Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

Persze Geiger Gyula, Paulina nővéréhez képest, ha vagyoni tekintetben nem is feltétlenül, de rang és presztízs szempontjából magasabban respektált közegbe került. Szekszárd jogász társadalma az 1870-es, 1880-as években még erőteljesen a rendi tradícióknak megfelelően szerveződött: a bírói kar és az ügyvédek döntő többsége nemesek és honoráciorok közül került ki. Többen személyükben is közvetlen kapcsolatot képeztek a '48-49 előtti időkkel, így nem csodálkozhatunk azon, ha körükben a táblabírák világa is megelevenedett. Elmondhatjuk, hogy a rendi időknek megfelelően, sokuk vármegyei tisztségviselői múlttal, politikai szerepvállalást - többségében liberális oldalon -, és szabadságharcban való részvételt követően léptek csak a jogi pályára, azt is jellemzően az alkotmányos időszak bekövetkeztét követően. Kiemelve közülük egy-két karakteres személyt, feltétlenül megemlítendő Simon Rudolf, 1848 előtt vármegyei tisztviselő, a simontornyai járás főszolgabírója, 1848-ban országgyűlési képviselő, az alkotmányos korszak beköszöntével 1865-ben másodalispán, 1872-1882 közt a szekszárdi törvényszék elnöke

2

2, vagy épp Totth István, az 1849 júniusában a függetlenségi nyilatkozatra felesküdő tisztikar tagja, majd az 1870-es évektől törvényszéki bíró. Az 1849. júniusi tisztikarnak szintén tagja, a völgységi járás főszolgabírója volt az a dr. Kramolin Emil, aki az 1880-as években már a város egyik legkeresettebb ügyvédje, a képviselőtestület talán legaktívabb tagja. (Egyébként a Szekszárdi Takarékpénztár elnök-vezérigazgatója 1866-1887 között

2

3) De a fiatalabbak közül is többen részt vettek a szabadságharcban, így például Kelemen József, Babits Mihály nagyapja, aki 1867 után előbb főszolgabíró, majd törvényszéki bíró volt (1876-ban halt meg), vagy a már említett Ujfalussy Imre, vagy épp Hollós (Scwharzkopf) Alajos, akik mindketten ügyvédi praxissal rendelkeztek az általunk tárgyalt időszakban.

2

4 Utóbbi kettő a szabadságharc során egyaránt az osztrákok fogságába került. Egyébként 1867-ben a főszolgabíró Kelemen József mellé az a Boda Vilmos volt rendelve, - későbbi járásbíró, lapszerkesztő, és országgyűlési képviselő -, akivel majdan Geiger Gyulának leginkább meggyülik a baja, és akivel folytatott eldurvuló háborúskodása jelentős mértékben járult hozzá szekszárdi bukásához.

2' A szabadságharc leverése után büntetésből apósát, Benczelits Ignácot is osztrák katonának sorozták be. Benczelits a neoabszolutizmus idején 1857-től Bonyhád jegyzője, 1861-ben tamási járási számvevő volt. de nem sokkal később, a provizórium kezdetével lemondott erről. Az újabb alkotmányos időszaktól, 1865-től esküdt, majd szolgabíró, 1872-től törvényszéki ülnök."'' Az 1860-as évek elején tudatosan vállalt politika volt, hogy a neoabszolutizmus időszakában visszavonult, pálya nélkül maradt tisztségviselő, értelmiségi réteg előtt megnyitották az ügyvédi pályát. Az egy évtized alatt bekövetkező túlszaporodás azonban arra szorította a törvényhozókat, hogy 1874-ben szigorítsanak az ügyvédi oklevél megszerzésének feltételein, és attól fogva doktorátus megszerzéséhez kötötték azt.

2' Geiger Gyula még e szabályozás bevezetése előtt indította meg ügyvédi praxisát, így a doktori megszerzésére nem volt szüksége. De az ügyvédi szakma, pálya leszabályozása, illetve a létszámot behatárolni szándékozó intézkedések ellenére Szekszárdon az ügyvédek száma az 1880-as években végig meghaladta a 20 főt (1886-ban: 23 fő, de 1897-ben 26 fő). A megyeszékhely jogásztársadalmához tartozott még a törvényszék, járásbíróság és az ügyészség jogász személyzete. Ez a bírákat, albírákat, jegyzőket, aljegyzőket, joggyakornokokat, ügyészeket és alügyészeket összeszámolva 1886-ban 21, 1897-ben 27 főt jelentett.

2

8 Ez az ügyvédekkel együtt véve 40-50 főt illetve családot kitevő csoport nemcsak meghatározó csoportját képezte a megyeszékhely intelligenciájának, hanem igen szoros, bizonyos szempontból belterjes közeget is alkotott. Ezt Geiger Gyula élete is igazolta, így mindkét feleségét ebből a körből választotta: első neje, Erzsébet Benczelits Ignác törvényszéki ülnök nevű leánya volt, míg a második feleségét, - mint fentebb készített gyászjelentés szerint további gyermekei voltak még Wéber Jánosné sz. Geiger Róza, özv. Fröhlich Ferencné sz. Geiger Antónia, Wunderlich Józsefné sz. Geiger Mária és Geiger Károly. OSZK. Gyászjelentések gyűjteménye. 2

2 Simon Rudolf életére: Szekszárd Vidéke 1889. november 27. 1. 2

3 1849-es szerepvállalása miatt a szabadságharc leverése után vagyonát zár alá vették. Kramolin Emil életéről: Tolnavármegye 1902. május 18. 2

4 A Babitsról szóló szakirodalomban Ujfalussy Imrére és Kelemen Józsefre vonatkozóan ld. CSANYI 1972, 276., BELIA 1983, 3335., BUDA 1996, 22-25., Egyébként Ujfalussy és Hollós egyaránt meghatározó, vezetőségi tagjai voltak az 1867-ben megalakuló Tolnavármegyei Honvédegyletnek. VENDEL 1941, 166-167.; Hollós Alajoshoz ld. SZAKÁLY 1989, 7-9. 2

5 Tolna vármegye tisztikarának 1848-49. alatti változásaihoz: CSERNA 1987.; Az 1848-49. évi, illetve a neoabszolutizmus idejének, valamint az azt követő átmeneti alkotmányos időszakok tisztikarára: GAAL 2007. különösen 410. De a sorba beilleszthetők Ágoston István, Kiss Károly bírók, Buday József, Gőzsy Ferenc, Fördős Vilmos, Horváth Ignác, Koncsits Pál, Örffy Lajos ügyvédek is. 2

6 Életére ld: Szekszárd Vidéke 1882. június 29. 2. 2

7 KOVÁCS M. 2001,40-41. 2!

< Magyarország tiszti czím- és névtára 1886. és 1897. évi köteteinek adatai (449, 476, illetve 617, 628, 656) 545