Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában
H. Beelaerts von Blokland attasé, akit lefestett, s akinek annyira megtetszett a kép, hogy meghívta Hágába bátyjához, ki ott az „Erste Kammer" -ben, a hollandok „főrendiház" féléjében jelentős pozíciót töltött be. 1923. január 26 és május 19. közti időt ott töltötte. Jól élt, elhalmozták arckép megrendelésekkel. Összesen 12 arcképet festett Hollandiában. S amikor a hágai múzeumok igazgatója meglátta ezeket, - állítólag - azt a megjegyzést tette, hogy eddig azt hitte, Magyarországnak csak egy László Fülöpje' 1 3 van. 15 6 Természetesen nemcsak festéssel töltötte idejét, hanem körbejárta a múzeumokat is. „A Mauritshuisban remegve áll meg Rembrandt és Van Dyck nagysága előtt. Rubens csupa erő, duzzadt plasztika, túlzás... Látni jó volt. Elfeledni nehéz. A Mesdag muzeumaiban a hollandi és külföldi nagy mesterek mellett elcsodája a barbizóni festőket, a pleneerek előharcosait. Az árnyék egyoldalú barnaságának megtagadóit, Milletet, Rousseaut, Dupret, Corot, akik kivitték mütermüket az ég alá, a fényözönbe, az átlátszó lilák, kékek, szürkék közé. De mégis a francia, olasz, belga művészet lehelletszerü akvarell, pasztell képei nyügzik le leginkább, amelyek színesebbek, lágyabbak az - olajnál. Közelebb vannak az igazsághoz, mert a természetben még erős napsütésben is lágy minden. A pasztellé a jövő! - kiált fel Malonyayval. Miklósi Hollandiában eszmélt rá valamire, amit már sokszor idehaza is keresett: megtalálta önmagát. Azóta készült képei a művészi készség, kiforrottság kétségtelen jelei. Mert ő a pasztellben olyanokat is sikerrel mer, amibe másoknak beletörik a krétájuk. A színárnyalatok összeolvasztásában főleg - mester. Mások ilyen képein a színezés durva, nyers, minden krétaszin külön ordít, mint mikor különféle nyájakból összeszedett malacokat terelnek össze. Nála mindez hangulatos, lágy tónussá válik. A rajzolás, festés voltaképpen egy sík lap felett való - kényuralom. Egyenes, görbe vonalakkal, árnyékkal, fénnyel s a festésben színekkel is, - kell előidézni a test látszatát. Vagyis minden piktorművész egy kis előre megfontolt - csalássál él, ugy tesz, mintha kövérré, testté hizlalná a szikár vonalakat s voltaképpen elámít bennünket, mint az arab fakírt, amikor előttünk csiráztatja ki a szemünk láttára elvetett magot. Minél jobban ért ehhez valaki, annál nagyobb művész." 15 7 Miklósi M. Ödön évente részt vett a szekszárdi tárlatokon, de munkáinak java részét kiállította a fővárosban is. Jobbára pasztellképek voltak ezek. Legfeljebb csak egy olajképet látunk tőle, az „Öregség" címűt, amely az „1915-ben" című kisebb képeivel együtt az országos képzőművészeti kiállítást is megjárta. Mint arcképfestő egyre termékenyebb, megfestette a megye képzőművészet iránt érdeklődő főispánját, Jankó Ágostont, kinek két festménye szerepelt a kiállításon. A főispán mellett megfestette a vármegye őrmesterét, továbbá a „Neki búsulva", a „B-listás" című portrészerü kép a „Szmolenszky" főispáni titkár kitűnően sikerült arcképe. Nagy ambícióval s művészi tudással vannak megfestve még az „Öregek vagyunk", a „Menekülés", a reális beállítású „Hajóvontatók", a „Becsületügy" (Kentaurok), „Kirándulás a hegyekbe", „Jön a vihar", „Alkonyat", „Oszi szél", „Aszály", „Kéreget ők", a gondos kidolgozású „Műteremrészlet" s a helyszűke miatt fel nem sorolható hangulatos többi képe. „A forgalmi akadály" vagy az „Ej, haj sose halunk meg" című karikatúraszerü kép pedig nemcsak pompás humorával hat, de jó beállítású háttéri befejezését követően, a már atyja idejében országos hírű ózsáki mintagazdaságban gabonát, dohányt és kendert termeszt, folytatja az erdőirtást, nádvágást és a földek trágyázását. A politizáló és szociológus Leopold 1905-ben tagja lett az általános, egyenlő, titkos választójog ligájának, majd 1906-ban a Duna-balparti demokrácia szabadkőműves páholyba is felvették. 1912-ben jelent meg a Presztízs című müve. Bár angol, amerikai fogadtatása kedvező volt, nem hagyott maradandó nyomot az angolszász nyelvterületen. A német társadalomtudomány jobban hasznosította megállapításait. Nálunk Jászi Oszkár a Huszadik Században, Babits Mihály a Nyugatban méltatta Leopold Lajos müvét. Gyakran tartott előadásokat a Szekszárdi Kaszinóban, amelynek száznál több kötetet is adományozott, cikkei jelentek meg unokatestvére, Leopold Kornél lapjában a Tolnavármegyében. A háború végén közéleti szerepet vállalt, ő lett a Magyar Vöröskereszt Egylet elnöke, felkutatta és hazasegítette, pl. a fogságba esett Babits Istvánt, a költő öccsét. Áldozatkész tevékenységéért megkapta a Signum Laudis kitüntetést. Az 1920-as években felköltözött a fővárosba, ahol a szociológia művelése helyett agrárgazdaságtannal kezdett alaposabban foglalkozni. 1928-tól a Közgazdaságtudományi és a Műegyetem előadója. - BALÁZS KOVÁCS 2002, 126., DOBOS 2005, 401-403. 15 5 Lás/Jó Fülöp Elek, 1912-től lombosi; 1891-ig Laub; Sir Philip Laszlo (1869. jún. 1. Pest - 1937. nov. 22. London): festő. A Képzőművészeti Társulat díja (1891), Állami kis arany érem (1897), Állami nagy aranyérem (1900), Corvin-díszjelvény (1937). A budapesti iparművészeti iskolában, majd a Mintarajziskolában Lötz Károlynál és Székely Bertalannál, utóbb Münchenben és Párizsban tanult, 1888-ban a budapesti Műcsarnok tárlatán egy gyermekarcképpel, 1889-ben egy zsánerlépével tűnt fel. Budapesten és Bécsben, 1907-től haláláig Londonban élt. 1914-ben megkapta az állampolgárságot, 1914-től a londoni Royal Art School tanára volt. Egyike a Nyugat-Európában karriert befutott magyar művészeknek. Eleinte életképeket festett Bastien-Lepage modorában, de hamar rátalált igazi műfajára, a portréra. Akadémikus stílusú, idealizált arcképein számos magyar, európai és amerikai (USA) közéleti személyiséget örökített meg. Sokat tanult az angol portréfestőktől és Van Dycktól, főként a festői felfogás, a beállítások és a ruházat hatásos elrendezése tekintetében. Portréival világhírnévre tett szert, több akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Önarcképét (1911) a firenzei Uffizi Képtár őrzi. - MARKÓ 2002, III. 111. 15 6 TMÚ 1924. dec. 24. 15 7 TMÚ 1924. dec. 24. 480
