Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Orha Zoltán: Szekszárd-Tószegi-dűlő Árpád-kori teleprészlete

A „d" típus a kisalföldihez hasonló korú leletek mellett a Tószegi-dűlőben is jelen van. A korszakra jellemző csigavonalas dísz az egyik itteni példányon jól megfigyelhető. A cserépbográcsok oldalát, azonban csak nagyon ritkán díszítették, '

4 ezért lehetséges az, hogy nincs a tágabban értelmezett régióban párhuzama. A lelőhelyen feltárt díszítetlen cserépbográcsokhoz fellelhető néhány párhuzam a szűkebb környezetből pl. lese,'

5 Szekszárd-Palánk,'"' Sárszentlörinc-Birkajárás,

9' Dunaújváros-Öreghegy,'

8 Kunfehértó-Kovács Tanya," de párhuzamokat ismerünk távolabbi lelőhelyekről is Győr-Ógabona tér, Ugod-Vár, AcsVaspuszta,

10

0 Budapest Hadtörténeti Intézet.

10

1 Sarkantyú A Szekszárdon előkerült sarkantyú töredékes állapotban volt, de jól meg lehetett határozni, hogy milyen típusú lehetett. A sarkantyú ívelt szárú volt, lefelé hajló tüskéjének csak az ellenzőlemeze maradt meg. A lehajló tüske a ló jobb irányítását tette lehetővé, használata a 12. század első felében jelent meg. A 12. század közepétől a 13. század közepéig használták tömegesen, utána rövid idő alatt kiszorította a tarajos sarkantyú a használatból.

1"

2 A típusnak közeli párhuzama nem ismert, a 13. századból a régióból csak töredékek vannak."

1' A sarkantyúval azonos típusú párhuzam Cegléd-Madarászhalomról"'

4, Lukácsházán, "

b Esztergom

1"

6 és a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből említhető.

1"' Malomkövek Az ásatáson két gödörből három vörös homokkőből faragott kézi malomkő töredék került elő. A kövek egyik oldala homorú és simára csiszolódott. A kézimalom két kövéből ez lehetett a felső kő,"

1

8 ez nehezedett rá az alsó kőre és zúzta lisztté a magvakat. A gabonát a felső kő forgatásával őrölték ki. A kő közepén a magok számára kerek lyukat alakítottak ki, ez az egyik kő esetében tölcséres formájú, lehetséges, hogy a gabona beszórásának megkönnyítése miatt alakították ilyenre. A másik két kő esetében ilyen megoldást nem lehetett megfigyelni. A kézimalom rekonstrukcióját Méri István készítette el, ő úgy gondolta, hogy a felső követ egy hajtókarral mozgatták. A hajtókart abroncs segítségével rögzítették a felső kőhöz, így tudták megoldani annak mozgatását.

1"

1' A tökéletes rekonstrukcióra, az előkerülő leletek állapota miatt nincs mód, ezért a Mériféle elgondolást célszerű elfogadni."" Ez a kézimalom típus hosszú életű, a 11-14. században használták,"

1 ezért pontosabb datálásra nem alkalmas. Közeli párhuzam csak az alapanyaggal kapcsolatban ismert Bátáról."

2 A malomkövek távolabbi párhuzamai Tiszalök-Rázomról

1" és Csorvásról"

4 ismertek. 1,

4 TAKÁCS 1993b, 452. 9

5 VIZI 2001, 101. % TAKÁCS 1986, Taf. 23. 9

7 MIKLÓS 2002, 188. 9

8 BÓNA 1973, 14. tábla és TAKÁCS 1986, Taf.22, 26. 9

9 BICZÓ 1984, 174. 6. kép és 177. 8. kép. 10l

) TAKÁCS 1993b, 475-477. 10-12. tábla. 10

1 BENCZE 1988, 181. 10

2 KALMÁR 1971, 360. és KOVÁCS 1986, 266. 10

3 MIKLÓS 2004, 232-233. 1(1

4 TOPÁL 1972, 75. 3. tábla 12. kép. 10

5 HORVÁTH 2010, 30. 10

6 HORVÁTH 2007, 59. 10

7 KALMÁR 1971, 360. 55. képe. 10

8 OZSVÁTH 2003, 134. 3. kép. ,I)

9MÉR1 1970,75-76. 11

0 SELMECZI 1999, 34-35. 11

1 SELMECZI 1981, 213-214. 11

2 SÜMEGI 1999, 204. 11

3 MÉRI 2000, 125. 63. kép. 325