Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Vizi Márta: Tolna - Mözs Káposztás-dűlő területén feltárt középkori kályhaszem lelet

A kályhaszemeket kézikorongon készítették, formájuk nem túl szabályos. A hurkanyomok szépen kitapinthatóak, a külső oldalon függőleges lesimítások láthatóak és érzékelhetőek. A kályhaszemek formája: a felső kétharmad majdnem függőleges, az alsó harmadban szűkül egyenletesen a fenékhez. A perem egyenes, felül legömbölyített. A belső oldalon vízszintesen körülfutó horony látszik. Ez a horony azonban keskeny és sekély mélységű, ívének kialakítása nem túl szabályos. Az összes kályhaszem alján fenékbélyeg található. Két típust figyelhettünk meg a tárgyainkon: az egyiken kidomborodó pont látható egy kör közepén, 6 db, a középső pontot körülvevő körtől induló, szintén kiemelkedő, hosszú küllő nyúlik a fenék széle felé. A másik fajtán: szintén pont található a fenék közepén, de itt nyolc küllő látható. (6-11. tábla: A kályhaszemek táblái) A kályhaszemek anyaga általában vörösbarnára égett, finom homokkal soványított agyag. Néhány esetben kavicsőrlemény is megfigyelhető anyagukban. A kályhaszemek külső oldala jónéhány esetben feketére égett - ez a fenéktől mért 6-8 cm-től az edény pereméig terjedt. Méretük: Magasságuk 14,5 és 12,8 cm között változik. Szájátmérő: 10,5-11,5 cm. Fenékátmérő: 4,45 cm. A település feltárt szakaszán egyetlen további objektum sem tartalmazott szemeskályhához kapcsolható jelenségeket, töredékeket, tárgyakat. A kályhaszemeket tartalmazó objektumban sem volt olyan tapasztás darabja, töredéke, amely egy szemeskályha alkotórésze lehetett volna. A feltárt objektum, mint ahogy azt a leírásból megtudhattuk, nem tartalmazott olyan felületet, részt sem, amely egy kályha alapját képezhette volna. A szemeskályha A lakóházak történetével, az egyes helyiségek fűtésének lehetőségeivel, módjával már régóta foglalkozik a régészet és a néprajztudomány. A témakörben már számos tanulmány, anyagközlés jelent meg a nemzetközi és a magyar szakirodalomban is. A téma és a szakirodalom részletes áttekintését jelen esetben nem kívánom megtenni, csak néhány, a bemutatni kívánt kályhaszemek kapcsán érintett kérdéskörre fogok kitérni. A középkori kályhacsempe kutatás elmúlt 120 évének eredményeit, kérdéseit Magyarországon legutóbb Holl Imre foglalta össze

1' az Alföldről és a peremvidékéről összegyűjtött, Gyulán megrendezett kályhacsempe kiállítás

2

4 kapcsán. Sabján Tibor több évtizedes kutatásai alapján készítette el az un. népies kályhákra vonatkozó ismereteinek összefoglalását.

2

1 A népies kályhák jellemzőinek tanulmányozása során a nagy néprajzi-földrajzi tájainkra jellemző típusokat határozott meg és írt le. A lelőhelyünk a Dunántúl keleti felén található, tehát a Sabján által meghatározott sajátos Kelet-Dunántúl területén helyezkedik el. A Kelet-Dunántúl népies kályhái csempéinek típusait tekintve a Nyugat-Dunántúl és az Alföld kályháinak csempetípusai közé sorolhatók.'' (12. tábla 1. kép: Sabján féle kelet-dunántúli csoport kályhaszemei - 12. tábla 2. kép: Kályhaszemek Étéről) Ezekből a csempetípusokból építhették fel az alul hasáb alakú, a tapasztásban szájukkal kifelé álló, pohár alakú kályhaszemekből álló, felül tál alakú szemekből rakott közel hengeres formájú részt, amelyet legfelül párta koronázott. Sabján Tibor a Csalogovits József által 1935-ben, a 4. ásatási felszínen feltárt kályhamaradványok

2

7 (13. tábla 1. kép: A feltárt ház és a kályha alaprajza) alapján és az ott talált kályhaszemek alapján rekonstruálta a terület jellemző kályháját.

2S (13. ábra 2. kép Kályharekonst-rukció: Sabján Tibor munkája) A kelet-dunántúli kályhatípus meghatározásánál azonban, bár a fentiek igen fontos adatot jelentenek a kályha történetében, azt kell 2

3 HOLL 2002, 7-30. 2

4 Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről. A kiállításhoz kiadott katalógus - Gerencsérek 2002, 132 - szerint a kiállítást Gyula után Hatvanban, Szegeden, Szolnokon és Kecskeméten is bemutatták. 2:

1 SABJÁN 2001, 281-330. A tanulmánynak az Alföldre és a Kelet-Dunántúlra vonatkozó része jelent meg a Gerencsérek 2002 kötetben: SABJÁN, 2002, 72. 2

6 SABJÁN 2001, 302. 2

7 CSALOGOVITS 1937, 327. 8. ábra. 2

8 SABJÁN 2001, 303, 7. kép. A rekonstrukciós rajz a Wosinsky Mór Megyei Múzeum Örökségünk. Tolna megye múljtából c. állandó kiállításán látható, a szemeskályhák késői, néprajzi párhuzamának tekintett kályha fényképével együtt, amelyet Bátky Zsigmond 1934-ben készített a decsi Szőlőhegyen. (Fotó: BÁTKY 1941, XXVIII. tábla - „Szömöskálha") 374