Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában
feltámasztás módja szerinte: e halódó művészetnek múzeumokban levő legszebb darabjait mintákban vissza kell adni az életnek, ahol azután tovább fejlődik az ősi háziipar. Ezután Kovách Aladár olvasta fel tanulmányát a sárközi népviseletben gyökeredző speciális népművészetről, amelyet 40 év óta ismer és kutat. Elmondta, hogy az Iparművészeti Iskola növendékei többször jártak a Sárközben a régi motívumok tanulmányozására. Az Országos Háziipari Szövetség annak idején hímző iskolát is állított fel Deesen, azonban ez kénytelen volt a működését megszüntetni, mert a kiküldött oktatónő itteni munkákba való belekontárkodását a sárköziek visszautasították. Kovách Aladár saját néprajzi és nyelvtudományi kutatásai nyomán kimutatta, hogy a Sárközben szőtt bíborvászon, a magyar krepp, az ősi magyar népművészet legrégibb alapanyaga. Az összehasonlító néprajz alapján pedig bebizonyította, hogy a sárközi motívumok a leghívebben őrizték meg az ősmagyar motívumokat, „amelyek ugyanolyanok, mint az eloláhosodott magyar falvak asszonyainak a hímzései és tökéletesen megegyeznek annak a néhány magyar eredetű dalmát falu hímzéseivel, amelyeknek lakói II. Endre 1217-ben odatelepült keresztes vitézeinek az utódai." A mindvégig élvezetes és az elismerés minden külső jelével honorált felolvasás után Baja Benedek művészi szempontból ismertette a sárközi asszonyok gyönyörű munkáit, amelyekről az a véleménye, hogy az egyetlen még élő és feltámasztható népművészet, amely úgy is, mint egzotikum és úgy is, mint nagyon becsületesen megcsinált művészi munka, a világ minden műbarátja előtt nagy értéket képvisel. Az a művészi kincs, amit a sárközi művészet emlékei rejtegetnek, egyenesen arra hivatott, hogy abból rakjuk le az újra szerveződő ország művészetének alapjait. Beszélt ezután a fővárosban tartott sárközi kiállítás sikeréről, amelynek magyarázatát abban látta, hogy ez a népművészet olyan emlékezés, melynek „a mély kutjából merülnek fel az emlékek, azok a sokszázéves igazságok, amelyeknek volt idejük kiforrni és megnyugodni és éppen ezért teszik a befejezett szépnek a benyomását." Ha sikerül a sárközi asszonyokkal megértetni, hogy a régi divatot ismét felélesszék, ezzel nagy szolgálatot tesznek nemcsak a hazai gazdaságnak, hanem a külföldi politikai propagandának is. „A magyarság nagy propagatív ereje mindig imponált a nyugatnak, amely civilizációban gazdag volt, kultúrában azonban soha." Baja Benedek előadása után az elnöklő Jankó Ágoston főispán a gyakorlati élet embereinek a véleményét kérte: hogyan képzelik el a jövőt. Dr. Orffy Imre azt ajánlotta, hogy az értekezlet alakuljon át közgyűléssé, amely kimondja a Sárközi Népművészetet Védő Egyesület megalakulását és meg kell alakítani a helyi szervezeteket is, amelyek vezetése a sárköziek kezében legyen. A Sárközi Népművészetet Védő Egyesület a következőképpen alakult meg: I. Az Egyesületet támogató vármegyei szervezet: Elnök: Jankó Ágoston főispán. Társelnökök: Szévald Oszkár alispán, dr. Őrffy Imre országgyűlési képviselő. Választmány: Dr. Hagymássy Zoltán vármegyei főjegyző, Szongott Edvin főszolgabíró, vitéz Vendel István polgármester, dr. Leopold Kornél, Leicht Lajos, Schneider János, dr. Halmos Andor, Bodnár István, vitéz Tihanyi Szilárd" 3 4, Legény Oszkár és Kovách Aladár. II. Az egyesület helyi szervezete: Székhelye: Decs Elnök: Arany Dénes decsi református lelkész. Társelnökök: Szilágyi Béla őcsényi református lelkész, aki az ügyvezető teendőket is végzi. Babay Béla sárpilisi református lelkész, Mészöly Győző alsónyéki református lelkész és Fehérváry Ferenc decsi római katolikus plébános. A helyi szervezet elnökségét felhatalmazták, hogy a legjobb belátása szerint alakítsa meg a helyi választmányt. 23 5 Ez az elvileg támogató szervezet nem vállalhatta a munka megszervezését, az alapanyag beszerzését, a kész termékek forgalmazását. Ezért 1929. február 24-én Deesen Háziipari Szövetkezetet alakítottak (ez szervezetileg a székesfehérvári Háziipari Felügyelőséghez tartozott) „a Sárköz még élő népművészete megmentése, ősi formáiban való megőrzése, fenntartása és továbbfejlesztése, valamint a sárközi lakosság helyzetének javítása" céljából. A szövetkezet ügyvezető igazgatója Arany Dénes lett. Lelkésztársával, Szilágyi Bélával, még ugyanebben az évben kieszközölte, hogy Tolna megye Törvényhatósági Bizottsága 1000 P hozzájárulással belépjen a szövetkezet tagjai közé (az összeg 227 db üzletrész, egynek-egynek az ára , 4 Vitéz Tihanyi Szilárd Aradon született 1885-ben. Középiskoláit Aradon, a hadapródiskolát Temesvárott és Kismartonban végezte, majd a cs. és kir. 52-ik gyalogezredhez osztották be tényleges katonai szolgálatra. A világháborúban a szerb és olasz fronton gépfegyverparancsnok volt, mint főhadnagy, majd századosi rangban. Több kitüntetést szerzett. Horthy Miklós vitézzé avatta, mint szolgálaton kívüli őrnagy, a Tolna vármegyei Vitézi Szék kapitánya. - HIRN 1930, 45. 23 5 TMÚ 1928. márc. 3. 500