Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Bronzkori áldozati állvány Regölyből

vastagsága a kiugró rész felett 0,67 cm, alatta 0,56 cm. A szár vége a keresztmetszetében látható felület alapján mintha le lenne törve, ezen a részen egyébként égésnyomok is láthatók. (2. tábla 6.) Az állvány testének alapja az áltordirozásnál megfigyelt jelenségek alapján egyértelműen viaszveszejtéses öntéssel készült. Azonban a szár végén látható apró, hosszirányú repedések arra utalnak, hogy a végét kalapálással nyújtották, vékonyították tovább. A fej alatti tordirozott részen is átszaladó nagyobb hosszirányú repedésekről viszont csak további célirányos vizsgálatokkal lehetne eldönteni, hogy azok ténylegesen a viaszpalástnak az alapmagra hajlítására, vagy egyszerűen csak öntési hibára utalnak. (1. tábla 5., 2. tábla 4.) A röntgenfelvétel alapján jól követhető, hogy a tárgyat három fő alkatrészből szerelték össze. Az állvány testének felső végére ráhúzták a közepén lyukas gallér lemezét, majd ezt leszorították a fejrésszel, amit a szár végének elkalapálásával, rászegecselésével oldottak meg. (2. tábla 8.) A most leírt tárgy rendeltetésére elsősorban a lelógó láncok egyikébe egy plusz karikával hozzáfűzött, díszített lemeztestű, vékony, hegyes végű akasztóhorog utal, amire a bemutatásra szánt áldozatot lehetett helyezni. A véleményünk szerint áldozati állványként használt bronztárgyat feltehetően olyan jellegű, közepén lyukas háromlábú tartóba illeszthették, mint amilyet például - igaz, valamivel későbbi időszakból Komárom környékéről is ismerünk." Talán az alsó részén megfigyelhető, félkör alakban kiugró rész praktikusan éppen arra szolgált, hogy ne csússzon egy szintnél mélyebben a tartóba. Teljesen hasonló formájú, épségü tárgyat nem találtunk az eddigi szakirodalomban. Azonban egyes részletek, díszítőelemek párhuzamai Franciaországtól Ciprusig széles körben megfigyelhetők az európai bronzkor késői, BD korú, nagyjából az. i.e. 13. századra keltezhető kincsleleteiben.

3 Szűkebb környezetünkben ugyancsak számos kincslelet darabjain figyelhető meg az áldozati állványon lévő motívumok részlete, ami tovább segíti korának pontosabb meghatározását. Tárgyunk legjobb formai párhuzama azonban a szintén szórványnak tekinthető, mára már-már elfelejtett koroncói lelet, amelyre Váczi Gábor hívta fel figyelmünket.

4 Ebenhöch Ferenc, koroncói plébános gyűjteményét ismertetve számolt be arról, hogy a bábotai határrészen 1867 júniusában, szántás alkalmával „Rézboglár vagy bojt, amely hihetőleg a ló nyakában függött"... - került elő.

5 A beszámolóban említett júniusi szántás az előkerülés pontos idejét illetően némi kételkedésre ad okot... A 118. számú tárgy részletes leírása és a hozzá mellékelt ábra azonban már teljesen összhangban áll egymással: ... "17 cm hosszú rovátkos nyele felső végén kampóval volt ellátva, de az le van jelenleg törve, alul egy négykiillős kerék, ez alatt pedig a nyél, legvégén egy hason nagyságú rovátkos szélű keréklap van. A kerék talpairól 4 darab öt-öt szemből állott láncon két-két darab lándzsa alakú és füles csörgő-lemez függött, most csak két láncz egész, kettőnek pedig 2-3 szemből álló darabja létezik; vörösrézből van öntve, és habár öntés után, sem vésü sem egyéb éles eszköz által rajta nem történt simítás vagy egyengetés, mégis oly tiszta és szabályos az egész, és azért az öntés jól sikerült; sőt tekintve a műszaki segédeszközök silányságát, remeknek mondható."..f A tárgy használatára vonatkozóan nagyon fontos Rómer Flóris lap alján olvasható megjegyzése, melyből kiderül, nem hiszi, hogy lószerszámról lenne szó, s a tárgy képét is ennek megfelelően, szárával lefelé közölte. Ebenhöch leírása tehát a fejére állított tárgyra vonatkozott.

7 Rómerrel egyetértésben mi is kizártnak tartjuk a tárgy lószerszámként való használatát. Formájánál fogva arra alkalmatlan. A koroncói tárgy szerkezeti felépítésében és az alkalmazott díszítéseket, de még a készítés menetét, a gyártás technológiai fogásait tekintve is legjobb párhuzama a regölyi állványnak. Bár a közlés régi képének minősége nem a legjobb, még így is jól látható, hogy ezt is három fő részből, a szárra húzott gallér és fej összeszegecselésével készítették. A fejrész korongja élén körbefutó díszítés rovátkolása, a láncszemek kialakítása, a füzfalevél alakú csüngők használata valamint a fejrész alatt megvastagodó szár ellentett irányú áltordirozása mind a Kapós menti példányon is megfigyelhető jelenség. Sajnos, a koroncói darab szintén legalábbis a korabeli közlés szerint — szántáskor, kísérő leletek nélkül került elő, így a szoros formai hasonlóság ellenére sem segíti a regölyi lelet időrendi besorolását. 2NHMW 51.255., FEKETE 2008. 239-240., Abb. 9. 1. 3 BECK 1980 PBF XX/2 39. T. 1 -6., 42. T. 5-17. 4 Váczi Gábor kollegiális segítségét ezúton is köszönjük. 5 EBENHÖCH 1867, 174-176. 6EEBENHÖCH 1867, 174-175. 7 EBENHÖCH 1867, 175. 9