Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - K. Németh András: „Onnan köveket kemencze alljának s más szükségekre hordván..." Középkori templomaink pusztulásának történetéhez

éppen akkor, a 18. században szaporodnak meg, amikor a török korban megsérült templomok jó része még részben állt. A középkori egyházas helyek már a középkorban is elpusztulhattak. A pusztásodás okozójaként leggyakrabban a tatárjárást szokás említeni. A tatárjárás pusztításaira Tolna megyében néhány okleveles forrás (Cikádor, Peterd)" mellett mindössze egyetlen régészeti adat (Györköny-Wiesenacker-dűlő) utal, kivétel nélkül a megye Duna menti sávjából. Természeti csapások, gazdasági okok, vagy éppen belső harcok miatt számos falu - köztük sok egyházas hely - is végleg lakatlanná vált.

s 1433-ban Gyulaj, Sólyag és Taba egyháza - ismeretlen eredetű háborúskodás miatt indult pusztulásnak (propter guerras plene destructae sunt),

9 1452-ben pedig a tolnai főesperesség több egyházát érte - pontosabban nem részletezett - pusztítás."

1 Elemi csapás okozta templompusztulásra területünkön csak a 18. századból van adatunk: Tolna egyik középkori templomát mosta el a Duna," de a hatalmas folyam romboló tevékenysége nem ekkor kezdődött. Egyéb, sajátos tényezők is okozhatták egy-egy templom eltűnését. A cikádori ciszterci apátság templomának feltárásakor előkerült közel félszáz sír egy része igazolhatóan az apátság alapítása előtt itt létezett korai település templom körüli temetőjéhez tartozott," amelyet az apátság építése miatt bontottak el és költöztettek át új helyére. I. Templomok pusztulása a török korban Középkori tálvaink pusztulását gyakorta a török hódítás számlájára írjuk. Tény, hogy a hódoltság végére sok település helye pusztán állt, megyénkben mégis csak alig néhány templomról igazolható teljes bizonyossággal, hogy ebben a másfél évszázadban hagyták volna el, vagy tűnt volna el nyomtalanul a föld felszínéről. írott forrás nem maradt fent arról, hogy egyszerű falusi templomainknak milyen sors jutott az 1526-os vagy a következő évek hadjáratai során. Kolostorainkat mindenesetre a fenti évszámok körül említik utoljára,'' Bátáról pedig kifejezetten tudjuk, hogy apátságát a törökök 1539-ben pusztították el végleg.

14 Nem kérdés tehát, hogy a szerzetesi életnek szinte minden esetben a török hódítás vetett véget, ha maguk az épületek esetleg nem is szenvedtek jóvátehetetlen károkat. Régészeti adataink csak néhány esetben igazolják az 1540-es évek első felében bekövetkezett, végleges török foglalás okozta pusztítást. A Paks-Vizes-dülőben feltárt falu leégett épületeinek omladékait az ásatok a török előretörésével hozták összefüggésbe,^ bár nem tudjuk, hogy ez a falu - szintén feltárt - templomát hogyan érintette. Az útleírások vallomása A török korban jelennek meg forrásaink között az útleírások, amelyek megyénkben általában a Dunamentét örökítették meg. Az utazók gyakran említik a nagyobb helyek templomait, de létükön kívül alig tudunk meg róluk valamit. Romos voltuk - főleg nagy számuk miatt - később már megragadta az utazókat, akik közül külön is érdemes kitérni Athanasio Georgiceo császári megbízottra. 1626-as utazása során arról számolt be, hogy közvetlenül Paks fölött, egy Duna-menti magaslatról a folyó két partján körbepillantva sok ''SÜMEGI 1997,214-215. 7 K.NÉMETH 2011a, 71. 8 Ezekre részletesen: SZABÓ 1969, 139-188. Ld. még: MAKSAY 1971, 78-88. 9LUKCS1CS 1938,11. 155. sz. 1

0 KOLLER 1796, IV. 315-316. " Ld. 60. jegyzet. 1

2 VALTER 1998, 162. 1

3 Paks 1526-ban, Madocsa, Ozora és Simontornya 1541-ben, Szentpál 1542-ben, Ábrahám, Földvár, Iván, Györgyi, Mágocs, Szekszárd pedig 1543-ben pusztult el a legújabb kutatások szerint. F. ROMHÁNYI 2000, 7, 25, 32, 28, 42, 49, 57, 61, 64. 1

4 Uo. 11. 1

5 OLÁH - KELE - ÁCS 2010, 204. 108