Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Gallina Zsolt - Hornok Péter - Paluch Tibor - Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés az M6 AP TO 10/B és 11. számú lelőhelyrészen végzett megelőző feltárásról. Alsónyék- Bátaszék (Tolna megye) 2006-2009
Soványtclken egy rituális gödörben talált hatalmas edények, amelyeket szájukkal lefelé fordítva leltek egymás mellett. E két edényen azonban nem volt domborműves ábrázolás. '" Az alsónyéki arcos edények és töredékek, valamint párhuzamaik alapján a lengyeli kultúra edénymüvességében is körvonalazódni látszik az az edénytípus, amelyet eddig inkább a dunántúli vonaldíszes és zselizi, illetve az alföldi vonaldíszes, szakáiháti-és tiszai kultúra jellemző leletkörének gondoltunk. A 326. és a 2037. sírok leletei azt is mutatják, hogy az arcos edények kisebb és nagyobb változatait, eltérő funkcióval a lengyeli kultúra kb. azonos időperiódusában valószínűleg egyidőben használták. 9 3 Az arcos edények jelenléte a lengyeli kultúra hagyatékában további tanulsággal is szolgál, általuk ugyanis újabb elemmel bővül az a lelet-, illetve jelenségkör (körárokrendszer, behajlított, hason nyugvó vagy felemelt karú, ülő női figurák, az idolplasztika háromszögletű, illetve bikónikus (akár cserélhető fejű) agyagszobrai), amely a Dunántúl és az Alföld késő neolitikumában egyaránt megtalálható, és amely a mögöttes ideológiai tartalom hasonlóságára vagy bizonyos azonosságára utal. ' 4 Bronzkor Az alsónyéki lelőhelyen a bronzkor szinte minden időszakában megtelepedtek, bár erre csak szórt telepjelenségek utalnak. A kora bronzkoron belül két kultúra (Somogyvár-Vinkovci- és Kisapostag-kultúra) leletanyagát különítettük el kevés gödörből, illetve tárolóveremből. A Somogyvár-Vinkovci-kultúra hagyatéka lehet egy EK-DNy-i irányú, zsugorított sír, amelybe egy kicsi egyfülü bögrét tettek mellékletnek (1697.). A Lajvér-patak mente a bronzkor további korszakaiban is lakott hely volt, ezt a középső bronzkori mészbetétes edények népe kultúrájának néhány objektuma bizonyítja. Az egyik gödör szelvényünkbe eső részén, az objektum szélén három cölöplyukat ( 10b/l779-1781.) bontottunk ki, amelyek a gödörhöz tartozhattak. A bronzkor késői szakaszából, a halomsíros kultúra idejéből származhat még egy kis településrészlet, amely fél tucat, különböző gödörből állt. Ehhez a korszakhoz köthetünk két omladékkupacot is, amelyek magasan a humuszban jelentkeztek, és másodlagosan átégett kerámiát, valamint agyagnehezékeket tartalmaztak. Szintén késő bronzkori lehet egy É-D-i irányú, rövid cölöpépítmény maradványa (18. tábla 12.) amelynek cölöplyukai jóval sötétebb és kevertebb betöltésűek voltak, mint a lengyeli cölöpházak betöltése. E háztól D-re helyezkedett el az említett korai bronzkori temetkezés. A bronzkori leletanyag főként kerámiából és állatcsontból állt. Kelta és római kor Temető Az általunk feltárt 11. lelőhely D-i végében a neolit objektumok között kelta kori birituális temető került elő. Az autópálya nyomvonala a temető Ny-i felén haladt keresztül, az ettől K-re lévő rész feltáratlan maradt. A temető folytatódását a szelvényünktől D-re is feltételeztük, de a terület elhúzódó kisajátítása miatt a munkát ebben az irányban nem folytathattuk. Ezt a részt végül 2008-ban már a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat munkatársai tárták fel, akik további 14 La Téne-korú sírt találtak elérve a temető D-i szélét, amit egy K-Ny-i irányú árok zárt le. 9 5 Az általunk feltárt 21 sír viszonylag nagyobb területen elszórtan - a DK-i irányban feltételezett centrum felé sűrűsödve - helyezkedett el. Egymáshoz viszonyított helyzetük alapján a sírok zöme, úgy tűnik, sorokba 9 2 MAKK A Y 2005, 89. 9 3 RACZKY 2000, 21. 9 4 SOMOGYI - HORNOK - GALLINA 2010. 9 5 GELENCSÉR 2010, 16-17. 31
