Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

K. Tóth Gábor: A honfoglaló magyarság kettőslélek-hitével kapcsolatos jelenségek kelet-európai párhuzamai

Dienes István mutatott rá, hogy ez a szokás, a magyaroknál és az obi-ugoroknál akkor alakulhatott ki, amikor a két nép egymás mellett élt az ugor őshazában.A VIII-IX. századra keltezhető Barsov-Gorodoki lelőhely egyike a legkorábbi obi-ugor temetőknek, melyben a halotti szemfedők adásának szokása megfigyelhető (21 .és 83. sír).

5

9 Arról, hogy az osztjákoknál még a XVIII. században is voltak halotti maszkok, G. Novickij révén értesülhetünk. Maszkos bálványokról az alábbiakat jegyezte fel: a jurták közepében egy bálványfa állt „ amire ötven éven keresztül rakosgatták a posztót, és a felső részén némi emberi hasonlatosságra bádogból kialakított! áll arc volt."

6

0 „A sarkovi jurtában volt egy fából emberi hasonlatosságra faragott bálvány, ennek az arca ezüstből volt."

M Talán valószínűsíthető, hogy a XVIII. századi osztják bálvány maszk, a népvándorlás-kori, honfoglalás-kori szemfedők, állarcok kései másai lehetnek, melyek megőrződtek rokon népünknél. Összefoglalva, a halotti szemfedők a VIII-X. században ugyanazon földrajzi környezetben figyelhetőek meg, az Ural-Káma és az Ob folyók vidékén. Az Ob vidékén a vogulok (manysik) és az osztjákok (chantik), a Káma mentén pedig a komik (zűrjének) elődei éltek. Ehhez társulnak a kárpát-medencei honfoglalók által hátrahagyott halotti szemfedők.

6

2 Magna Hungaria A kelet-európai magyar szállások közül az első Baskíriában volt. Ennek legfontosabb bizonyítéka, - bár írott forrás és nem régészeti anyag -, a Riccardus-féle jelentés, mely Julianus barát útjáról számolt be, aki hosszú, viszontagságokkal teli utazása során a volgai bolgárok országban (Baskíriában) megtalálta a keleten maradt magyarokat.

w Érdemes felidéznünk a jelentés ide vonatkozó részét. „Ezután Julianus barát, aki egyedül maradt, nem tudva, hogy miként juthat tovább, szolgája lett egy mohamedán papnak és feleségének, akik NagyBolgárországba készültek utazni . . . Innen egy másik városba mentek . . . Ennek az országnak egyik nagy városában, mely állítólag ötvenezer harcost tud kiállítani, a barát egy magyar nőt talált aki a keresett földről erre a vidékre ment férjhez. Ez megmagyarázta a barátnak az utat, hogy merre menjen, s azt állította, hogy két napi járóföldre biztosan megtalálhatja azokat a magyarokat, akiket keresett. így is történt. Megtalálta pedig őket a nagy Etil

6

4 folyó mellett."

6

5 Az hogy a Volga (Etil) jobb, vagy a bal partján volt a Julianus által megtalált Volga-vidéki magyaroknak a szállásterülete — vitatott.'* A bal parti, azaz a baskíriai szállások mellett három érvet említhetünk: Először is, Fodor István hívta fel a figyelmet arra, hogy Julianus ottjártakor nem lehetett népes bolgár város a Volga jobb partján, mert az oroszok már 1220-ban a Volgáig terjesztették ki hatalmukat, lerombolva a legnagyobb várost, Oselt is.

6' 5

8 DIENES 1963, 110. 5

9CSERNYECOV 1957, 198-213. 6

0 NOVICKIJ 1973,65. 6

1 NOVICKIJ 1973,93. 6

2 FODOR 1973, 170. 6

3 Julianus magyarországi, domonkos rendi szerzetes volt. Első útjára, a keleti magyarok megkeresésére 1235-1236-ban került sor. Az út során szerzett tapasztalatokat nem önmaga foglalta írásba, hanem egy Riccardus nevű barát aki a jelentést a pápai kúria számára készítette 1. GYÖRFFY 1965, 39-44; SRH II. 535-541. Azt, hogy Julianus Baskíriában találta meg a keleten maradt magyarokat, számos tanulmányban olvasható 1. PAULER 1900, 337-356; NAGY 1911, 10-23, 80-88, 148-157; GOMBOCZ 19231926, 1-33; 168-193. stb. A baskírok területe ma nem terjedt ki egészen a Volgáig, attól néhány száz kilométerrel keletre húzódik nyugati határuk. Czeglédy Ibn Fadlánra hivatkozva bebizonyította, hogy a X. században a baskírok nyugati határát a Volga képezte. A muszlint szerző felsorolja ugyanis a baskírok folyóit, ez által bizonyítható, hogy az Urál-Csagan torkolatvidékétől a Kundurcsa folyóig húzódott szállásterületük 1. CZEGLÉDY 1943a, 302-305. <>

4 Etil. Ebben az esetben valószínűleg a Volga, de lehet a Káma is (DÖRRIE 1956, 157). 6

5 GYÖRFFY 1965, 42-43; SRH II. 539. 6

6 Magyarok szállásterületei a Volga jobb partján, 1. BROMBERG 1940, 60-73; PERÉNYI 1959, 385-391; 488-499; VÉKONY 1977, 1175-1191. Állásfoglalásukat Bromberg nyomán elsősorban arra alapozták, hogy a Riccardus jelentésben szereplő „civitas Bundáz" a mai Penzával azonosítható, 1. BROMBERG 1940, 68. - Perényi a mescserekel azonosította a keleti magyarokat, akik a Volgától szintén nyugatra éltek orosz forrásokban (1. PERÉNYI 1975, 36.), Vásáry azonban a mescser-magyar azonosítást nyelvészeti úton elvetette, 1. VÁSÁRY 1977, 283-290. 6

7 FODOR 1975, 161; FODOR 1982, 57-58. 250