Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Gallina Zsolt - Hornok Péter - Paluch Tibor - Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés az M6 AP TO 10/B és 11. számú lelőhelyrészen végzett megelőző feltárásról. Alsónyék- Bátaszék (Tolna megye) 2006-2009

A 11. lelőhelyrész e két négyszögletes árokrendszerét egy további hasonló jelenséggel együtt kell tárgyalnunk. Ugyanis a 10/b lelőhelyrészen a Lajvér-korrekció területén három, szorosan egymás mellett haladó, derékszögben megtörő árkot (2645., 5081., 5084.) tártunk fel (6. kép), amelyekről azonban még az előzőeknél is kevesebbet tudunk. Sajnos az árkok feltételezett méretükhöz képest viszonylag rövid szakaszon haladtak szelvényünk D-i szélén, azzal majdnem párhuzamosan. Nem tudhatjuk, de elképzelhető, hogy ezek is egy területet zártak körül. Az árkok több lengyeli objektumot vágtak, sajnos csak neolit kerámiatöredékek kerültek elő belőlük. Faszenes betöltésük, valamint szélesség- és mélységadataik azonban all. lelőhelyrészen talált keskenyebb árkokhoz kötik őket. Ezt az árokrendszert -all. lelőhelyrész E-i árokrendszeréhez hasonlóan - szintén három árok alkotta, itt azonban az árkok közvetlenül egymás mellett haladtak. A külső árkot 2-3 m, a belsőt csak 0,5-1,2 m választotta el a középsőtől. Ez alapján utóbbiak akár egyetlen, kétosztatú árkot is alkothattak a felszínen. E szoros elhelyezkedés jóval nagyobb belső területet eredményezett, sőt ezek az árkok jóval hosszabbak voltak, mint azt a másik két árokrendszer esetében megfigyeltük. A külső árok szelvényünkbe került részének hossza ÉK-DNy-i irányban 53 m volt. Ez a jelentős méretbeli különbség kérdésessé teszi, hogy azonos funkcióról beszélhetünk-e, mint az előző két jelenség esetében, amelyeket a belső területek hasonló méretén túl - a 12. számú árokkal megfigyelt kapcsolatuk alapján - többé-kevésbé közös kronológiai helyzetük is összekapcsol. Összesen tehát három árokrendszerről van szó, amelyek közül csak egyről alkothattunk teljes képet, a másik kettő esetében a hozzájuk tartozó árkoknak csak egy kis részletét figyelhettük meg, míg a feltételezett közrezárt terület gyakorlatilag ismeretlen maradt. Értelmezésüket ráadásul megnehezíti, hogy mindhárom objektumcsoport egyedi, a többitől jelentősen eltérő kialakítású volt. Ali. lelőhelyrész árokrendszerei hosszanti egyenes árkok között helyezkedtek el. Az egyiket bonyolultabb, több árok által felépített, koncentrikus, a másikat egyetlen árok által alkotott egyszerű négyszögletes szerkezet jellemezte. A harmadik árokrendszer esetében nem találtunk további, vele kapcsolatban álló objektumot. A négyszögletes árkoknak és a hozzájuk kapcsolódó objektumoknak megítélésünk szerint két értelmezési lehetősége adódik. Mindkét interpretáció további, egyelőre nehezen megválaszolható kérdéseket vet fel, emiatt egyelőre nem kívánjuk elkötelezni magunkat egyik változat mellett sem. Vegyük az első lehetőséget. Ha az árokrendszerek belső területein előkerült jelenségekre koncentrálunk, azt feltételezve, hogy ezek kiemelt jelentőséggel bírtak a létesítmény célját illetően, egyedül a 11. lelőhelyrész nagyobb méretű, többosztatú árokrendszerét vizsgálhatjuk meg. Az itt talált objektumokból kiindulva jutunk el az egyik értelmezési lehetőséghez. A négyszögletes árkok által övezet területen talált objektumok közül elsőként azt a három kelta sírt kell említenünk, amelyek a külsőbb zónákban kerültek elő. A négyszögletes árokrendszer egyértelműen vágta a 191. sírt, valamint a 111. sírt körülvevő árkot. Az árokrendszer tehát fiatalabb a temető fenti két sírjánál. Már említettük, hogy a leletanyag alapján a temető általunk feltárt részét a La Tène B2-C időszakra datáltuk. A hosszanti és a négyszögletes árkok nagy részében a kelta mellett római kerámia is került elő, emellett több gödörben és árokban római téglatöredékeket találtunk. Az árkok használata tehát a római időszakban fejeződött be. így a jelentősen eltérő időbeli helyzet miatt az árkok és a temető között közvetlen kapcsolatot nem tételezhetünk fel."

1

4 Az árokrendszer területén és környezetében előkerült objektumok másik csoportját azok jelentették, amelyeket ugyan az árokrendszerrel egykorúnak tartunk, de gyér leletanyaguk nem nyújtott támpontot funkciójukkal kapcsolatban. Ilyen az árokrendszer belsejében talált 115., valamint a külső árokkal érintkező 97. számú gödör. Végül a tárgyalt területen néhány olyan kelta objektum is előkerült, amelyeknek szakrális jelleget tulajdoníthatunk. Ilyen a belső területen fekvő, már említett 148. objektum egy női- és egy sertésállkapoccsal. A gödör a felszínen 1,8 x 1,5 m méretű volt, alján viszont 1,28 x 1,05 m-re szűkült össze. Utóbbi adat alapján az objektum nem lehet az állkapocshoz tartozó felnőtt nő sírgödre, alakja sem erre utalt. 10

4 Hasonló okokból nem lehetett kapcsolat az általunk feltárt település és az árokrendszer között sem. Viszont az innen csak néhány km-re levő Bátaszék-Körtvélyes-dülőben Kr. u. 1. századra keltezett települést, vagyis a római hódítást is megélt kelta közösséget határoztak meg az ásatok (CZIFRA 2010, 45.). 37