Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
K. Németh András - Szabó Máté: A légifotózás ú jabb eredményei a Tolna megyei középkori templomkutatásban
délnyugati részén mélyen megbolygatták az alapfalakat, a kiszántott építőanyagban másodlagosan felhasznált római tegulákat és hatalmas mészköveket lehetett megfigyelni a mintegy 20-25 méter hosszú 39 törmelékes foltban, körülötte pedig legalább 15-20 kiforgatott csontvázat." K. Németh András 2008-as, bokáig érő búzában végzett terepbejárásán megfigyelte, hogy a templomhely nyugati részén egy kb. 20 méter hosszú, észak-dél irányú, néhány méter széles, keskeny sávot kihagynak a művelésből, amelyben egy északdél irányú, kőből rakott fal síkja látszik kb. fél méter hosszan, körülötte összehordott, nagy méretű kövek hevernek. Ettől nyugatra kb. 5 méterre újabb kihagyott sávban egy kb. 1 méter hosszú kő feküdt, nyugati részén már kb. fél méteres tereplépcső alakult ki. Hasonló, de az előző kettőnél keskenyebb kihagyott sávot talált a parcella szélén, a búza és a szántás jelenlegi határán is. 4 0 A helyszínt 2008. május 10-én, légirégészeti kutatásról hazafelé tartva, Nagy Zsolt pilóta vette észre, majd Szabó Máté készített róla felvételeket. 4 1 A zöld búzában a növényi jelek két, azonos tájolású templomépületet rajzolnak ki. A délre fekvő, nagyobb méretű templom rendelkezik jobban meghatározható részletekkel: téglalap alakú hajójához nyújtott, gótikus, négy támpilléres szentély keskeny vállal csatlakozik. A szentély déli oldalához a többi falnál vastagabb falú, zömök helység kapcsolódik, amelynek nyugati fala a váll vonalának folytatásában fekszik, keleti fala közepén pedig a folytonossági hiány talán a bejáratra utal. A szentély közepén, a déli helyiség keleti falának északi meghosszabbításában észak-dél irányú, széles fal jelentkezik, amely a szentély északi falával párhuzamosan, derékszögben nyugat felé fordul, a szentély közepén pedig kelet felé négyzetes tömb nyúlik ki belőle. A gótikus szentély közepén jelentkező fal bizonyára egy korábbi, egyenes szentélyzáródást jelez, a tőle délre fekvő helyiség pedig bizonyára sekrestyeként azonosítható (amelynek keleti fala egy vonalba esik a korábbi szentély zárófalával, tehát bizonyára egyszerre épültek). További falrészletek a hajó nyugati felében azonosíthatók, ahol mindkét hajófalból rövid falrészlet nyúlik be a hajótérbe; itt esetleg egy korábbi, rövidebb hajó nyugati falát sejthetjük. A gótikus templom teljes hossza kb. 27 méter, legnagyobb szélessége 14 méter, a hajó külső mérete 9x14 méter, a szentély igen hosszú, 13 méteres, a déli helyiség külső mérete 8x5 méter, a falvastagság átlagosan kb. 1 méter, a déli helyiség esetében 1,5-2 méter. Az északra fekvő templom az előzőnél rövidebb, szentélye a déli templom szentélyének vonalában záródik. A téglalap alakú hajóhoz erőteljes, széles vállal csatlakozik a szentély, amelynek záródása elmosódott, északi és déli oldalán támpillérek mindenesetre nem látszanak; félköríves ugyanúgy lehet, mint poligonális. A nyugati zárófal felső harmadából nyugat felé rövidebb fal nyúlik ki; helye és arányai alapján a tőle délre fekvő, halvány jelekkel együtt joggal tartható négyzetes alaprajzú, nyugati toronynak. A templom teljes külső hossza 21 méter, a hajó külső mérete 11x9 méter, a falvastagság kb. 1 méter. A két templom között további falak halványabb nyomai húzódnak, amelyek a déli templom északi bővítményéhez tartoztak, bár az északi templom déli hajófalához való illeszkedésük alapján ásatás hiányában jelenleg talán az sem elvetendő, hogy akár a két épület összekötését szolgálták. A lényegében északi mellékhajónak tűnő keskeny, hosszúkás bővítmény legjellegzetesebb részlete az északnyugati sarkán látható, haránt irányú támpillér, ami kétségtelenné teszi a déli, gótikus épülethez való tartozását. A templom nyugati zárófalának északi folytatásában, a támpilléres sarok irányában mutatkozó halvány sáv bizonyára a bővítmény nyugati zárófalát jelzi, északi fala pedig nyugatról belefut az északra fekvő templomépület déli hajófalába. A „mellékhajó" keleti zárását valószínűleg a déli templom hajójának északi, valamint az északi templom hajójának déli sarka közé húzott fal jelenti. A déli templomépülettől délnyugatra kb. 6 méterre egy kb. 4 méter széles épület keleti oldala látszódik, amelynek nyugati része egy - éppen a sok kő miatt - a szántásból kihagyott, keskeny, műveletlen területbe fut. Az épületektől északnyugatra kb. 30 méterre két csoportban egy soros temető 4-5 északnyugat-délkeleti, illetve 10-15 délnyugat-északkeleti tájolású sírfoltja rajzolódik ki, amelyeknek a templomhoz való kapcsolata kérdéses (Árpád-kori soros temető?). (5/a-b. kép) A mindkét templomhoz illeszkedő középső elem alapján valószínű, hogy a középkori Szentmáriafalván két, egymás mellé épített templom állt egyidejűleg. A középkori falusi építészetben ha ritkán is, de megtalálhatók az ilyen „kettős" templomok, amelyeket immár negyed százada Pálóczi Horváth András 3 9 ÓDOR 2001, 151. 4 0 K. NÉMETH 2009c. 4 1 PLT, ltsz.: 28548-28561. 363
