Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Farkas Zoltán: Avar kori temetőrészlet Bonyhád határából
ásató, Lipp Vilmos 1882. július 11-i naplóbejegyzésében a sír leleteihez egy vaskarikát, egy vaslándzsát és két csontsípot ír. Feltételezhető, hogy a két csontsíp talán egy kettős síp két szára lehetett, de sajnos, mivel a tárgyak már nincsenek meg, így ez sem deríthető ki. 6 1 A tárgytípus leletkörülményeinek vizsgálatát az egyes darabok publikációs hiányossága nehezíti. A csontsípok női és férfi sírokban egyaránt előfordulnak, a férfiakéban általában a jobb oldalon, a nőiekben baloldalon.''^ A csontvázhoz viszonyítva megtalálhatók a koponya mellett, a felkarcsontnál, mellkason, kézben illetve a combcsonton vagy a combcsontok között. A tárgytípussal zenei vonalon foglalkozó kutatók a sírban elfoglalt helye segítségével próbálták az egyes rekonstrukciós lehetőségeket alátámasztani, így Csajághy Gy. például a hangszer tömlős dudaként való azonosítását támogatja, ahol a sírba fektetés során a síprész vagy a fej-váll vonalhoz, vagy ellentétesen a kézcomb vonalhoz kerül. 6 3 Azonban eddig a feltárások során nem lehetett semmilyen, a sípokhoz kapcsolódó szerves anyagot megfogni, így régészetileg nem támasztható alá a tézis. Az ismert darabokat térképre vetítve jól látható, hogy belőlük hét a Tisza, négy a Duna és egy a Balaton közeléből került elő. Az, hogy mind az állattartásra alkalmas Alföldön, mind a sűrűbben lakott, jóval „iparosodottabb" Dunántúlon is megjelenik a tárgytípus, fontos információval szolgál. Bizonyítja, hogy nem egyértelműen a pásztorkodáshoz köthető, hanem fontos szerepet tölthetett be az egész avarság zenei életében. A sírok a szegényebb réteg leletanyagait tartalmazzák, ahol a szükséges adatok megvannak, ott elmondható, hogy ezek általában vascsatot, vaskést, egyszerűbb fülbevalót és állatcsontot tartalmaznak, ebből 23 mellékletével csak a felgyői sír kivétel, de a sok melléklet ellenére ez sem sorolható a gazdagabb sírok közé. Tehát az is megállapítható, hogy a csontsípok használói mindig a szegényebb népréteg zenei érzékkel megáldott tagjai közül kerültek ki, és ez a tudás nem párosult társadalmi előrelépéssel. A szegényes kísérőleletek miatt a sípok datálása igen nehézkes. Alattyán kapcsán Kovrig 1. is csak a sírok elhelyezkedése alapján sorolja az avar kor második periódusába,'' 4 amit a 7. sz. utolsó harmadától indíthatunk. A sírok közül három tartalmazott római tárgyat, ezeket ékszerként vagy személyes tárgyként használták. A 32. sírban a már említett tarsolymaradványok között egy római hagymafejes fibula is előkerült, ami típusa alapján a III. századra datálható. A 15. sírban a gyermek nyaka körül egy kifúrt, erősen kopott római érme volt, amit a sírban talált többi bronztárggyal együtt nyakláncra fűzve viselt. A 28. sírban a felnőtt férfi váza mellett, a tarsoly maradványai között egy római bronz érme volt.'' 1 A tárgyak másodlagos felhasználásuk miatt datálásra alkalmatlanok. A temető szerkezete és értékelése A temetőnek csak kis hányada feltárt, ezért bárminemű, a szerkezetre való következtetés felelőtlen lenne. Annyi egyértelmű, hogy a temető ezen részében sorokban temetkeztek, egymástól nagyjából azonos távolságra. Az is megállapítható, hogy amennyiben ezt a részt a temető egyik sarkának vesszük, akkor a bányatevékenység közel 100-150 sírt pusztított el. A feltárt 42 sír leletanyaga alapján a Bonyhád-Hidas téglagyári avar temetőrészlet temetkezései a 7. század harmadik harmadában indulnak. A temető zárásának ideje azonban nem adható meg, mivel az nem teljesen feltárt. A feltárt sírokat a 8. század közepéig datálhatjuk, de ez nem vetíthető ki az egész temetőre. A temetőrészlet feltárásával újabb adatokat kaptunk Tolna megye közép- és későavar korszakának megismeréséhez. A temető a középavar korszakban indul, ami megerősíti a térség korszakbeli nagyfokú benépesedését, és így a dél-tolnai régió ekkor induló nagy temetőinek sorába illeszkedik. A legtöbb hasonlóságot a Völgység kistáj szomszédos dombhátán elterülő cikói temetővel mutatja, ami feltételezhetően a Völgység-patak mellett élő szomszédos népcsoport temetője lehetett. 6 1 KISS 1997, 128. A 11 sírból nemeket 5, a sípok elhelyezkedését 8 esetben lehetett megvizsgálni. 6 3 CSAJÁGHY 1998,28. 6 4 KOVRIG 1963, 176. 6 5 Kr.u. 337-341; BURGER 1981, 31-33. 193
