Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

minden idején tanúsított. Egyenesen neki tulajdonítják azt a sok kellemetlenséget, ami a kaszinóban felmerült, mert vagy nem tudott a saját lábán megállani, hanem az ide-oda is engedékeny modorával, s a rá gyakorolt befolyásokkal egy olyan helyzetét teremtette meg a kaszinónak, amelyből csak egy Simontsits Elemér húzhatja ki. Nos és amint a hallatszik, meg is fogják választani. Miért is ne? Hát nem érdemli meg a kaszinó, hogy ő legyen az elnöke? Avagy nincs-e Simontsitsban erély? Ki merne abban kételkedni, hogy Simontsits bizonyára vas kezekkel fog belenyúlni a kaszinó reorganizálásába. Azt írtuk már tavaly ilyenkor. A demokraták megfogyatkoztak azokkal, akikkel a dzsentrik erősödtek, s míg utóbbiak egytől-egyig összetartva még a mezei hadakat is bevonják, s tömör sorokban az utolsó emberig felvonulnak, addig amazok a nembánomság téli szalonnáját sütik vagy a tapintatos tartózkodás zsíros pirítósát házasítják össze otthon egy Engel kvaterkával. A kaszinó termeiben pedig könnyű harcot vív a dzsenti a demokratával. És talán jó is van ez így? Mért hallgatni az örökös panaszt?? Adja a kaszinó a dzsentri kezébe is egyszer a szekszárdi társadalom vezetését. És íme a mi jóslatunk kezd teljesedésbe menni. Egy nagyon komoly s erős áramlat indult meg Simontsits elnöksége mellett. Veszedelmes tábor ez a hü Fördős-pártiakra. Nagyon sokat láttunk ott az idén, akiket tavaly éppen nem láttunk Simontsits körül. A demokraták is azt mondják, hogy most már elég ebből a lanyha rezsimből. A Fördős csakugyan nem oda való. Még utoljára egészen összemegyünk. Úgy is annyi ember nem jár már a kaszinóba. Az igazgató állásnál is annyi kellemetlenséget csinált, aztán nincs önállósága még olyan dolgokban sem, amelyek egész kizárólagosan az elnöki hatáskörhöz tartoznak. Es így tovább. Még nagyon sokat mondanak, de mindennek csak az a vége, hogy szömyü nagy a vágy, hogy egy erős kéz fogja meg végre a kaszinó ügyeit. Csak aztán az alatt az erős kéz alatt össze ne roppanjon az egész alkotmány. Ez is megtörténhetik. Nem is maradhat olyan amilyen most, mert akkor nincs rajta segítve. Mássá kellé lennie, az bizonyos, de hogy ez a más milyen lesz, azt ma senki sem tudja meghatározni. Válasszák meg a kaszinói tagok Simontsits Elemért elnöknek, mindjárt meg fogják tudni, mi az a más. Az igazgatói állásnál is zavarban vannak a tagok. Rácz József, meg a derék Perlaky József megelégelték a dicsőséget szintén, sőt a kaszinó is sokallja a két igazgatót, s amint említettük, egy ilyen állásra viszi vissza az igazgatói ügyet. Erre kandidátusok Molnár József és különösen Vargha Lajos kínálták meg ismét. Mindketten tudni sem akarnak róla. Emlegetik Éri Mártont is, ez elfogadná, de gyenge a pártja. Legtöbben Jeney Lászlóhoz látszanak húzni. Jeney nem csak rokonszenves alakja a kaszinónak, hanem ő vele egy ellentét is kiegyenlítést nyerne. A vármegye adja az elnököt Simontsitsban, s a törvényszék adja az igazgatót Jeneyben. Jövőre aztán megfordítják. így aztán beáll az örök béke. Az is kellene a kaszinónak, vagy tán éppen attól félnek, hogy nagyon is nagy a békesség és csend a kaszinóba? Meglátjuk vasárnap délelőtt. (Szekszárd Vidéke, 1900. január 13. 3.) 572