Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában
Hagymássy Zoltán főispán látta vendégül." 1 ' 1933-ban a Szekszárdi Héten részt vett Móricz Zsigmond is.' 8 A Gyöngyösbokréta bemutatók megszületésének lehetősége is, már mintegy két évtizeden át a levegőben volt. Az 1930-as évek elején a világválság egyre nagyobb méreteket öltött, az ország valutaszerzési lehetősége csaknem teljesen az idegenforgalomra korlátozódott. Ez is magyarázhatja, hogy a nemzeti ünneppé emelt Szent István heti ünnepség fényét is egy idegenvonzó eseménnyé kívánták növelni. (A Gyöngyösbokréta mozgalomról azért kell beszélnünk, mert a sárközi népművészet megújulása és e mozgalom egy időben zajlott és általában a településeken mindkettőt azonos személyek szervezték és azonos személyek művelték.) Az első Gyöngyösbokrétában mindössze tíz település népi csoportja vett részt, s mindössze két napig csillogott a fővárosban. A Gyöngyösbokréta mintegy számba vette és bemutatta az akkor élő népviseleteket. 1931. augusztus 19-20-i első Szent István-napi fellépése alkalmával az őcsényi csoport kirobbanó sikerrel sárközi lakodalmast mutatott be. így ír erről a Tolnamegyei Újság 1931. augusztus 26-i számában: „A fővárosi lapok már megírták, hogy f. hó 18-én és 20-án a Szent István ünnepségek alkalmával mutatta be a Városi Színház Paulini Béla rendezésében a „Gyöngyös bokrétát". E magyar földműves játékszínben Paulini Bélának valóban sikerült remek bokrétába szedni ennek a hazának sok-sok igaz népies nemzeti értékét. A magyar zene, magyar virtus és sírva vígadás őszinte közvetlen megnyilvánulása, mely a különféle népies viseletek szívünk szerinti remek tarkaságában elénk tárult, ritka élvezetben részesítette a főváros kényes ízlésű, kritikus közönségét. Őszinte elragadtatást, rokonszenvet és megbecsülést váltott ki a közönségből a föld egyszerű gyermekeinek színes kedélyvilága, jó ízlése, stílusa és a művészet iránti érzéke. A mindkét napon zsúfolásig meg telt színház közönségét különösen az öcsényi csoport ragadta magával. Gyönyörűen énekelt, finom színezésű eredeti magyar népdalai, hibátlanul tökéletes és ösztönös művészettel elő adott párját ritkító szépségű táncai olyan nagy hatást keltettek, hogy ezért csak a legnagyobb elismerés illeti a csoport buzgó tanítómesterét, Szilágyi Béla református lelkészt, aki biztos kézzel vezette népének előadását. De nagy elismerés illeti a szereplőket is: Szilágyi Ilonát, Szilágyi Erzsébetet, Görcsös Évát, Mónus Évát, Abró Sárát, Mózes Évát, Taba Sárát, Csapó Erzsébetet, Magyar Sárát, Nádi Évát, Rácz Erzsébetet, Mátyás Évát és Deák Sárát, akik többi társaikkal együtt viharos tapsokat arattak úgy a menyasszonyt kísérő körtáncban, mint a szakácsasszonyok táncában. Ezek közül különösképpen magára vonta a figyelmet Szilágyi Erzsébet, akinek kendőzetlen természetes szépsége, festőien szép és értékes öltözéke mindenkit lenyűgözött. A világhírű Gábor Móric festőművész elhatározta, hogy az őszi párizsi tárlatra megfesti Szilágyi Erzsébet életnagyságú képét. Miss Elisabeth Sadler, az angol és amerikai lapok tudósítójaként jelen volt újságírónő, a legnagyobb elragadtatással beszélt az öcsényi csoport előadásáról. Szilágyi Erzsébetről vázlatokat készített, róla mint a magyar női szépség szinte elképzelhetetlenül bájos képviselőjéről emlékezett meg úgy szóval mint Amerikába és Angliába küldött tudósításaiban. Úgy éreztük, hogy talán túl sokat is nyújtott egyszerre a „Gyöngyös bokréta" mert a közönség szinte azt sem tudta, vájjon a káprázatosan szép népies viseletekben gyönyörködjék-e, vagy a rafináltság nélküli ösztönös, művészies játékban, a táncok sajátos jellegzetes szépségeiben, a magyar nóta zendülő ritmusában, avagy apró szentistváni magyarjaink határozott, bátor fellépésében, akik szép háromszólamú vegyeskarral és 11 éves karmesterükkel bámulatba ejtették a közönséget. Üdülést hozott Budapest számára a falu romlatlan, tiszta népének e remek bemutatkozása és szíves vendéglátással, sok reménnyel várja az elkövetkezendő évek Szent István napi ünnepségei alkalmával is szereplésüket." 1 7' Szinte az egész Gyöngyösbokréta mozgalom irányítása egy kézbe összpontosult, Paulini Béláéba. 18 0 Az elnevezés is tőle származott, egy ízben - az egyik népi csoport fellépését nézve - elragadtatva kiáltott fel: 17 7 TMH 1933. máj. 31. 17 STMH 1933. okt. 24. 1 7"TMÚ 1931. aug. 26. I N" Paulini Béla (1881-1945) író, hírlapíró, rendező és karikaturista. Az Országos Magyar Bokrétaszövetség elnöke (1931-től). Magyar királyi kormányfőtanácsos (1943). Székesfehérvárott érettségizett, majd a budapesti műegyetemen gépészmérnöki osztályán tanult. Több napilap riportere és a német Simplicissimus karikatúristája, 1919-ben a Bukfenc című gyermeklap szerkesztője volt. Kodály Zoltán Háry János címíí dalmüve librettójának társszerzője volt Harsányi Zsolttal együtt. (Operaház 1926) 1931-ben a budapesti Városi Színházban népi csoportokkal megrendezte az első Gyöngyösbokrétát, ezzel útjára indította az országos méretűvé vált Gyöngyösbokréta mozgalmat. Főként meséket és szatirikus müveket írt, melyeket saját maga illusztrált. A Bokrétások Lapja alapító szerkesztője (1934-1944). - MARKÓ IV. 2004, 190. 485
