Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Szabó Géza: A Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulása és belső időrendje a Bonyhádon feltárt temetőrészlet tükrében
melyet vékony szalagfül köt össze a hátával. A perem alatt körbefutó egyenes alatt kettőzött cikk-cakk fut, amit három párhuzamos vonal zár le. A fülön hosszában a középvonaltól jobbra és balra kettős, párhuzamos vonal látható. Az eredetileg fehér mészbetéttel kiemelt díszítések alig 2 mm széles ágyában megfigyelhető a nagyon finom, zsinegszerü nyomot hagyó eszköz lenyomata. A többi edényen is a nyak külső oldalán a tekercseitpálcikás ágyban fehér mészbetét látható. Azonban a BQ103J2 és BQ103J5 korsók kettőskúpos testükkel, a nyakon induló, a hasvonal felett támaszkodó szalagfülükkel elütnek a temető anyagában általános nyomott gömbtestű, tölcséres nyakú edényformától. Az utóbb említett kis fekete korsó hengeres nyakával, formájával a somogyvári korsókat idézi. A tekercseitpálcikás díszű korsók - feltehetően a helyi hatások miatt - egyre nyomottabb gömbü hassal és arányaiban magasabb nyakkal készültek, amint ez a BQ087., 100., 163. sírok edényein is látható.fö. tábla 3-5., 14) A BQ027. szórthamvasztásos sírban az erősen nyomott gömbtestü, tölcséres nyakú, szalagfüles, a korábbi formát még részben megtartó kis korsó volt, amelyen azonban a széles sávokban futó mészbetét, és a testén is megjelenő fehér díszítés már mutatja a változások irányát (BQ027J3). (6. tábla 2) Az edényt rejtő sír is új szokás megjelenéséről árulkodik: a sírgödör nagyobb méretű edények töredékeivel való kibélelésének a későbbiekben általánossá váló gyakorlatára itt találjuk az egyik legkorábbi példát. (6. tábla 15) Megfigyeléseink alapján feltételezhető, hogy eredetileg a máglyáról összegyűjtött hamvakat szállították benne a sírhoz, majd tartalmukat a gödörbe borítva összetörték őket és a végső nyughely kibélelésére használták fel darabjaikat. 6 2 (6. tábla) Sajnos a temetkezést a szántás teljesen szétdúlta, ezért a többi mellékletekről a töredékek alapján csak az állapítható meg, hogy a sírban még mintegy 6-8, változatos típusú és formájú, széles sávban és bepecsételt ágyban mészbetéttel gazdagon díszített edény is volt. A bonyhádi temetőben feltárt sírok mellékleteinek vizsgálata egyértelműen mutatja a tekercseitpálcikás és a szélessávos díszítésű mészbetétes edények használatának folyamatos átalakulását. Ezt a régebb óta ismert, a Kisapostagi kultúra önállóságának ellentmondó jelenséget kutatók egy része a leletek ezen körének különböző elnevezéseivel (Kisapostagi kultúra 3. periódusa, 6 3 kisapostagi-korai mészbetétes fázis) próbálta áthidalni. 6 4 Az eddigiek alapján megállapítható, hogy az edények formavilágában, díszítésében, a temetkezési szokásoknak a kulturális jelenségek folytatólagossága melletti apró részletekben való megváltozása - amely a korábbi/későbbi sírcsoportok temetőbeli elhelyezkedése alapján is követhető - a temető egyetlen népesség általi folyamatos, a szokások és az anyagi kultúra változásában jól megfogható, több perióduson át tartó használatára utal. Ez a kisaspostagi leletek önálló kulturális egységbe sorolását kezdetektől ellenző álláspontot igazolja. 6 1 Az általunk most megfigyelt három - a klasszikus mészbetétes edények elterjedését megelőző -, időszak (a zsinegdíszes hatásokat mutató csontvázas sírok mészbetét nélküli tekercseitpálcikás díszű edényekkel, a hamvasztásos sírok mészbetéttel töltött tekercseitpálcikás edényekkel, az edényformákban és díszítésekben megfogható átmeneti időszak) párhuzamba állítható a különböző elnevezéseket használó eddigi kutatások eredményeivel is. Mindez arra mutat, hogy a különböző vélemények mögött mára nem is annyira tényleges, történelmi folyamatokra visszavezethető tartalmi, inkább csak elnevezésbeli különbségek voltak. A korábbi kutatás eltérő véleményformálásának egyik alapvető oka az volt, hogy a tekercseltpálcikás-szélessávban használt mészbetétben szembeötlő változás mögött új népmozgásokat feltételezett. 6 6 Ennek történeti bizonyítékait azonban nem találta, hiszen a Mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulását közvetlen módon egyetlen területünkön kívüli régészeti kultúrából sem lehetett levezetni. Az egyetlen nagyon erős szál a tekercseitpálcikás díszű edényeket használó, a terület nagy részét korábban is birtokló népesség felé mutatott. A sírokban korábban szinte egyeduralkodó szagfüles korsók mellett megjelenő számos új edényforma közül talán a poharak változása a legszembeötlőbb. Az eleinte még a korábbi időszakra utaló tölcséres nyak megnyújtásával, a nyomott gömbtest leszorításával kialakított új formájú poharak testén a mészbetét egyre hangsúlyosabb (BQ015J14, BQ138J7).(6. tábla 6) A kor előre haladtával pedig formájuk mindinkább csonkakúposabbá válik, testüket a díszítés már szinte teljesen beborítja.(BQ69J13, BQ113J3, BQ114J7). 6 2 SZABÓ 2009a, 38. 6 3 TORMA 1978, 23-24. 6 4 Legutóbb Kiss Viktória részletesen tárgyalta az ebbe a körbe sorolható kerámialelteket. (KISS 2009, 156-159.) 6 5CSALOG 1942, 131.; BÁNDI 1964, 1972. 6 6 TORMA 1972,; BÓNA 1992, 18. 108
