Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről

Szabó Géza - Fekete Mária Janus-szobor Pannoniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről Kora tavasszal egy frissen előkerült késő bronzkori tárgy lelőhelye után kutatva Regölyben és környékén végigjártuk az általunk ismert fontosabb lelőhelyeket, hogy észlelünk-e valahol friss bolygatásra utaló nyomokat. A faluban található egyik mesterséges halomnál, melyet már az 1990-es években is szerettünk volna feltárni, a korábbi állapothoz képest jelentős pusztulást tapasztaltunk. (1. tábla 1.) A halom felhordott földjében ugyan késő bronzkori leleteket is megfigyeltünk, de a legtöbb tárgy szkíta kori volt. A mintegy háromnegyedéig elhordott, a belevágott ólakkal, pincével majdnem teljesen elpusztított egykori földpiramis omladékán mindenfelé kora vaskori, különlegesen díszített edények töredékei, festett, faragott csontlemezek, olvadt bronzdarabok, feküdtek. A veszélyeztetett leletek gyors összeszedésének esélye sem volt, mindent, a leomlott földet, az ólak piszkát, a pincében lévő sittet át kellett szitálni ahhoz, hogy legalább a már bolygatott részeken lévő leletek ne pusztuljanak tovább. (I. tábla 2.) Februártól hónapokon keresztül, amikor csak tehettük, az omladéktól és a szeméttől tisztítottuk a halom maradványait, rostáltuk a földet és dokumentáltuk a megmaradt rétegeket. (2. tábla 1-2.) Közben a tulajdonos Strupka-Magyar házaspár kedvességének köszönhetően elbontottuk a halomból épített, s részben annak szélét is elfedő öreg házat, melynek vert fala szintén tele volt régészeti leletekkel. A faluban lakó Cziráki Viktor pedig a múzeumnak ajándékozta azokat a tárgyakat, amelyeket a halom oldalából kipergő földből gyűjtött össze az elmúlt több mint két évtized alatt.

1 A kora vaskori halom szórványos leleteinek előzetes értékelése és az első év ásatási megfigyeléseinek rövid összefoglalása A halomcsonk megtisztítása, a felületek megnyesése után láthatóvá váltak a még érintetlen, égett, köves rétegek is. (3. tábla., 4. tábla 1-2., 5. tábla) Ezek dokumentálása mellett az omladék folyamatos átszitálásából pedig sorra kerültek elő az újabb és újabb geometrikus díszü csontfaragványok, bronz lószerszámdíszek,

2 háromtollú nyílhegyek, pikkelypáncél lemezei.' Ezen tárgyak párhuzamai a Kr. e. 7. századi belső-ázsiai szkíta jellegű leletek között, főként a mai Kazahsztán területén találhatók meg. Például a kereszt alakú szíjelosztóval még aszimmetriájában és méretében is azonos tárgy került elő az ujgaraki 83. kurgánból.

4 (2. tábla 2.) A szarvasagancsból készített votív csizmafaragványok töredékein jól megfigyelhető az egykori viselet: két esetben is olyan ballábas faragvány került elő, amelyen puha bőrből varrt, felkunkorodó orrú csizma látható. Ezek ábrázolása jól ismert az észak-pontuszi térség szkíta kori ezüstedényeiről de Kis-Azsia domborműveiről is. A kerámialeletek egy része pedig a Kelet-alpi Hallstatt kultúra népe által használt edényformák és díszítések felé mutatott: Jelentős volt azonban a rendkívül magas technológiai ismeretekről tanúskodó, hihetetlenül vékonyfalú, legtöbbször feketére égetett, bucchero jellegű edénytöredékek aránya is. (18. tábla) Az etruszk fazekasság kiemelkedően magas színvonalú, vékonyfalú kerámiája kedvelt kereskedelmi áruként a Mediterráneumban széles közben elterjedt. A legelterjedtebb bucchero korsó formájának kialakításában föníciai előképeket sejthetünk. A széles körben terjesztett bucchero edények először Caere, majd más etruszk központok műhelyeiből kerültek ki.

h Ez utóbbiak utánzatának megjelenését a hazai anyagban is megtaláljuk; a magyar kutatás általában a Kr. e. 7. századi etruszk edénymüvességet idézi előképeként. Lelőhelyeink közül Velem-Szentviden fordul elő, nem csak utánzata, hanem valódi etruszk bucchero, egy phialé töredéke. Ezek, a végső soron anatóliai eredetű bordázott bronzcsészék és változataiból származó edényformák - a fejedelmi ét-, illetve ivókészletek 1 A leletanyag átadásáért és a feltáráshoz nyújtott önzetlen segítségéért köszönettel tartozunk. 2 A kereszt alakú szíjelosztó pontos megfelelője az ujgaraki 83. kurgánból került elő. - DEMIGYENKO - FIRSZOV 2009, 45. 3 A pikkelypáncélok, és a csontból faragott nyílhegy legközelebbi párhuzamai a jalzabeti kurgánból ismertek. SIM EK 2004, 305., 26. 4 DEMIGYENKO - FIRSZOV 2009, 45. 5 Az egyszerűség kedvéért legyen elég most csak Süttőre és Vaskeresztesre utalni. - VADÁSZ 1983. és FEKETE 1985. 6 SZILÁGYI 2002, 121. 15