Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Czövek Attila: Avar kori kohótelep Bátaszék határában
111. kohóbokor: Az ásatást megelőző kivitelezési (próbacölöpözési) munka miatt, ami a terület egy részét végérvényesen elfedte, ennek az objektumnak csupán a nyugati részét sikerült feltárnunk. A kohóbokor műhelygödre a kibontott rész alapján szabálytalan alaprajzú, függőleges oldalú, lépcsőzetes aljú gödörnek tűnik, amely vagy egy korábbi anyagnyerőből lett kialakítva, vagy úgy jött létre, hogy több kohó munkagödrét összenyitották és egyszerre használták. A kibontott részben három olvasztókemencét találtunk. (9. tábla A) lll/l. vaskohó: A mühelygödör északnyugati sarkában a gödör oldalába jobban, a talajszint alá viszont csak alig mélyített, enyhén íves oldalú téglalap alakú medencerésszel épült bucakemence (114. objektum) maradványa volt. A szinte teljesen lerombolt, gúlaszerűen rekonstruálható aknájának nagy darabja a délkeletre néző mellnyílásában, illetve az előtt feküdt. A tapasztott és bizonyosan nagyobb részt szabadon álló kohópalást belső oldala szürkére és keményre égett, míg a fal vastagabb része vörössé vált a használat során. (9. tábla B) 111/2. vaskohó: Az előző kohó mellett, attól közvetlenül keletre, a gödör északi falában egy újabb, szinte teljesen elpusztított olvasztókemencét (155. objektum) találtunk. Ennek a délre néző mellnyílása felé némileg lejtő medencerésze lekerekített sarkú téglalap alakú volt, és a 1II/1. kohóétól mintegy 25 cm-rel mélyebben feküdt. A hátsó falból maradt csonk alapján az aknája gúlaszerü és kiöblösödő lehetett. (9. tábla C) 111/3. vaskohó: A munkagödör déli falába, a gödör legmélyebb szintjére épített, csupán részben feltárható vaskohó (176. objektum) téglalap alakú medencéje a mellnyílásnál erősen íves formájú, aknája kúpos, szűkebb torokban végződő. A rétegesen átégett falának belső, kemény, kissé töredezett oldalára salakmaradvány kohósodott. (9. tábla C) A kohóbokor kemencéit - megszokott módon - a műhelygödör használata után eltérő mértékben ugyan, de mind lerombolták. A gödör alján lévő akna- és kürtőfal töredékeket jórészt megtaláltuk a bontás során, de azokat a I1I/1. vaskohó kivételével, nem tudtuk az egyes bucakemencékhez kötni. A betöltési rétegek közül az alul lévő vékony, sötétbarna, faszenes, salakos keletkezése még a vasolvasztás időszakában lehetett, amit egy vastag, omladékkal teli betöltés rétegez felül. Ugyanakkor a feltáratlan részben a metszetfal tanúsága szerint még jelentős számú palástdarab lehet, ami egyrészt megerősíti azt a feltételezésünket, hogy a körülbelül félig kibontott objektumhoz további vaskohók tartozhatnak, másrészt más kohók hiányzó faldarabjai is kerülhettek ide. főleg a betöltés felsőbb részébe. A kevés állatcsonton kívül egy szürke, homokkal soványított, gyorskorongolt kerámiatöredéket és több vaskosabb fúvó kisebb-nagyobb darabját találtuk a feltárt részben. A munkagödör feltárt részének méretei: H: 240 cm, SZ: 120 cm, M: 35-50 cm. A 111/1. vaskohó (114. objektum) méretei: a medence 52x45 cm, az akna megmaradt részének magassága 10 cm. A 1II/2. vaskohó (155. objektum) méretei: a medence 55x50 cm, az akna megmaradt részének magassága 35 cm. A II1/3. vaskohó (119. objektum) méretei: a medence 50x40 cm, az akna megmaradt részének magassága 48 cm, a torok 15x19 cm. A vaskohók értékelése A hajdani kohászok a terepi adottságokat kihasználva a domboldalba ásták az általában 120-180 cm átmérőjű, ovális, esetleg szabálytalan alakú, rézsús oldalú, egyenes, nagyjából vízszintes aljú, (salakcsapoló vagy munka-) gödröt, amelynek a dombtető felőli magasabb, általában keleti oldalában alakították ki az aknakemencét. Az adott oldalfalba vájt félkörívű mélyedésbe vastag tapasztással építették meg a kohót úgy, hogy a mellrész többé-kevésbé kiemelkedjen a gödör falának a síkjából. Erre utal az a megfigyelésünk, hogy a munkagödör oldalában az altalajhoz kapcsolódva a kemence 8-10 cm-es fala függőlegesen rétegzett: a helyenként látható sárga homokos agyag után egy kevésbé átégett vastagabb vörös réteg következik, majd a betonkeménységűre kohósodott szürkésbarna belső oldal található. A korabeli módszeres elpusztításuk ellenére - a feltárt 25 vaskohóból 24 esetben - megőrződött 30-60 cm magas felépítmény révén objektumaink alakja és mérete nagyrészt rekonstruálható, ami alapján az alábbi kohótípusokat különíthetjük el a lelőhelyen. 219
