Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Kovacsóczy Bernadett: Avarkori temető Hőgyészről

sírból származó példány, bár ez utóbbi látszólag karcsúbb, hosszabb, kevésbé cizellált, s a minta kilencszer ismétlődik rajta. Rögzítőfülükön nem ritka a griff vagy valamilyen egyéb állat, esetleg növény ábrázolása.

I0S de, mint az a kölkedi darabon is látható, lehetnek díszítetlenek is. A kölkedi öv kisszíjvégei a nagy szíj véggel egyezőek, csak ezeken a minta négyszer ismétlődik. A hőgyészi nagyszíjvéggel teljes mértékben egyező (tehát azonos mintájú, két lapból összeállított) kisszíjvégek Üllő 178.

10

9 és a Kund-gyüjteménybe került „D" sírból"

0 ismertek. Előbbin a minta négyszer, utóbbin pedig háromszor ismétlődik. Használati idejük a VIII. század végére tehető (SPA III a), 800-al bezárólag.'" A hőgyészi tapasztalatok és a cikói 490. számú sírok kapcsán tett megfigyelések alapján nem tekinthető kizárólagosnak Garam Éva állítása, miszerint a kettős lapból készített nagy szíj végekkel ellátott öveken azonos technikájú és díszítésű kisszíjvégek vannak."" Mindezek magyarázata pedig abban látható, hogy nem hirtelen ment végbe a változás a verettípusok között, hanem egy ideig ezek együtt is éltek, élhettek."

1 A két típus együttes előfordulása a relatív kronológiában korábbra keltezi a hőgyészi övet, mint azok a garnitúrák, melyeknél úgy a nagy-, mint a kisszíjvégek áttört, két lapból álló, rögzítőfüles felerősítésüek. Mellékszíj veretek A hőgyészi 2. számú sír öve mellékszíjas volt, amelyet esetünkben öntött, bronz, patkó formájú, áttört veretek díszítettek (IV. tábla, 13-16). A mellékszíjas övek megjelenése az avaroknál a 6-7. század fordulójára tehető."

4 A mellékszíjak a kezdeti időszakban díszítetlenek, csak egy kisszíjvég zárja őket."' A hőgyészi mellékszíjveretek párhuzamai pl. Győr 270."

6, Nemesvölgy (Edelstal, Ausztria) 3/b."

7, vagy Szebény I. 128."

s sírokból ismertek. Kisszíjvégek A hőgyészi kisszíjvégek tokos felerősítésüek, a tokon egy „X", az alsó mezőben leveles inda"" látható (IV. tábla, 21, 22). A kisszíjvégek számából következtethetünk az öv mellékszíjainak számára, ami a 2. számú sír esetében minimum (a bolygatás miatt nem tudható pontos szám) kettő lehetett. Az ezeken megfigyelhető tokos felerősítési mód - hasonlóan a nagy szíj végeknél megfigyeltekhez - egy korábbi időszak emléke. Párhuzamai pl. Orosháza-Bónum - téglagyár 61. számú'"

0 és Vác-Kavicsbánya 203. számú sírokból

12

1 ismertek. Ez a típus a későavar szíjvégek közé sorolható, de technikáját tekintve a fent említett, kettős lapból készítetteknél korábbra tehető. Övbújtató A 2. számú sírban széles, viszonylag vastag, díszítetlen felületű lemezből készült övbújtató (IV. tábla, 3) volt. Ez a forma, a visszahajlított végű darabokból vezethető le, de annál fiatalabb. Azoktól annyiban tér el, hogy a fiatalabbak lemeze szélesebb, vastagabb, s végeiket nem hajlították vissza, hanem csak egyszerűen 10

7 KISS A. 1996,226. 10

8 GARAM 1995, 248. ,0

9 HORVÁTH 1935, Taf. XI. 11

0 HORVÁTH 1935, Taf. XXI. 11

1 DAIM 1987, 159., Abb. 28. ; KISS A. 1996, 226. 11

2 GARAM 1995,248. 11

3 SZALONTAI 2003, 400.; FANCSALSZKY 2007, 120. 11

4 SZŐKE B. M. 2008, 175. 11

5 SZŐKE B. M. 2008, 205. 11

6 KÖLTŐ 1982, 47. Taf. III. 11

7 MOLNÁR et al. 2008, 85. 11

8 KÖLTŐ 1982, 56. Taf. XII. 11

9 SZALONTAI 2003, 384. 12

0 JUHÁSZ 1995, Taf. IV. m XEXXAMANT

I 2000. 138. Taf. 10. 154