Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában
termékek értékesítését a Hangya-szövetkezet országos kereskedelmi hálózata vette át. 30 0 A Hangya-szövetkezet ügyvezetője megalapította az Öcsényi Hangya Asszonycsoportot, és vállalkozott termékeik értékesítésére. A Hangya nagy számban rendelt kézimunkákat, az egyes darabokat részleteiben is sablonálták, így ezek tulajdonképpen sorozatgyártásban készültek. Ezzel szemben a Sárköz. Tolna Megyei Népművészeti Egyesület továbbra is úgy készítette a hímzéseket, hogy sablonált körvonalakon belül a részletek kidolgozását a hímzőkre bízta. így megmaradt - az egykorú gondolkodás szerint - a kézimunka esetlegessége, egyedisége, ami biztosította a hitelességet is. Az elgépiesedés ellen való fellépés érdekében vetette fel ismételten, hogy az egyesület által előállított, hitelesnek tartott darabok védelmének „legjobb eszköze a márkázás lenne. A kalotaszegi varrottas művészi értéken felül azért lett híres, mert készítői rájöttek arra az igazságra, hogy csak és csakis az őseredeti minták és feldolgozások utján lehet és szabad dolgozni, annál is inkább, mert a szabadon választott és a kevert egyéni elgondolások lehetnek szépek, kivitelben elsőrangúak, de semmi körülmények között nem válnak kalotaszegi varrottassá. Ugyanez vonatkozik a sárközi hímzésekre, szőttesekre is. A sárközi népművészeti egyesület dr. Pilissy Elemérrel az élen hosszú évek óta ápolja és tanítja az ősi sárközi hímzést. Tanfolyamokat rendez, ünnepélyeket tart, kereseti lehetőséget nyújt, propagál oly kitűnő eredménnyel, hogy azokat dicsérnünk felesleges. Egész bátran mondhatjuk, hogy kiásta a feledés homályából az ősi hímzést és javára fordította Sárköz népének azáltal is, hogy átültette a ma nemzedékébe. Egész határozottan kijelenthetjük, hogyha dr. Pilissy Elemér nem kerül ide, úgy a sárközi művészetről ma már csak mint emlékről beszélhetünk, melynek értékesebb maradványa vagy egy múzeumban, vagy egy uriház vitrinjében avul, vagy egy jobbmódú polgárház előszobájának szekrényében porlad. A sárközi hímzés él, mert feltámasztották! Mi magunk számtalan esetben láttuk, hogy minő lelkes buzgalommal tanítgatják növendékeiket és tartják föl a múzeumi értékű 'fékötök' eddig féltve őrzött ritkaságainak csodás szépségeit. Láttunk hosszú éjszakába nyúló terhes nehéz rajzmunkát az egyik előadónőtől, (Nagy Lászlóné)...aki az évszázados, szakadozott, pókháló vékonyságú fékötők ősi mintáit 'vette le' csak azért, hogy a cifra rokolyás sárközi leányok, menyecskék szorgos ujjai alól ősi motívumú sárközi remekek kerüljenek ki." A szerző Simon Illés a továbbiakban azon háborog, hogy: „Bizonyos fájó érzéssel tapasztaljuk azt, hogy néhány hónap óta a Sárközben ' K. F.' korlátlan felelőtlenséggel hímeztetnek hangsúlyozottan üzleti szempontokból olyanok, akiknek a sárközi népi művészet igazi adottságáról nemcsak hogy halvány sejtésünk sincsen, hanem és ez még szomorúbb, a sárközi hímzés a.b.c.jével sincsenek tisztában. Szemre tetszetős kézimunkával - s amint halljuk a jövőben festett poharakkal, tányérokkal stb. árasztják el a piacot. A tetszető 'bóvli' árut azután a nékik tetszetős árakban szórhatják el a laikusoknak és külföldieknek. Ez ellen tiltakozunk. Felkérjük, de fel is hívjuk nyomatékosan a Sárközi Népművészeti Egyesületet arra, hogy a szabad munkáltatás, és szabad kereskedelem zászlaja alatt forgolódó, iparengedély nélkül tisztán anyagi érdekért dolgoztató élelmes közvetítők elnyomására a szükséges felterjesztéseket a m. kir. ipar-és kereskedelemügyi miniszterhez tegye meg, annál is inkább, mert a Sárköz népi művészete enélkül oda juthat, hogy a 'Dob utcai krájzleros' nemsokára nagyanyjától örökölt lila rekvizítumokat 'hét tülkös' sárközi párta gyanánt sózza a mit sem sejtő amerikánus nyaka közé."Az újságíró e kérdésben megkereste dr. Pilisy Elemért is, aki a következőket nyilatkozta a problémáról: Az egyesület a múltban történt sürü személyi változások miatt nyilvánosan nem tanfolyami hallgatója a következő kedves sorokat írta neki 1935. jan. 13-án Budapestre: „Kedves Ügyész Úr! Nagyon megörültem hogy ott a távolban még a sok gondjaiban sem feledkezet meg rólam. Le se tudom írni hogy a meséskönyvnek mennyire megörültem. Nagyon nagyon szépen köszönöm. Mindig hálás leszek érte. Soraim zártával minden jót kívánok az ügyész úrnak. Maradtam tisztelettel Bálint Sárika." - dr. Pilisy Elemér iratai. (Saját tulajdonomban.) - Leveleiben, édesapjának is folyamatosan beszámolt sárközi dolgairól: 1931. dec. 24-én írta: „..Háta Istennek jól vagyok, sárközi dolgaim jól haladnak..." - dr. Pilisy Elemér iratai. (Saját tulajdonomban.) 2 W Arany Dénes, Szilágyi Béla és dr. Sárváry Jenő decsi ügyvéd a Tolna megyei Újságban közölte, hogy az 1936. március 28-án tartott közgyűlésen határozták el a szövetkezet feloszlatását. - TMÚ 1936. júl. 8. A sárközi népi kultúrát szívén viselte, a pénzügyminisztériumban dolgozó barátjának levele is ezt bizonyítja: „Most köszönöm csak meg Neked még egyszer azt a nagyon kellemes estét, amelyben szekszárdi tartózkodásom alkalmából részesíteni szíves voltál. Annyi szépet láttam, olyan sokat tanultam, de ami a legfőbb gazdagítottam a tapasztalataimat és még inkább megerősödött, bennem az amúgy is élő tudat, hogy ez a magyar nép, az Isten legtökéletesebb teremtménye. Csak apostolok kellenek hozzá, akik szeretetből vezetik és irányítják őket. Sárköznek Te vagy az apostola és ennek a népnek a sorsa jó kezekben van letéve! Itt küldöm a fényképét annak a kézimunkáinak, amely feleségem családjának a birtokában van és 1680-ból származik. A hátára gépelt írás annak a levélnek a másolata, amelyet az időközi birtokosok vezetnek. Ha sokat nem is, de valamit lehet a képből a munkára következtetni. A nemzetközi vásár küszöbön van és nagyon fogok örülni, ha nálam üdvözölhetlek." - Dr Pilisy Elemér irata. (Saját gyűjteményemben.) 524
