Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Csányi Viktor - Szabó Géza: A középkori Bonyhád helyének meghatározása az újabb régészeti feltárások alapján

A feltárt leletanyag A bonyhádi feltárás kis területű településásatás volt, ahol korlátozott terület állt rendelkezésre a különböző objektumok időrendjének megfigyelésére. Mivel a faluhely a XIX. század óta rendszeres szántóföldi művelés alatt áll, és korábban részben már beépítették, a szelvényfalban jól látható volt a talaj felső, teljes mértékben bolygatott része, amely élesen elütött a középkori rétegektől (2. tábla 1.). Ezen kívül a korábban ismertetett körülmények miatt a település legkésőbbi rétegei is teljesen elpusztultak. A 170 feltárt objektumból származó leletanyag legnagyobb részét a különböző edénytöredékek teszik ki. Kisebb mennyiségben kerültek elő állatcsontok, kövek és téglák. Fém- valamint üvegtárgyak pedig csak elvétve fordultak elő. A feltárt leletanyag nagy része időrendi szempontból csak viszonylag tág kronológiai határok között osztályozható. A leletmentés során abszolút datálásra alkalmas pénz nem került elő. A feldolgozás során az anyag összehasonlító elemzésénél nehézséget okozott, hogy a dunántúli későközépkori falvakból kevés a közölt leletanyag, ezért elsősorban a kerámia datálásánál a várak, a nagyobb városok területén előkerült leletek, a kisebb leletmentések és hitelesítő feltárások, valamint a több évtizeddel korábbi, részben kidolgozott tipokronológiai rendszer nyújtotta támpontokhoz kellett igazodnunk, ugyanakkor törekednünk kellett a táji sajátosságok felismerésére is. A kutatás mai állása szerint elfogadott tézis alapján a XIV. századtól kezdve a várak, városok és a falvak lakosságának használati tárgyai között már nem volt jelentős különbség, a kerámiatárgyak is műhelyközpontokban készültek, melyek egy-egy régiót láttak el fazekas termékekkel. Ennek megfelelően az egyes edénycsoportok elterjedésében fontos szerepet játszott a kereskedelem. A későközépkor folyamán egy-egy új edénytípus felbukkanásának, vagy egy régi fonna eltűnésének hátterében már komplex gazdasági és társadalmi változásokat kell látnunk. Kerámia A kerámia anyag nem túl változatos. Az edénytöredékek nagy részét a különböző főző- és tárolóedények töredékei teszik ki. Az ásatás anyagában túlsúlyban lévő XIV-XV. századi emlékek mellett vannak késő Árpád-kori és XVI. századi edénytöredékek is. Az egyes kerámia típusok legjobb analógiái Tolna megye középkori váraiban (Váralja-Várfő,

2

1 Felsőnyék-Várhegy

2

2) és Ete elpusztult mezőváros

2

, feltárása során kerültek elő, ugyanakkor hasonló jellegű leletanyaggal találkozhatunk a Dunántúl és az Alföld jelentős részén. A feltárt leletanyag rokonságot mutat továbbá az Ozorai vár feltárása során az alsóbb, a XV. század vége és a XVI. század első harmada közé keltezhető rétegekből előkerült edényekkel is.

2

4 Cserépbográcsok Öt zárt objektumból (Q012., Q013., Q014., Q016., Q092.) összesen 39 db cserépbogrács perem-, oldal- és aljtöredék került elő. A Q013. (3. tábla 3.) és a Q014. (4. tábla 1.) objektumok betöltéséből kifelé és befelé is megvastagodó, szögletesen levágott peremtöredékek, a Q092. gödörből (18. tábla 7.) pedig egy spirális vonalköteg díszes, éles törésű alj- és oldaltöredék került elő. Ezek az edények a XIV. század első harmadára keltezhető, kihajló peremű, közepes méretű és zömében díszítetlen fazéktöredékekkel együtt kerültek elő, és jelenlegi ismereteink szerint a XIII. század második fele és a XIV. század első harmada közötti időszakra keltezhetők.

2

5 Fazekak A fazekakat anyaguk, minőségük és formájuk alapján jól elkülöníthető csoportokba lehetett osztani, melyek jól jelzik az idővel megváltozó részletformákat. Publikált, környékbeli település feltárásból származó, hasonló korú leletanyag hiányában fazekas műhelyekről és műhely körzetekről egyelőre nem beszélhetünk, azonban kitekintve a tágabb környezetben fellelhető hasonló típusjegyeket hordozó leletegyüttesekre, általánosságban elmondható, hogy a bonyhádi fazekas termékek között a korban szokásos formák és stílusjegyek jelennek meg. A bonyhádi főzőedények között csak kis mennyiségben fordulnak elő az Árpád-korra jellemző, durva szemcsés soványítású, gyengén kiégetett, réteges törésfelületű edények. A 2

1 MIKLÓS 1998, 127-156. 2

2 MIKLÓS 1988, 205-225. 2

3 MIKLÓS - VIZI 1999, 207-269., MIKLÓS - VIZI 2003, 399-406. 2

4 FELD - GERELYES - GERE - GYÜRKY - TAMÁSI 1989, 177-207. 2

5 TAKÁCS 1996, Abb. 16. 190