Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

Sárköziek tánca. kezdőket. Alapos szakmai tudással, nagy gyakorlattal, a sárközi szőttes hagyományok ismeretében kiváló művészi érzékkel fogott hozzá - néhány hasonlóan kiváló társával együtt -, a szőttes dokumentáció elkészítéséhez. Igen jelentős eredményeket ért el az amatőr mozgalomban. 1968-ban leírta a sárközi szövés technológiai folyamatát, és részleteket közölt saját mintagyűjtéséből. E kiadvány az utánpótlás nevelése szempontjából volt fontos, melyet egész életében szem előtt tartott. 1954-ben népi iparművész, 1955-ben - az elsők között - a Népművészet Mestere címet kapta." - BALÁZS KOVÁCS - DELI 1999, 90. - Még egy babakészítőt említünk Tóth Jánosné Kovács Sárát (1903-1980). ..Őcsényi parasztcsaládból származik, beleszületett a sárközi tradicionális kultúrába. A népi kendermunkákat gyermekfejjel sajátította el, Pilisy Elemér és az ő nevéhez fűződik a régi sárközi női fejviselet felújítása az 1930-as években. A sírokból exhumálás során előkerült tülkös pártát, tornyos bársonyt, kontypántlikát felhasználva, rekostruáha a sárközi női fejviseletet. A későbbiekben is a népviselet, főleg a női fejviselet érdekelte, a megújuló néptánccsoportoknak ő készítette el ezeket a darabokat. 1975-ben a háromlábú sárközi babák (a bubák) készítéséért kapta a Népművészet Mestere címet. Pályázatokon is részt vett. Az 1970-es évek végén Kecskeméten rendezett népviseleti pályázaton sárközi fejviselete díjat nyert, de átvenni már nem tudta." - BALÁZS KOVÁCS - DELI 1999, 94. 19

0 „Újpesti lányok tanulmányútja a Sárközben. Tavaly a dombóvári Orsolya rend pompázó koszorúja tette illatossá Sárköz hímes rétjét, most Deák Gyula ipariskolai igazgató vezetésével az újpesti ipariskola növendékei merültek el a néhány napos tanulmányút keretében az ősi sárközi művészet csodálatos szemléletében. Élmény volt számukra a sok cifra szőttes, virágos rokolya, hímzett röpike, bibancsos harisnya s annyira beleélték magukat a sárközi lány remek színpompás viseletébe, hogy néhány kedves helyes kislány beöltözött." - TMH 1933. jún. 3. - „Szerdán kezdődik a kisgazdák és leventék megyénket is érintő 400 km-es távlovaglása, melyen mint már megírtuk tíz külföldi nemzet képviselői is résztvesznek. A megyénken átvonuló távlovaglók hétfőn délelőtt fél tízkor vonulnak át Szekszárdon és Ocsényen. Deesen az ünnepélyes fogadtatás után a lovasok elszállásolására kerii! a sor, utána mindenki felekezete szerinti istentiszteleten vesz részt, majd megtekintik a híres sárközi népművészeti kiállítást. Egy órakor a kultúrházban bankettet rendeznek az urlovasok tiszteletére. Délután 3 órakor veszi kezdetét a népünnepély színhelyén, a községi legelőn hatalmas sátrak tesznek felállítva, ahol a vendégek és valamennyi sárközi község népes küldöttsége színpompás népviseletben fog elhelyezkedni. A népünnepélyt sárközi táncok és dalok Jógják befejezni. A népünnepély keretében fogják megválasztani a sárközi pünkösdi királynét, akinek a férje a pünkösdi király az a levente lesz, aki a lóversenyt megnyeri. Este az urlovasok számára a kultúrházban közös vacsorát rendeznek, míg a lovasleventék a népünnepély színhelyén felállított sátrakban fognak vacsorázni, amit a szabadtéri tánc fog követni." - TMH 1933. máj. 31. - „Fejedelmi vendégek. György szász meiningeni herceg Thüringia volt fejedelme. Klára hercegasszony és Liitth Ola bárónő társaságában Szekszárdra érkezett, ahol két napig Szévald Oszkár alispán és neje vendége volt. A német herceg, aki ismerőse már a szekszárdiaknak, különös szeretettel viseltetik a magyarok iránt és minden évben ellátogat Magyarországra. Hétfőn a herceg felesége Lütth Ola bárónő és Szévald Judit társaságában Pestre utazott, ahol a kormányzó úr garden partiján veitek részt, majd kedden csatlakoztak a távlovaglókhoz, akiknek társaságában a pünkösdi ünnepeket ismét Szekszárdon töltik, résztvéve a decsi ünnepségeken. A távlovaglás után a hercegi pár két hétig lesz még az alispán vendége." - TMH 1933. máj. 31. - Az érkező érdeklődő esetenként még többet is kapott a vártnál. A Bécsből hazalátogató dr. Mozsolics Amália, aki a vármegyei múzeum vendégeként a lengyeli őskori leletekkel foglalkozott, így nyilatkozott a Tolnamegyei Újságnak a Sárközben és a múzeumban látott kézimunkákról: „A néprajzi gyűjtemény nagy érték. A sárközi ősfoglalkozásokkal kapcsolatos tárgyak, a lakás és konyhafelszerelések, valamint a lextilkészítés eszközei szinte teljesek. Engem mint nőt a tulajdonképpeni szakmámon túl ezek a sárközi női kézimunkák érdekelnek és leptek meg leginkább. A magyar napisajtó és a művészeti folyóiratok közléséből volt már tudomásom róluk, de nem hittem volna, hogy ilyen gazdag ez az anyag...A sárközi nép művészi fogékonyságát és nagyszerű művészi őserejét illusztrálja ez a hímzés, amelyet végeredményben idegenből ideszármazott ornamentikából, a reneszánsz virágdíszből fejlesztettek a XVII. század folyamán aképpen, hogy azt a nép művészi hajlamú kiváló asszonyai az úri osztálytól vettek át és a maguk speciális ízlésével egészen áthasonították olyan eredetivé, hogy az szinte példátlan szépséget és értéket jelent." - TMÚ 1936. júl. 11. 489