Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) területéről és feltárásából

idején húzódtak be a palánkfalak közé. Cselebi szerint néhány ház és kert, néhány bolt, néhány halfogó háló tartozott a telephez.

6 A vár és falu 1686 évi pusztulása után 1694-ig harmincad- és vámhivatal, majd 1703-ig tiszttartóság működött a hevenyészve helyreállított újpalánki romok között. Az ezen kor emlékét őrző Palánki Sziget elnevezést később a használat módjára jól utaló Csemetekert név váltotta fel, amikor is a területet behálózó rendszerben négyzetes gödröket ásva, gyümölcsfákat neveltek. Az 1960-as évek elejére keskeny háztáji parcellákra osztották fel - melyeken vegyesen termeltek szőlőt, gyümölcsöt, gabonaféléket és kukoricát, stb.-, később pedig mélyszántó ekével feltörték és nagyüzemi müvelés alá vonták a területet.

7 A vár történetének e nagyon summázott leírásából kitűnik, hogy Jeni Palánk (Újpalánk) esetében igen kedvező körülmények voltak annak feltárására, mert úgy a kiserőd, mint a hozzá tartozó település szabad területen, szántóföldön található, míg a Buda-eszéki út egyéb, stratégiailag fontos pontján álló palánkok (megyénkben Bátaszék, Szekszárd, Tolna, Paks és Földvár) mind a jelenlegi városok centrumában, valamely középkori eredetű műemléki romot, vagy annak helyét körülölelve -, de mindenképen beépített, közmüvek, utcák által szabdalt - területen találhatóak.

s Jeni Palánk földrajzi környezete lehetővé tette a vár teljes és zavartalan feltárását, ami országosan is párját ritkító lehetőségeket kínált a feltáró régész számára. Ám ez a privilegizált helyzet az objektumok szempontjából már nem volt ennyire kedvező. Az évszázados talajművelés során a vár felszínét folyamatosan szántották, a legújabb korban alkalmazott mélyszántó eke mélyen belevágott az egykori járószintbe és az említett gyümölcsfák négyzetes gödrei is nagyban hozzájárultak az objektumok teljes lepusztulásához. A házak, épületek meglétét, többnyire csak a vermek, anyagnyerő gödrök és egyéb földe mélyített objektumok felső betöltés rétegeiben lévő nagyszámú patics, tégla és kőtöredék bizonyítja. Felszínre kerülő leletanyaguk viszont rendre felbukkant a szántásban is, keveredve a későbbi időszakok szántóföldre kikerülő tárgyaival. A kutatás számára kedvező körülménynek számított az is, hogy várunknak nincs középkori magyar előzménye, így leleteink datálása 1596-tal - vagyis az építés évével - kezdődhet. Színezi azonban a képet az, hogy bár a kiserőd török építésű és kilenc évtizedig építői „tulajdonosváltás nélkül" használták, de ez a használat a sajátos etnográfiai helyzet folytán mégis csak két évtizeddel meghaladta az erődítmény pusztulását: 1686 szeptember 13-án a dél felé menekülő nagyvezírt üldöző egyesült sereg hírvivői már a tatárok által felégetett palánki várról hoztak híreket

9, s a leégett erődben több mint három évre megszűnt az élet. Ezt követően azonban, - bár a romok emberi lakás számára alkalmatlanok voltak -, a kamarai igazgatás merev intézkedése révén a kamarai tiszttartóságokat ott kellett megszervezni, ahol az a török alatt is működött. így a két tolna megyei hivatal közül az egyiket Földváron, a másikat Újpalánkon kellett létrehozni, és - noha annak építését Szekszárdra tervezték -, a harmincad házat 1690 elején az egykori török párkány területén építették fel, és itt is működtették, 1709-ben történt megszűntetéséig. Az építkezéshez a Szekszárdról kiköltöző harmincados, - Gregorits Ferenc -, többször is kért feljebbvalóitól pénzt és munkaerőt. Utolsó, 1691-ben kelt feljegyzésében felvidéki telepesek küldését sürgette, mivel úgymond „nagyon egyedül van". Panasza nem lehetett alaptalan, mert még ezen év májusában a hivatalára törő rablók olyan súlyosan bántalmazták, hogy sérüléseibe belehalt. A történet számunkra azért is fontos, mert Gregorias nem véletlenül kérvényezte felvidékiek betelepítését. Működésének idején mindvégig erőteljesen tiltakozott ugyanis a törökkel elfutott, majd visszaszállingózó rácok befogadása ellen, akik mentességükre hivatkozva megtagadták a nem katonai jellegű szolgáltatásokat, így semmiben sem lehettek a harmincados hasznára. A helyzet kifejezetten elmérgesedhetett, amikor a kamarai jószágkormányzóság elrendelte, hogy a rácoknak 1

1 Holub József szerint ezen a külső településen a rácok mellett magyar lakosság jelenlétével is számolhatunk: „Ujpalánkán -ez jellemző - a palánkon belül laktak a törökökkel együtt (T.i.: a rácok — G. A.), míg a magyarokat csak a palánkon kívül tűrték meg." HOLUB 1974. 25. Jelenleg Tolna Megye Önkormányzatának tulajdonát képezi, de használója a megye által fenntartott Balassa János Kórház. s Bátaszéken az egykori cisztercita apátság és temploma, Szekszárdon a középkori vár és az I. Béla által 1061-ben alapított bencés apátság temploma és épülete, Tolnán a pálosok középkori kőtemploma, Pakson egy kőfaragványokkal azonosított templom épületmaradványa. Dunaföldváron pedig a ma is álló Öregtorony (Török torony) köré épültek a török palánkerődítések. '' GAÁL 1984, 140-141.- szept.13 Két átfutott magyar azt mondja, hogy az ellenség Sexar-t, Uypalánkát és Bayát elégette és szándékoltak mindent elpusztítani, mert mindent itt kell hagyniuk." „...egy a tatároktól átsuzaladt magyartól megtudták, hogy a tatárok 4 nap előtt, a török sereg után szintén áthaladtak az eszéki hídon, s hogy az bellenség nem csak valamennyi falut a Sárvízen túl hanem minden erődítményt is - melyek az említett hidakon való átjárást őrizték - felégették..." (A müncheni Krigsarchív gyűjteményében lévő eredeti naplóból kijegyezte: Kammerer Ernő. TÖL. Kammerer Gyűjtemény.) 402