Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Gallina Zsolt - Hornok Péter - Paluch Tibor - Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés az M6 AP TO 10/B és 11. számú lelőhelyrészen végzett megelőző feltárásról. Alsónyék- Bátaszék (Tolna megye) 2006-2009
Lajvértől K-re, az említett dombvonulathoz közel 2008-ban egy római épületet tártak fel, amelyet széles fossa övezett. 12 4 Ali. lelőhelyrészen talált négyszögletes árokrendszerünk ettől nagyjából 550 méterre D-re helyezkedett el. A négyszögletes árkokat övező három árok pedig szelvényünket elhagyva valószínűleg továbbhaladt É-i irányban. Ha gondolatban meghosszabbítjuk őket, akkor a római épülettől kissé K-re kellene elhaladniuk. A két területet ugyanakkor elválasztotta egymástól a Lajvér-patak mai folyásiránya, így bizonytalan, hogy árkaink a túlparton is folytatódtak-e. 12 3 A 10/b lelőhelyrészen feltárt árokrendszerünk viszont a patak túlpartján szinte a római épület szomszédságában feküdt, onnan mindössze 200 méterre K-re. A feltárás helyszíne az egykor mocsaras Sárköz Ny-i peremén, egy É-D-i irányú hosszabb dombvonulatot megszakító patakvölgy előtt, egykor kétségkívül stratégiai jelentőségű helyen terült el. Mivel a három árokrendszerünk a limes feltételezett helyétől kissé K-re, tehát azon kívül, esetleg azzal egy vonalban helyezkedett el, ezért azoknak feltehetően katonai funkciót is tulajdoníthatunk. Ebben az esetben, a völgyben és előterében, jelentősebb római katonai jelenléttel lehettek kapcsolatban. Ez alapján elképzelhető az az értelmezés is, hogy árokrendszereink őr- vagy jelzőtornyok, illetve burgusok kerítőárkai lehettek. Az egyetlen teljesen feltárt árokrendszerünk esetében a külső kerítőárok belső átmérője 33-37 méter volt, az árok szélessége 0,8-2,1 m. A következő árok belső átmérője 20,5-21 m, szélessége 2,1-3,5 m között változott. A belső derékszögben megtörő árok szélessége 1,8-2,1 m volt. A legbelső belső terület méretei2,8 xl2 méter volt. A méretadatok tehát nem zárják a jelenség ilyen értelmezését. Említettük, hogy ettől a négyszögletes árokrendszertől D-re kb. 18 méterre egy újabb, az előzőnél szabályosabb, feltehetően szintén négyszögletes árok (291.) feküdt, amelynek csak É-i harmada került a szelvényünkbe, az É-i és a Ny-i sarkával együtt. Belső átmérője: 18,7 m, szélessége: 1,3-1,4 m. Mérete alapján a belsejét további árkok aligha tagolhatták. A szuperpozíciók alapján ez is egyszerre töltődhetett be a tőle É-ra lévő nagyobb árokrendszerrel. Sajnos az árok által közrezárt terület lényegében ismeretlen maradt, így funkcióját sem lehet egyértelműen tisztázni, de elképzelhető, hogy egy római őrtorony kerítőárkáról lehet szó. Ez esetben a két egymás mellett fekvő őr- vagy figyelőtorony használata közötti időbeli viszony a kérdéses. Benne a jelentéktelen mennyiségű apróbb köveket leszámítva, néhány grafitos anyagú kelta kerámia töredéket találtunk, utóbbiak azonban egy esetlegesen megbolygatott kelta sírból is származhattak. A 10/b lelőhelyen talált árokrendszerünk méretével kiemelkedik a másik kettő közül. A külső árok szelvényben lévő hossza ÉNy-DK-i irányban 53 m, ÉK-DNy-i irányban 17,5 m. Szélességük 0,7-1,7 m között változott. A fenti gondolatmenet alapján elképzelhető, hogy az itt talált három, szorosan egymás mellett haladó árok pusztán csak a torony körüli árkokat jelenthette, és ezeknek is csak az ÉK-i sarka került a szelvényünkbe. 12 6 Sajnos a feltételezhető őrtorony és közvetlen környéke nem az autópálya nyomvonalában feküdt. Valószínűnek tartjuk, hogy a két helyszínen talált összesen három négyszögletes, illetve feltehetően négyszögletes árok, valamint a TO 46. lelőhely római épülete egyazon cél érdekében született rendszer alkotórészei lehettek. Ez a cél feltehetően a limes és környékének ellenőrzése volt. Magát a limesutat sajnos nem találtuk meg. A feltárás során úgy gondoltuk, hogy talán a 23. és a 127. számú párhuzamos árkok között húzódhatott. Itt azonban nem találtunk sem kő, sem kavicsmaradványokat. Ráadásul, később kiderült, hogy a 23. számú árok északabbra váratlanul keresztezte a másikat. Valószínűnek tartjuk, hogy az utat nem ezen a mélyebb fekvésű részen, hanem Ny-ra, a dombvonulat aljában, majd a Lajvér-patak völgyének összeszűkülésében kell keresnünk. A feltárásokon talált árokrendszerek alapján elképzelhető őrtornyokat, burgusokaí valamiféle, a mocsárból kiemelkedő, kisebb magaslatokon létesített, előretolt megfigyelési helyeknek is feltételezhetjük. Az őrtorony lehetősége kapcsán némi problémát jelent ugyanakkor, hogy a fenti objektumokban a köveket másodlagos helyzetben találtuk, rajtuk habarcsnyomokat nem tudtunk megfigyelni. Szerény mennyiségük, kis méretük, alakjuk és szórt előfordulásuk miatt nehezen elképzelhető, hogy lelőhelyünkön kőből rakott torony állhatott volna. Ugyanakkor az árkok faszenes betöltésén túl - aminek forrása akár a belsejében álló torony pusztulása is lehetett - nem találtunk fából készült torony létére utaló bizonyítékot. A 12 4 GELENCSÉR 2010, 17-18. 12 5 Feltételezve, hogy a patakvölgy akkoriban nem tért el jelentősen a feltáráson megtalált medertől, illetve a folyásiránya a terepviszonyoktól determinálva nagyjából Ny-K-i irányú lehetett a római korban is. 12 6 A közelségük miatt elképzelhető, hogy a felszínen egy egyszerű és egy kétosztatú, vagy akár egyetlen háromosztatú árokként jelentkeztek. 40
