Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Kovacsóczy Bernadett: Avarkori temető Hőgyészről
hőgyésziként hivatkozott leleteket Hampel József 1905-ben regölyiként közölte, 2 1 s ezt átvéve, Kiss Gáborék szintén regölyiként tárgyalják ezeket 2 2. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött leletek mindegyike külön leltári számot kapott (egyesével a gyöngyök is), így a 200 körüli sírszámra vonatkozó becslést a leltárkönyv segítségével - mivel a leletanyagokat síronként külön tartották - 60 sírra lehet pontosítani. Kiss Gáborék magyarázatot kerestek a lelőhellyel kapcsolatos kettősség problémájára. Ervelésükből kiderül 2 ', hogy elfogadják a Hampel József által leírtakat, így a leletanyagot regölyinek tekintik. A félreértés magyarázatát abban látják, hogy Hampel József tévesen a Farkas Sándor által írt kísérőleveleken szereplő feladási helyet (Hőgyész) 2 4 tekintette a leletek előkerülési helyének, s ezt tüntette fel a leltárkönyvben is. Azt pedig, hogy Farkas Sándor valójában Regölyben ásott, Kiss Gáborék Farkas Sándor és Salamon Mihály által Hampel Józsefnek írt levelekből igyekeztek bizonyítani \ Farkas Sándor 1896 augusztus 20-i levelében arról írt, hogy visszament Regölybe, oda, ahol korábban ásott 2 6, s ezt látszik megerősíteni szerintük Salamon Mihály 1895 május 20-i, Hampel Józsefnek címzett levele is, amiben ezt írja „...tudomására adom, hogy a múltkori küldeményem nem a Hőgyészi népvándorláskori sírmezőből származik, hanem a Regölyi bozótból, hol szintén Farkas Sándor kutatást tarttatott.. ," 2 7 Ezzel azonban Salamon Mihály nem cáfolja a hőgyészi népvándorláskori temető meglétét, s még csak azt sem állítja, hogy nem ásott Farkas Sándor Hőgyészen. Az itt felsorakoztatott információk nem tűnnek elegendőnek ahhoz, hogy bizonyossággal ki lehessen zárni, hogy Farkas Sándor ásott Hőgyészen is. Annál is inkább, mivel a Farkas és Hampel József közötti levélváltások során Hampel többször is hőgyészi (népvándorláskori) leletekről" 8 beszél, amit Farkas nem helyesbít. Ebben a kérdésben csak az esetleges (Szentesen őrzött) írásos hagyaték (hiszen Hampel József felkérte Farkast, hogy dokumentálja munkálatait), illetve abban egy hőgyészi ásatás említése adhatna kielégítő választ. A leletek hőgyészi eredetével kapcsolatos feltételezés mellett szól, hogy immár bizonyított egy ottani avar kori temető léte és ismert annak pontos helye, ahol a tárgyalt időszakban „feltárás" zajlott. Az 1913-as leletanyag (későavar kori, öntött bronz övgarnitúra), amelyet Supka Géza közöl" 4, összesen 11 leltári tételből áll, amiből egy elveszett. Előkerülési helyükként Supka egyértelműen Hőgyészt jelölte meg. A MNM. 62.1 16-1-2. leltári számú leletek előkerülési helyeként szintén Hőgyész szerepel. Az 1. számú tárgy egy kisméretű, vékony, négyzet keresztmetszetű drótból készített, bordázott felületű bronzkarika, a 2. számú pedig egy csillámos soványítású agyagból készített bikónikus formájú orsógomb. A Szelinevits-féle „A" leletek feltételesen hőgyésziként való meghatározása fenntartással kezelendő, még abban az esetben is, ha ez a tény erősíthetné a Wosinsky által említett sírok között lovas sírok meglétét, viszont nyilvánvaló, hogy a valóság kiderítésére igen kevés az esély. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött leletek (MNM 24/1895.1-1043) kapcsán legalább 50%-ban számításba kell venni azt a lehetőséget, hogy a hőgyészi avar kori temetőből származnak, hacsak az írásos hagyaték alapján az ellenkezője be nem bizonyosodik. A Supka Géza által közölt, továbbá a MNM. 62. 116-1-2. leltári számú leleteknek az ehhez a temetőhöz való kötése viszont elképzelhető. 2 1 HAMPEL 1897, 438-451, CCXCVI-CCCVII.t., HAMPEL 1905 II. 230-245, III.196-200. t. Köszönet az észrevételért Szenthe Gergelynek, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársának. 2 2 KISS G.-SOMOGYI 1984, 123-160. 2 3 KISS G. - SOMOGYI 1984, 125, 126. 2 4 MNM Történeti Adattár 153/1895; 184/1895. 2 5 MNM Történeti Adattár 232/1895; 2 6 MNM Történeti Adattár 1896. 2 7 MNM Történeti Adattár 232/1895. 2 8 MNM Történeti Adattár 153/1895; 184/1895. 2 9 SUPKA 1915, 41, Abb. 17. 143
