és peremű változatain át, az egyenes oldalfalú mély tálakig terjed. Szinte valamennyi változatáról elmondható, hogy megfelelője megtalálható az ismert hódoltságkori vörösréz talpas edények,- így a már korábban közölt Tolna megyei hódoltságkori rézedények - között is. A drágább rézedények ezen olcsóbb cserépváltozatai nálunk is „csaknem a legapróbb részletekig követik a hasonló típusú rézedényeket", ami jól felismerhető „a talpak megegyező megformálásánál, gyűrűs tagolásánál és az edényperem kiképzésénél, ahol mindkét anyagból készült tálaknál egyaránt alkalmazzák mind a behúzott, legömbölyített szélű, mind pedig a vízszintes kiképzésű, csipkézett szélű vagy sima, függőleges tagolású megoldást" Fehér Géza a török és bolgár nyelvű forrásokban használt „szahan" gyűjtőnevű talpas edények rézből és cserépből készített változatait egyaránt a konzervatív török konyha olyan speciális edényeinek határozta 1 GAÁL 1981., GAÁL 1985. 2 HANCZ 2006. 37. J Jeni Palanka történetének, birtoklástörténetének leírása a bevezető bekezdésben jelzett dolgozatokban már megtalálható, ezért itt és a későbbi közlésekben azt ismertnek tekintjük. 4 A talpas edényfajták térbeli és időbeni elterjedéséről Soproni Olivér adott bő tájékoztatást a magyar művészi kerámia születéséről és a török hódoltság kerámiájáról Írott alapvető munkájában. Az őskortól az újkorig, Kínától, Egyiptomig kísérte a típus előfordulását, bizánci és török alapokon nyugvó hazai megjelenését pedig a XVI. század elejében határozta meg. (SOPRONI 1981. 43-44.) Fehér Géza, Gerő Győző és mások nyomdokán járva, főként Gerelyes Ibolya és Kovács Gyöngyi foglakozott kiemelten a címbeli téma kutatásával.(Lásd az irodalomjegyzéket!) Az újpalánki anyag eddigi feldolgozása során magunk is elsősorban az ő eredményeikre támaszkodhattunk. Segítségükért fogadják köszönetünket! 3 FEHÉR 1959. 127-128. - A magyarországi múzeumokban található hódoltságkori rézedények ismertetésének kezdetét Fehér Géza pécsi és esztergomi anyagot közreadó munkái jelentették (FEHÉR 1959., FEHÉR 1968a), majd a szórványos leletek közlésre szorítkozó időszakot követően Kovács Gyöngyi (KOVÁCS 1984, KOVÁCS 2010.) és Gerelyes Ibolya (GERELYES 1997) foglalkozott behatóan a témával. Magunk két közleményben a Tolna megyei rézedényeket adtuk közre. (GAÁL 1983., GAÁL 1991.) 231

Next

/
Oldalképek
Tartalom